"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések könyve 3,20) Lekció: Máté 10, 5-15 Képzeljük ezt az Igét a maga fizikai valóságában: képzeljünk el egy ajtót, egy becsukott ajtót, amelyen belül ki tudja milyen titokzatos sors zárkózik el a külvilág elől. Képzeljük el, amint ott áll előtte Jézus, megkopogtatja, megzörgeti az ajtót, bebocsátást kér. És képzeljük el, hogy az az ajtó a te szívednek az ajtaja és hogy a mögött az ajtó mögött a te lelked, a te magánéleted van. És ezt a képet látva lelki szemeitek előtt, halljátok az Igét: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek!" Ki az, aki ott áll az ajtó előtt? Régi jó ismerős, sokat hallottunk már felőle. Ő róla szól az egész Biblia és minden igehirdetés: Jézus Krisztus! A láthatatlan Isten látható megszemélyesítője a földön. Akinek keze érintésére vakok, sánták gyógyultak meg. Akinek a szavára halottak támadtak fel. Akinek az intésér

Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt! (Lukács ev. 24, 5-6.) Lekció: Máté. 28Mit tesz Isten, hogy az övéin segítsen? Mit tesz Isten a bűn, a szenvedés, a halál ellen? Mit tesz Ő azért, hogy minket kiragadjon és megmentsen? Mit tesz Isten értem? Sokszor megfogalmazott és kimondott kérdések ezek. Kérdések, amelyek mindnyájunkban benne vannak.Ha egy kis gyermeknek azt mondom Húsvét, ő azt mondja: de jó, jönnek a sütemények, és kereshetem az elrejtett csoki tojásokat. Ha egy fiatal fiúnak említem meg ugyanezt az ünnepet, ő már azt mondja: szuper, végre pénz áll a házhoz, mehetek a rokonokhoz, esetleg osztálytársakhoz, és jól megszedhetem magam, vagy, ami ma talán egyre gyakoribb, végre kialudhatom magam, és ülhetek egész nap a gép előtt. Ha lányoknak említem a húsvétot, biztosan eszükbe jut az az illatfelhő, amely ilyenkor a legtöbb családban azért még csak-csak belepi a szebbik nem képviselőit.Ha fiatal pároknak, felnőtteknek említem a feltámadás ünnepét, ott

Jézussal a keresztúton - elmélkedéshelyeden ülve helyezd kényelembe magad, húnyd be a szemed vagy nézz magad elé – csendesedj el és Krisztusra gondolj. imádságban - gondolatban - én is láttam Jézust a keresztútján - keresztjével - vérző fejjel indult a szenvedések útján mennék segíteni, de lábam ólomnehéz könnyes fájdalom - felém nyújtjod kezed és rám nézel. Lehajtott fejjel állsz, csöndben állsz gyülőlőid előtt - látom arcodon a döbbenetet - mi mindenen mentél keresztül egy éjszaka alatt - tegnapi véres verejtékcseppjeid megmutatták félelmedet - emberségedben mindent összetörtek - mégis elfoadod vállalod értem sorsodat - senki sem szól védelmedben - én sem - pedig tudom ártatlan vagy. Elitélnek. És most nézz rám Uram: milyen hangos vagyok , amikor vád ér - mennyire igyekszem tisztára mosni magamat - milyen előszeretettel mondok itéletet az emberek felett - de mennyire nem tudom elviselni a rólam mondott kritikát - milyen gyakran gyáván hallgatok, amikor ki kell mondanom az igazsá

És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. (Lukács ev. 19, 39-40) Lekció: Mt 21, 1-11 A nagyböjti idő jeles vasárnapja a virágvasárnap. E kedves tavaszi ünnepet szívesen ünnepli a keresztyén hívő, még akkor is, ha nem kimondottan vallásos. Az ünnepet Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulásának emlékére ünnepeljük. A jeruzsálemi templomban akkor még mutattak be áldozatot; a híres, a világon egyedülálló templom még állott, és nap mint nap folyt a szertartás. Jézus bevonulását is tízezrek fogadták ujjongva. A bibliai történészek találtak olyan dokumentumot, amelyet a rómaiak készítettek, egy páskaünnep alkalmával, egy listát az áldozati bárányok számáról - a római adónyilvántartás híresen szigorú és pontos volt - és kétszázötvenezer állatot írtak össze. A mózesi törvények szerint egy bárányon tíz ember osztozhatott, ezek szerint a páskaünne

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (Jn 13:34,35) Vasárnap reggel egy zilált, gyanús kinézetű család ácsorgott a főutca egyik oldalán. Láthatóan nagy bajban voltak. Az asszony egy kibelezett kézitáskán ült, a haja kuszált, a ruhái gyűröttek, szemében rémület, a karjaiban egy sovány, síró csecsemő. Mellette egy férfi esőkabátban, borostás arcán lemondás, amint a két nagyobb gyereket próbálta kordában tartani. Mögöttük egy ócska autó állt, füstölgő motorral. Az utcán hirtelen végiggördült a főpap autója útban a templom felé. A családfő vadul integetni kezdett. De hát egy pap csak nem várathatja meg a híveit. Így hát úgy tett, mintha nem látta volna őket. Csakhamar jött egy másik autó, s a családfő megint vadul integetni kezdett. Az autóban az előkelő helyi klub elnöke ült, aki a klubelnökök országos találkozójára ment a szomszéd városba. Ő is úgy tett, mintha nem látta volna a családot, mereven bámulta az u