2018 május 6 Anyák napja

Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. Ezért most én is, kérésemnek megfelelően felajánlom őt az Úrnak. (1 Sámuel 1,27-28)

Lekció: Jób 1, 1-5

- a családi élet hatalmas erőforrás - a boldog gyermekkor, a melegszívű, szerető otthon pótolhatatlan minden ember számára.
- milyen családban kapnak ma gyermekeink pótolhatatlan erőforrást?
Ma nagyon sok házaspár talán csak megmosolyogja az Istentől való megjutalmazását, hiszen sok gyermeket ma már csak kevesen tartják jutalomnak! Sokkal inkább szeretnének a házastársak minden földi gazdagságot, anyagi értéket, biztonságot.
„előbb a kocsi, aztán a kicsi”: - nem az emberi szorgalom által lesz sikeres az életünk, hanem a megáldott szorgalom az, ami előrébb viszi életünket - a gyermek olyan, mint egy „kis örökség”, mely biztosítja a jövőt, s a vagyonnál is többet ér a család, melyen Isten áldása van.
- Minden terrorista egykor kisgyerek volt. Ugyanígy minden misszionárius is. Kettejük közti különbség gyakran a szülői hatás.
– régen tudtak együtt ünnepelni, szeretetközösségben lenni. Nem volt széthúzás, vita, pereskedés, békétlenség, akkor sem, amikor már elmentek a szülői háztól!
- nemcsak szól gyermekeire: Imádkozzatok! – hanem velük imádkozik ő maga is.

- hálásan gondoljunk azokra az édesanyákra és nagymamákra, akik összekulcsolt kézzel imában hordozták egykor a mi gyermeki életünket, azokra az édesapákra és nagyapákra, akik atyai szigorral, de végtelen szeretettel a szívükben Isten útjára vezettek, meg kell kérdeznünk önmagunktól, van-e a mi gyermekeink előtt a mi életünkben olyan követendő példa, melyet látva biztonságban érzik magukat?
- sikerül-e a mai szülőknek kifejleszteni gyermekeinkben a jellemesség, az önfegyelem, az igazság iránti elkötelezettség, a munkaerkölcsbe vetett hit, és az Isten iránti megingathatatlan szeretet szilárdságát? Gyermekeink, akik sóvárogva vágynak szüleik figyelmére és törődésére, megkapják-e tőlünk mindezt, vagy mindennapi boldogulásuk fontosabb náluk?

- a lehető legtöbb alkalommal köszöntsük az édesanyákat, a hétköznapokban is, szerényen bár, de adjuk tudtul szeretetünket.
Az emberi léleknek természetes igénye a szeretet, mint a testnek a kenyér, a kiszikkadt földnek a harmat.
Anyák napján az édesanyai hivatást ünnepeljük, de a családot, a szülői megbízatást is. Azokat, akik gondoskodnak a gyermekről, akik felelősséget hordoznak értük, akik nevelik, irányítják és akik megtanítják őt az Isten megismerésére.- „úgy nevelem” fogadalmat nemcsak a szülők, hanem a nagyszülők és keresztszülők együtt vallották. - készítsd fel őket az életre, de értsd meg, hogy csak sáfár (a Bibliában gyakran használt régies kifejezés, jelentése: intéző, tiszttartó) vagy, nem tulajdonos.
- Elkána és Anna története úgy indul, mint a legtöbb ismerős család története a Szentírásban. Házasságukról, álmaikról, gondjaikról eszünkbe jut a gyermekáldás ígéretének beteljesedését váró Ábrahám és Sára, Jákób és Rákhel, Zakariás és Erzsébet.
Megelevenedik előttünk sok más gyermekéért küzdő, gyermeke életének védelmében mindenre elszánt édesanya: a Jákóbot csalással szerzett áldással óvni akaró Rebeka, Mózes megmaradásáról gondoskodó Jókébed, a fiát visszanyerő sunemita asszony.

-Elkána és Anna mégis egy egészen különleges családot alkotnak. Anna történetében valami egyedit, csodálatraméltót, fenségeset olvasunk: ő egy szüntelenül tusakodó asszony volt.
Férjével, Elkánával együtt SILÓBAN, a templomban áll és hálaadó éneket énekel. Felidéz gondolatban mindent, amit az Úr cselekedett velük, előbb a szűkös esztendőkön átvezető kegyelmet, amikor csendben kellett hordozniuk a megaláztatást és aztán Isten Gondviselésének felszabadító erejét, amikor óhajuk beteljesedett. Most már ő is ünnepel. Ünnepel és hálát ad a családért és a szülői megbízatásért.
-Anna története: a hitet nemcsak érthetővé kell tenni, nemcsk érzékelhetőnek kell érezni, hanem mindenek előtt be kell gyakorolni, hogy bajban, szorongattatásban és a kétségek között, s azok ellenére is életté változzék.

