2016 július 3

„Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes és minden jócselekedetre kész legyen." 2Tim 3,16-17

Lekció: Jakab 2

A hőmérséklet 38 fok körül járt egy forró nyári estén - észrevettem a magányos futót - miért fut ilyenkor? - imponáló volt igyekezete, hogy edzésben tartsa magát. A szezonban tartott edzések természetesek, de a holtszezonban ritkák. Az állandó készenlét jellemzi az edzésben lévő atlétákat. Bármelyik pillanatban készen állnak megmérkőzni az ellenféllel. Ritkán éri őket meglepetés, mozgásuk sima, határozott. Önfegyelmük gyümölcse akkor érik majd be, amikor legnagyobb szükség lesz rá.
Ugyanezt az elvet tapasztaltam olyanok életében, akik állhatatosan járnak Isten útján. Lelki edzésnek vetik alá magukat, tanulmányozzák az Igét, igyekeznek hitben élni. Minden körülmények között erősítik Krisztus iránti odaadásukat.
Aztán, váratlanul, élesben kell küzdeniük. Többnyire nincs semmi előjel. Csak jön egy telefonhívás. Egy orvosi lelet. Egy email. S az „ellenfél" egy pillanat alatt dühös támadásba kezd. Félelem, fájdalom, kétségbeesés fenyeget. De nem sújtja porba őket. Érzik a megrázkódtatást? Valószínűleg. De nem zuhannak össze.
Az elmúlt években történtek velem megrázó események. Főleg betegségek formájában. Olyasmikkel szembesültem, amikre sosem számítottam, és senkitől nem kaptam térképet, ami segített volna eligazodni az útvesztőkben. Ezekben a sötét időkben abba kapaszkodtam, amiről tudtam, hogy fénylő igazság. A testem pánikba akart esni, és üvöltve elmenekülni, Isten igazsága így szólt: gondodat viselem. Ha nem lettem volna edzésben, belezuhantam volna a rémület mocsarába. Könnyű kegyesnek lenni, mikor simán mennek a dolgok. Könnyű szeretni másokat, könnyű jó intézőnek lenni, bölcs döntéseket hozni, amikor minden nagyszerűnek látszik. Akkor vesszük hasznát a kitartó edzésnek, amikor derült égből villámcsapásként támad a baj.
Nekünk kell átverekednünk magunkat a lelki szárazság idején, és kitartanunk az imádságban. Biztos, hogy megtesszük, amikor „szezon" van (amikor kemény időket élünk), de tennünk kell a holtszezonban is.

Kik segíthetnek? Nagyon fontos a családi közösség. Mi az, amit nálunk otthon tapasztalnak a gyerekek ezen a területen? Vagy azok - ha nincsenek saját gyerekeink -, akiket ránk bíznak a kisebb, nagyobb családi közösségben vagy a munkahelyen. Nagyon fontos az a hatás, ami rajtunk keresztül éri a többi embert a hitbeli dolgokra nézve.
Timóteus úgy tudott helytállni, mert már gyerekkorában édesanyjától, nagyanyjától Loistól, és Eunikétől hallott a Szentírásról, ami a töredékesen már leírt Biblia volt, azt a kezébe adták. Gyermekkorában magába szívta a Szentírás szellemiségét, lelkületét. Ezért hatott később is az ő életében mindaz, amit gyermekkorában megtanult.
Minden keresztyénnek sok egyéb feladata mellett, a főfoglalkozása mégiscsak az evangélium hirdetése. Legyen az egy fizikai munkás, a fizikai munkát végezve a munkahelyén, vagy egy szellemi munkás a szellemi munkáját végezve felnőttek vagy gyerekek között, miközben természetesen meg kell tanítani a matematikát, meg kell szerelni a rádiót vagy a vízvezetéket. Meg kell operálni a beteget, de mégis a fő foglalkozása egy hívő keresztyénnek, hogy Isten szeretetét mutassa, élje szavakkal és cselekedetekkel. Természetesen meghatározó lehet a szülők hite, tanítása, de a gyülekezet, a Szentírás, az igehirdetés szabja meg egy hívő ember életét.
