"Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai." Róma 8,14 Jézus Jeruzsálembe megy, ahol egyik éjszaka felkeresi őt Nikodémusz, egy magas pozícióban levő zsidó elöljáró, a szanhedrin tagja. Ez azt jelentette, egy befolyásos ember volt a városban. A farizeusok egyike, tudós ember, a törvény betartója. A farizeusok nem nézték jó szemmel Jézus működését, mért ugye sokszor kritizálta őket is sokszor. De ez az ember, titkon csodálta Jézust és hát szeretett volna találkozni és beszélni vele, kettesben, négyszemközt. Ezért este, mikor már mindenki aludt, felkereste őt. Jézusnak pedig az első mondata hozzá, hogy bizony, bizony újjá kell születned. Nikodémusz pedig nem érti. Egy tanult ember volt, és visszakérdez: hogy ezt úgy érted, hogy vissza kell mennem anyám méhébe? Hát milyen butaság már ez? Ugyanis az elméje annyira materiális volt, annyira fizikális, hogy nem értette. És ez az ember tanított a Bibliából – Tórából akkoriban. Jézus válasza pedig, hogy nem úgy Nikodémusz, nem úgy

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. (János ev. 4,14) Lekció: 1Pt. 4,7b-10Az elmúlt héten ortodox földön voltam, hol két istentiszteleten vettem részt. Az ökuméné jegyében. Mindkét istentiszteleleten egy-egy érdekes liturgiális mozzanatot láttam. Az egyikben az idei ökumenikus imahét üzenetére utalva: "Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!" (1Pt 2,9), a bevonuló lelkészek a kezükben gyertyát és sót vittek - jelképezve, hogy mi vagyunk a világ világossága és a föld sója:választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagyunk és a Lélek élő templomának köveiként élünk, mint Krisztus-hívők.Olyan időben gyülekezik össze Isten újszövetségi népe ezen a héten, amikor az európai keresztyéneknek kemény próbát kell kiállniuk. Az elvilágiasodás növekedése következtében Isten temploma nem épülhet holt kövekből! A korai egyház az evangéliummal való találkozást megelőzően n

"Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Máté ev. 16,26)    

De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt. 3Látta az ura, hogy vele van az ÚR, és mindazt eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog.  (I. Móz.39:2-3) Lekció: I. Móz.37:1-11 Egy kedves gyülekezeti tag újév napján kezembe adott egy könyvecskét, Gyökössy Endre lelkipásztor Kézfogás a magasból sorozatából, aminek címe : Te mit Kérnél Jézustól? Hazaérve feltettem magamnak a kérdést, hogy mi az amit kérnék én Jézustól ebben az évben? Megfogalmazódott bennem sok minden, elmélkedésem után elolvastam a könyvecskét. A könyv a hibás imádság formáit taglalta, azt, hogy sokszor imádságaikban másokra ráolvassuk azt, amit a hétköznapokban nem merünk egymásnak elmondani, vagy esetleg csodaváró nemzettség vagyunk, akik azt szeretnénk, hogy Jézus csodái által mutassa meg hatalmát. Sok mindent kérünk, de vajon az jó számunkra? El kell fogadnunk az isteni tervet, hogy tudjuk azt a feladatot betölteni, amit Urunk szánt nekünk.A mai textus a József történ

"Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik." János ev. 9,4 Jézus egy születésétől fogva vak emberrel találkozott. A tanítványok teológiai vitába kezdtek: vajon ki vétkezett, ez-é, vagy ennek szülei, hogy íme, vakon született a szerencsétlen?Kétségtelenül érdekes téma a filozofálni, vitatkozni de ezzel még ezen az emberen nem segítenek, neki magának semmi haszna abból.Nem is megy bele Jézus a vitába, egyetlen mondattal félreteszi az egész elméleti kérdést, és hozzáfog a cselekvéshez, mondván: "Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik." Mintha azt mondaná: az élet nem filozófia, hanem munkálkodás!Jézus mindig a leghatározottabb, a legkonkrétabb hivatástudattal járt ezen a földön - előre elkészítette egész üdvtervét - egy láthatatlan menetrend szerint haladt. Néki volt a legtöbb tennivalója, és mégsem sietett sohasem - sohase