Sokan gondolják ma tévesen azt, hogy az életük megoldatlan problémáikban az alkohol vagy a kábítószer vigaszt adhat nekik. Amikor családi problémák vannak, amikor nem sikerülnek a dolgok, amikor úgy látja az ember, hogy elrontotta az életét, bánatát feledtetve italhoz, droghoz nyúl. A bajokban, nyomorúságban az egyetlen jó megoldás: kiönteni a lelkünket az Úr előtt. Van tehát egy olyan hely, ahol személyes és családi életünk gondjait őszintén kiönthetjük. Nem feltétlenül kell mindig a gondokat és bajokat egymás nyakába zúdítani, különösen nem a gyermekek nyakába. S mégis hányszor látják a gyermekek szüleiket veszekedni, kiabálni, sajnos sokszor egymást testileg is bántalmazni
Az ima nélkül nem tudnánk megérezni, hogy mit jelent, amikor Isten maga lép be az emberi életünkbe, amely tele van bajjal és szenvedéssel.

- 7x fordul elő ez a kifejezés, hogy az Úr előtt. Anna megtanulta,hogy mindent állítson oda az Úr elé: hogy tudatosítsa nyomorúságát, ne Istentől várjon minden segítséget, hozzá forduljon az imádságával és kérésével, nála öntse ki a szívét, utána aztán engedje, hogy uralkodjék felette úgy, hogy végül a fiát egész életére hagyja „az Úr előtt” élni.
A gyermekét kezdettől fogva ima vette körül.
- a mai gyermekek születését imádság előzi meg? A családtervezés mellett és fölött őrizzük-e még a gyermekáldás csoda voltát? Az életet adás nagyszerűségét, melynek mi csak közvetítői vagyunk?
-Sok családban kérnek, várnak, fogadnak gyermekeket és megszületnek anélkül, hogy imádkoztak volna érettük.
Vannak olyanok, akiket kelletlenül fogadnak e világban.
Végletegek kísértik az édesanyákat. Az egyik az, hogy a gyermekáldás ajándékát semmire sem becsülik és könnyelműen eldobják maguktól. A másik véglet pedig az, amikor egy nőnek valami okból nem lehet gyermeke, de mégis mindent elkövet azért, hogy gyermeke lehessen. A lehető legelképesztőbb dolgokat hallani ma ezzel kapcsolatban.
-Anna imádságában családjuk jövőjét bízta Istenre. Tudta, hogy Ő majd válaszol. A válasz megérkezett. Isten megemlékezett róla. Sámuel az ima meghallgatás gyermeke lett.

Szinte irigylésre méltóan egyszerűnek tűnik mindez. Mi annyi mindent szeretnénk elrendezettnek tudni. Biztonságban élni. De emberi erőfeszítéseinken túl kérünk-e segítséget, megoldást?
Gyermeket nevelve, annyi mindenben kell segítséget kérnünk. Sokszor úgy érezzük összeroppanunk. Nincs eredménye a szülői törődésnek, áldozatnak, odaadásnak.
Tanuljunk meg imádkozni és várni a biztos megoldást! Merjük hinni, hogy erőnket, türelmünket Ő tudja kipótolni, Ő gyarapíthatja, igyekezetünket egyedül Ő tudja megáldani.
Házasság, gyermekáldás, családi béke, mind Isten kezében van. Gyermekeink jövője a ráhagyatkozásban van.
-Anna visszaadja a gyermeket, akiért könyörgött Istennek.
A gyermekkel ugyanis megbízást is kapunk: úgy neveljük, hogy a Teremtőjét ismerje, szeresse, róla vallást tegyen.
Mi mivé, kivé neveljük gyermekeinket? Ajándékként kaptuk őket, helyezzük tehát oda jelképesen életüket az ajándékozó kezébe.
Ma valamennyien a jövőbe is tekintünk.
Mi lesz a gyermekekkel? Milyen lesz az életútjuk? Az Úr szolgájává válik?
Ki tudja, hány ima nyer meghallgatást ebben a pillanatban? Mert egy kitartóan imádkozó anya tíz vagy húsz éve könyörög gyermekéért. Bármit is csinálsz ebben a mai rohanó világban, ha az a gyermekeidért való imádságra fordított idődből vesz el, akkor túl sokat vállaltál magadra! Nincs semmi fontosabb, semmi értékesebb, mint az az idő, amit egy szülő Isten előtt tölt gyermekéért közbenjárva.
Annyi szépet beleálmodunk ebbe a jövőbe, ezért ma az édesanyákért való hálaadás ünnepén kezdjünk el szüntelenül tusakodó családdá, szülővé, édesanyává és édesapává válni! Éljünk imádkozva, imádkozva neveljük gyermekeinket! Ámen.

Reménység Háza

Moldovei utca 2 szám
500205 Brassó
Románia
www.remenyseghaza.org

Elérhetőségünk

Gyülekezet +40-268-421-244
Vendéglátás +40-723-254-227
Nikodémusz Idősek Otthona +40-754-058-971
Bántalmazott Nők +40-744-368-196
Apáczai Csere János +40-740-420-638