A hívő ember az erejét, edzési idejét bocsátja Isten rendelkezésére imádság közben, hadd ossza be azt Isten. Isten pedig kicseréli a gondolkodásmódját. Lehet, hogy valamit mostanáig helyesnek tartott, de rájön, hogy nem az a helyes. Kérem szépen, engem becsaptak. Elhitették velem. Nem így kell. Nem ez a helyes. Azt hittem, hogy abban az emberben bízhatok, és kiderült a munkahelyen, hogy nem így van.
Kik a példaképeim?
Dél-Amerikában megpróbáltak rávenni utcagyerekeket arra, hogy mosakodjanak meg, és öltözzenek át. De akárhogy kérték őket, és ígértek nekik még játékokat is, nem voltak sehogy sem hajlandók a víz alá beállni. S akkor valakinek eszébe jutott, hogy próbáljuk másképpen. És egy szépen megmosdatott, szépen felöltözött, új ruhába, új cipőbe felöltöztetett gyereket állítottak oda eléjük. Nagy csönd lett. Nézegették jobbról, balról, s akkor szépen kezdtek sorba állni a fürdőnél. Ez meggyőzte őket. Ha én is így fogok kinézni mosdatás után, akkor még az a gyötrelem is megéri, hogy bedugnak a víz alá, és megsikálnak.
Minket lehet-e tanítani? Vagy hétről hétre eljövünk ide, meghallgatjuk az igehirdetést, a tanítást, és minden marad ugyanúgy az életünkben. Hajlandóak vagyunk-e elfogadni azt, amit Isten változtatni akar életünkben, vagy ezt is mi akarjuk eldönteni?
A hithez mindig hozzátartozik a cselekedet. Jakab apostolnál olvastuk azt, hogy a hit halott cselekedetek nélkül. Pál kész volt minden áldozatra, akár a halálra is, de cselekedte azt, amit a hitben megértett. Azonnal átültette a gyakorlatba. Ezért működött nála. Sok hívő ember is ott téveszti el, hogy meghallja, meghallgatja, s aztán nem csinálja. Tedd meg a gyakorlatban! Nem egy angol bibliafordításban ott van zárójelben egy-egy bibliai tanács, utasítás mögött: "Vidd át a gyakorlatba!" Most, azonnal cselekedd meg!
Tudjuk azt is, hogy ha valaki vállalja az identitását, hogy ő hívő ember, sok helyen hátratételben van része. Nem kell ezen meglepődni. a mai fordított világban. Nagyszerű dolog az, hogyha megértjük az Isten akaratát, s van türelmünk megvárni, amíg Ő teljesíti azt türelemmel. Amikor a másik idegesít, mert sokszor van ilyen. Amikor a másik bánt, amikor hátrébb tesznek minket, amikor negatív módon megkülönböztetnek. Miközben a világ arról beszél, hogy tiszteljük a másságot, aközben a keresztyének másságát nem óhajtják tisztelni. Tessék körülnézni! Ha valaki megmondja, mint pedagógus, hogy ő hívő keresztyén, nem biztos, hogy fölveszik. Ha esetleg arról beszél, hogy homoszexuális, akkor azt mondják, hogy nem merjük nem fölvenni, mert a végén még baj lesz belőle. Ide jutottunk.
Elmondta valaki, aki Svájcban teológus, hogy ott megmondják, hogy miről prédikálhat, és miről nem. Ne is merje érinteni ezt a kérdést, amiről az előbb beszéltem. Vagy megmondják azt, hogy kérem szépen a házasság előtti szexualitást nem nevezheti paráznaságnak vagy bűnnek, mert a presbitérium felfüggesztheti a szószéki szolgálatát. Ide jutott Svájc, a reformáció országa. Ha valaki egyértelműen, világosan kiáll a Szentírás tanítása mellett, azt negatív módon megkülönböztetik. Miközben szövegel a világ arról, hogy tiszteljük a másságot. Egy pedagógus kitett egy keresztet osztályában az állami iskolában. Micsoda botrány lett belőle, mert sértette az ateista és muzlim szülőket. Az összes televízió ott lett azonnal. Elbocsájtották a tanárt.
