2017 február 19

„törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság.” (Ézs 5,1-7)

Lekció: Jn 15,1-8

Sokunkkal fordult már elő életünk során, hogy egy emberrel kellett egy nem túl kellemes hírt közölnünk. Esetleg olyan témában, amiről tudtuk, hogy ha minden köntörfalazás nélkül belekezdünk, akkor az illető szó nélkül és azonnal kifordul az ajtón, anélkül, hogy meghallgatná mondandónkat. Ilyenkor, ha megpróbáljuk frontálisan közölni az üzenetet, az információt, nagyobb valószínűséggel vallunk kudarcot, mint aratunk sikert. Például kamasz gyerekeknél a szülők tapasztalhatták, hogy a gyerekek agya kicsit úgy működik, mint egy tűzfallal ellátott számítógépes rendszer. Vannak bizonyos témák, kulcsszavak, amelyeknél a gyerek agyában a rendszer lezár, és nem lehet semmiféle információt átjuttatni a tűzfalon, akkor se, ha az az ő érdekét szolgálná. Ilyenkor a szülőnek, hacsak nem akarja feladni reményvesztetten a próbálkozást, akkor „meg kell hekkelnie a rendszert”. Olyan csomagolásba kell bujtatni a közlendőt, ami átjut a tűzfalon, és a dekódolás után a gyerek számára talán érthetővé válik.
Azt mondják, Ézsaiás a legnagyobb minden próféta közül. Különös képessége volt rá, hogy megjelenítse, képszerűen bemutassa az igazságot. Valaki azt mondta róla: olyan Ézsaiás a próféták között, mint Beethoven a zeneszerzők között, Shakespeare az irodalomban, vagy mint Spurgeon a 19. század evangélistái között. Ézsaiásnak különleges adottsága volt az igazság vizuális megjelenítésére.
„Jahve szőlőhegye, avagy a törvénytelenség problémája”. Nincs szebb a hegyoldalak gondozott szőlőskertjeinél: a szorgalmas munka és nyomában járó áldás, öröm képei ezek. Egyre több azonban az elhagyatott szőlő, amely gazdátlan, és nem terem. - Egy dalban megénekelt példabeszédet zeng a próféta. Ézsaiás kedvese az Úr, kedvesének szőlője pedig Isten népe. A kövér hegyoldalon található szőlőt a gazda gondosságával ápolták, felásták, megtisztították, nemes vesszővel beoltották, toronnyal védték, pincével várták a termést. A szőlő azonban nem hozott bornak való termést. Mit kellett volna még tenni a termésért? A gazda nem fogja többé gondozni, ásni, metszeni, védeni: hagyja kiszáradni, elgazosodni, kifosztani.

Mai igénk egyértelműen beszél arról, hogy Isten mit vár a népétől, mit vár tőlünk. De mielőtt azzal foglalkoznánk, hogy Isten mit vár tőlünk, most tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi mit várunk Istentől?