Megfigyelték azt, hogy az állatvilágban az alkalmazkodás kényszere döbbenetes erővel hat. Ha egy állatnak azon múlik a túlélése, hogy tud-e alkalmazkodni a megváltozott környezethez vagy nem, akkor minden erejét összpontosítva arra törekszik, hogy meg tudjon felelni a környezeti kihívásoknak, és túlélje mindazt a traumát, ami érte.
Az alkalmazkodás kényszere, vagy legalábbis ennek az ereje, hatása sokkal erősebben éri az embereket, az Isten nélküli világ szellemi ereje, mérgező hatása, az Istentől való elszakítás akarata sokkal keményebben és határozottabban hat a hívő emberek, az istenhívő emberek felé. Törekedve arra, hogy a hívőket elfordítsák Isten igazságától, felhígítsák a hitüket, és belevonják a világnak abba a folyásába, amely biztos, hogy egy hívő embert csak tönkre tehet. Vannak, akik engedik, hogy ez a hatás hasson rájuk, és elhajlanak, mint a gyenge nádszál a szélben, s vannak olyan erős erkölcsi tartású, hittel bíró emberek, akik mint a kőszikla, minden próbálkozásra mindig ugyanazt mondják.
Ha valaki erre nem hajlandó, vagy ha valaki úgy gondolja, hogy a világ csábításával szemben nem lehet ilyen kemény, az bizonyos lehet abban, hogy előbb-utóbb - mint a pók nyála az áldozatát feloldja - elesik.
Hangzatos jelszó ma a világban az önmegvalósítás, a nevelés elvetése. Ha azonban a megromlott emberi természetet valósítja meg valaki az életében, sikeres lehet a jelenvaló világban, de biztosan elveszíti az eljövendőt. Isten nem önmegvalósítást, hanem Krisztus-megvalósítást akar elérni a mi életünkben.
Egy régi mondás így szól: "A kiegyensúlyozatlan rakomány nem fog célba érni". Nem vagyok mezőgazdász, de sokszor nézem a rosszul megrakott szénás szekereket, tele az út az elhullatott takarmánnyal.
Van-e az életednek olyan területe, amiben szeretnél a legjobb lenni? Mi az, és mit tennél meg érte, hogy a lehető legtökéletesebb legyél azon a területen?
Amikor Pál arról ír, hogy legyünk tökéletesek, ott az eredeti szöveg az jelenti, hogy legyünk érettek, hitben nagykorúak. Isten nem vár el tőlünk olyasmit, amit nem tudunk megcsinálni. Nem lehetünk egyszerre tökéletes szülők, tökéletesek a munkahelyen, tökéletesek az iskolában, a sportban, a zenében... És Isten nem is várja ezt tőlünk. Amit ő vár, hogy legyünk érettek, hogy megtegyük amit kell, és akkor ő kipótolja, mi még hiányzik. Ha mindig a tökéleteset nyújtanánk, nem lenne szükségünk Istenre, sem a megváltásra. Nem lenne alkalom a csodákra. Arra törekedhetünk, hogy a legjobbat adjuk Istennek és az embereknek, ne várjunk el magunktól és másoktól a lehetetlent, azt bízzuk Istenre, hiszen az csak vele együtt fog menni!
Jó hír, hogy bármikor elkezdheted az edzést. Már ma.
Töprengj el az igazságokon, amikre rátalálsz, engedd, hogy átjárják szívedet. Minden ilyen alkalommal erősebb leszel. És ha szembesülsz az ellenféllel, ha harcolnod kell, fegyelmezettséged és kitartásod gyümölcseként békesség, bizalom és öröm lesz benned a körülmények ellenére is. Kérd Istentől a bölcsességet és tisztánlátást, hogy szilárd alapra építsed az életedet. Ámen.