Mi az, amit a legtöbben várnak Istentől? Azt, hogy segítsen, ha baj van! Ez az, amit minden ember vár Istentől, akár hisz benne, akár nem! Még a legnagyobb ateisták is elvárják Istentől, hogy segítse meg őket, ha valami kilátástalan helyzetbe kerülnek. „Jaj, Istenem, csak most segíts!”
Nemrég beszélgettem egy hitetlen ismerősömmel. Szóba került a beszélgetsünk során egy súlyosan beteg kisgyermek. A gyermeknek műtétre lenne szüksége, viszont addig nem lehet megműteni, amíg nem erősödik meg a szervezete. A műtét elvégzéséig azonban folyamatos életveszélyben él. Ennek a gyermeknek állapotára utalva mondta „Most a sűrűn imádkozós korszakban van.” Na, de ha meggyógyul, akkor is ugyanakkora szüksége lesz a sűrű imádságra. Mégis, mennyire ott van bennünk, hogy csak a veszély idején forduljunk Istenhez – akár hiszünk benne, akár nem!
Példa: vkalaki egészen valóságosan számol Isten jelenlétével, akkor tudja, hogy egyedül Isten őrizheti meg őt minden bajtól, és ezért minden napját azzal kezdi, hogy kéri, Isten vigyázzon rá azon a napon is. Képzeljük el, hogy egyik napon későn ébred, siet, hogy el ne késsen a munkájából, és nem imádkozik reggel, sőt egész nap sem. Ezek után persze nem az a kérdés, hogy aznap Isten vigyázni fog-e rá, vagy sem. Isten annál sokkal kegyelmesebb, hogy csak azokat a dolgokat adja meg nekünk, amiket kérünk Tőle. Ha mindent csak külön kérésre adna csak meg, akkor már mindnyájan rég halottak lennénk! A kérdés most az, hogy ez az ember aznap valóságosan és tudatosan várta-e Istentől, hogy őrizze meg őt, ha egész nap nem is kérte Őt erre?
Hogy mi mit várunk Istentől, azt az mutatja meg, hogy mit kérünk Tőle! Amit nem Tőle kérünk, azt mástól várjuk! Önmagunktól, vagy más emberektől, vagy dolgoktól, de nem Istentől! Vigyük minden kérésünket Isten elé, és az Ő vezetése szerint cselekedjünk! Például, ha valakinek pénzre van szüksége, akkor kérje Istentől, hogy gondoskodjon róla. - a munkahely keresésében, - ha Isten várakoztatja, és nem lesz rögtön másnap munkahelye, akkor ne kezdjen el lopni és rabolni!
És minél több mindent leteszünk Isten kezébe, és Tőle kérünk el, Tőle várunk, annál boldogabb és megelégedettebb lesz az életünk! Lehet, hogy sokszor ez az út nehezebbnek tűnik, mint megszerezni magunknak azt, amit megkívánunk, de higgyük el, hogy megéri! Mert Isten áldása lesz az életünkön.
Ennek egyik rendkívül szemléletes példáját látjuk mai igénkben is: Isten népe elfordult Istentől. Az emberek nem Tőle várták a boldogságukat, hanem a pénztől és a gazdagságtól, és egymást tették tönkre a gazdagság hajszolása közben. A gazdagok dőzsöltek, míg a szegények éheztek.
És mivel nem Istentől várták, hogy Ő adja meg nekik mindazt, amire szükségük van, így ők sem tudták megadni Istennek, amit Isten várt tőlük!
A Bibliában többször előfordul ez a kép: a szőlő Isten népét jelképezi, a szőlő gazdája pedig Istent. Az Ószövetségben a szőlő a zsidó népet jelenti, az Újszövetségben pedig a keresztyén egyházat, Jézus Krisztus követőit.
Ha figyelmesen olvassuk ezt a szőlőről szóló példázatot, akkor megdöbbenhetünk azon, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva Istennek! És hogy Isten milyen bőkezűen is osztogatja a javait! A történetben szereplő szőlő semmit sem tehetett magáért! Mindent ajándékba kapott a szőlő gazdájától, aki a legapróbb részletekig gondoskodott róla! Fölásta a talajt, és megtisztította a kövektől. Tornyot is épített a kertbe, talán azért, hogy onnan vigyázzon saját maga a szőlőjére. Kerítéssel vette körül, metszette és kapálta. A szőlő mindent megkapott, és csak egyetlen feladata lett volna, hogy a benne meglevő természetes rend szerint jó gyümölcsöt teremjen. Ehelyett rossz, használhatatlan gyümölcsöt termett! Egyetlen dolgot tehetett a szőlő, azt is elrontotta! A szőlő gazdája joggal várhatta volna el, hogy jó gyümölcsöt teremjen, mégis rosszat termett!
És érdemes megfigyelnünk azt, hogy a szőlő gazdája az ítélet végrehajtása közben egy ujjal sem ér a szőlőhöz! Nem bántja a szőlőt, csak egyszerűen kivonul az életéből. A szőlőnek viszont az a véget jelenti, ha gazdája magára hagyja! Ahogyan Isten népének is a végét jelenti, ha Isten kivonul az életéből! Isten büntetése nem más, minthogy megadja népének azt, amire népe vágyott: kivonul az életéből!
A kereszténység története során is Isten népe elfordult Urától, és a saját feje után megy, akkor Isten ítéletet mond népe fölött, hogy a nehézségek közepette népe újra felismerje, hogy egyedül Ő az Úr, és mindenünket Tőle kapjuk!
Azt hiszem, senki sem vitatkozna közülünk azzal, hogy ma egyházunk sem a legszebben gondozott, és legcsodálatosabb terméseket hozó szőlőhöz hasonlít. Azt, hogy súlyos, szinte létkérdéseket érintő problémákkal küzd egyházunk, talán ma már senki sem próbálja tagadni. De mielőtt nagyon elterelődnének a gondolataink saját magunkról, hogy hol is lehet a hiba, ne feledjük, hogy az egyház mi vagyunk! Ha látjuk egyházunk problémáit, a saját hívő közösségünk problémáit látjuk! És Isten szava a mai napon talán segít nem csupán a személyes életünket máshogy látni, hanem a gyülekezetünk, és az egyházunk életét is! Egészen biztos vagyok benne, hogy amennyi ítélet elhangzik Isten szájából a mai napon bizony felénk is, legalább annyi reménységet is adhat nekünk ma Isten szava! Hiszen lássuk meg, hogyha kidőlt falú, és elvadult is az a szőlő, nem a mi feladatunk azt rendbe hozni! Mi hiába próbálkoznánk bárhogyan is, semmit sem tehetnénk! Hiszen nem mi ültettük a szőlőt, nem mi csináltunk neki kerítést, és nem is mi metszettük! Mi nem vagyunk mások, mint a magatehetetlen szőlő! Isten ültetett minket, és Isten tud megújítani is!
Isten mindent megtesz népéért, szeretetével vesz körül; a vesszőt a tőkébe oltotta, hogy teremjen: ám elmaradt a termés. - Mit tesz az Isten? Feldúlja a szőlőt? Tényleg ezt teszi? A mi istenképünk logikája szerint igen, de a Krisztusban kijelentett üzenet szerint mégsem dúlja fel a szőlőt, hanem újra megtrágyázza, még nagyobb szeretettel veszi körül, mert nem a gyümölcs a kegyelem feltétele, hanem a kegyelem következménye a gyümölcs. Ekkora szeretettel már nem lehet visszaélni! A mi feladatunk a gyümölcstermés, nem a szőlő védelme, vagy helyreállítása!
Az egyházunkat ugyanúgy, ahogyan az életünket is egyedül Isten tudja megújítani! Bízzuk ezt Rá, és kérjük ezt Tőle! Elsősorban is könyörögjünk azért, hogy Isten árassza ki ránk az Ő Szentlelkét, ami képes megeleveníteni mindnyájunkat! Ilyen esőre, a Szentlélek esőjére van szükségünk mindnyájunknak! Hiszem, hogyha kérjük Istent, és hagyjuk Őt, hogy munkálkodjon közöttünk, akkor Ő hatalmas csodákat fog tenni! És hiszem, hogy akkor hatalmas feladatokat is fog ránk bízni, nagy csodáinak az eszközeivé fog tenni bennünket, és így fogunk gyümölcsöt teremni! Ámen