2016 július 10

Kérve kérünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az Ő országába és dicsőségébe hív titeket. (I.Thes.2:12)

Lekció: Jn 15,1-11

 Isten az Ő országába és dicsőségébe hív mindannyiunkat. Ahhoz, hogy oda eljussunk, nem földrajzi távolságokat kell legyőznünk, mert Isten országa és dicsősége valójában egy magasabb rendű létezést, létformát jelent. - nem mi vagyunk a fejlődés csúcspontja és el kéne komolyan gondolkodni azon, hogy mennyire tökéletlen, mennyire törékeny emberi mivoltunk, társadalmunk, civilizációnk. Életünk minden megvalósítása, sőt, maga az élet, egyik pillanatról a másikra megsemmisülhet, semmivé válhat.
Kedves professzorom mondotta: "Ha nem lenne ember ezen a Földön, akkor az bizony valódi paradicsom lenne!" - s milyen igaza volt. Mégis gyakran hivatkozik a vallásos ember arra, hogy ez a világ "bűnös", jóllehet csak az embervilág az! Ne is próbáljuk takargatni a tényt: Az emberiség eddigi történelme tulajdonképpen a kívánás, az öldöklés, az irigység, a harcok és viszályok véget nem érő története... (Nemrég emlékeztünk Csernobil áldozataira, katasztrófájára)
Ez, amit ma a világban találunk, ez lenne a fejlődés csúcspontja? Amire büszkék lehetnénk, az a tudomány, a technika, de azokat is úgy használjuk, hogy a végeredmény a természet pusztítása, a környezet szennyezése, s előidézi a globális fölmelegedést, ami az emberiség létét, magát a földet veszélyezteti.
El kéne már valóban gondolkodnunk azon, hogy hol tévedtünk, és tévedünk, mert valahol nagyon elrontottuk és nagyon elrontjuk mind a mai napig. Új utakat, lehetőségeket kell keresnünk.
A Szentírás Istenre irányítja a figyelmünket. Sokan kételkednek Isten létében, és megvannak győződve arról, hogy csak az ember képes gondolkodni. Ha azonban a természetben létrejött az emberi tudat, és tudomány, ha már mesterséges értelemről, intelligenciáról is beszélünk, akkor el kell tudnunk fogadni a tényt, hogy az a világteremtő erő, Aki mindezek létrejöttét megvalósította, önmaga is rendelkezik értelemmel, és tudatosan cselekszik.
Versenyre hívja ki a tudós Istent, mondván, hogy kvázi a mai tudomány már mindent felfedezett, megalkotott.Isten mondja: én embert teremtettem porból és vízből: te tudsz ilyet alkotni? Ez a legegyszerűbb: s lehajol a porért. Szól Isten: állj meg egy percre: a por is az emyém!

El kell fogadnunk Isten létezését, meg kell lássuk a világmindenségben a fejlődést, és hogy a fejlődés célja egy magasabb rendű létforma elérése, amelyben nem létezik káosz, rendezetlenség, halál. Lélek szerinti, romolhatatlan, örökkévaló.
Azonban ha a világteremtő Isten tudatosan cselekszik, akkor az Ördög, a Sátán, a vele ellentétes erő, amelyik a rend, az élet megszüntetésére törekszik, szintén tudatosan valósítja meg önmagát, és célja megakadályozni az Isten szerinti magasabb rendű életet , hiszen ahol Isten országa megvalósul, ott az ő hatalma megszűnik.
Isten és a Sátán itt vannak a világban. Bennünk, körülöttünk. A mi nagy tévedésünk az, hogy nem akarunk tudni róluk. Úgy élünk, mintha ők nem is lennének, nem is léteznének. Ennek eredménye, hogy életünk célja nem a magasabb rendű életforma elérése, hanem saját magunkat, vágyainkat, elképzeléseinket, ösztöneinket akarjuk megvalósítani. Észre sem vesszük, hogy amikor ezt tesszük, valójában a Gonosznak szolgáltatjuk ki magunkat, világunkat, mert csak két lehetőség van. Vagy Isten, akinek jelenléte rend, rendezettség, harmónia, aki a lélek országába, és örök életre vezet, vagy a Gonosz, aki mindabban jelen van, ami ezen a világon rendetlenség, rendezetlenség, káosz, és amire vezet, az a szenvedés, a betegség, a halál.
A mai Ige Istenhez hív bennünket, és Istenhez méltó élet folytatására buzdít. Egyéni életünk, emberi világunk csak akkor tud megváltozni, jobb és szebb lenni, hogyha létezésünk célja nem a földi, test szerinti jólét és gazdagság, hanem a lélek szerinti magasabb rendű élet, amely az Isten országába és dicsőségébe vezet bennünket.
Ha életedben változást akarsz, ha szenvedsz, ha nagy bajban vagy, ha rájöttél, hogy életed csőd és kudarc, tenned kell valamit, annak érdekében, hogy mindez megváltozzon. Valósítsd meg magadban és körülötted Istent, Isten akaratát, vagyis a rendet, az életet, és mindazt, ami az életet szolgálja.
Az első dolog, amit tenned kell, a rend helyreállítása magad körül. Ezzel állítod meg a rendetlenség forrását. Ahol nem újul meg a rend, ott a Sátán uralkodik. Ezért hát nézz körül lakásodban, s ha van, akkor házadban, kertedben, udvarodban, és ha rendetlenséget találsz, állítsd helyre a rendet. Ezzel már tettél valamit, s már ez javítani fog életeden. De folytasd a munkát, és tarts rendet, rendszerességet az öltözetben, tisztálkodásban, nemcsak magadra nézve, hanem családod számára is. Figyelj oda, hogy mit eszel, mit iszol, mert ha elrontod, megbomlik testedben a rend, a harmónia, és uralmát kezdi az elmúlás.
Tudnod kell, hogy mindez csak a kezdet, habár ha ezt megteszed, már tapasztalni fogod, hogy minden mennyire más, mennyire jobb. De nem csak magad körül kell rendet teremts, hanem életviteledben, munkáidban, szexuális életedben, gondolkodásodban és viselkedésedben.
Sokan vélik úgy, hogy a világgal való kapcsolat nem egyeztethető össze a vallásos élettel. Fel kell tennünk a kérdést: Ők akkor egy másik világban, másik Földön élnek? - s máris nyilvánvaló a rövidzárlatos gondolkodás. Jézus soha nem a világ ellen prédikált, hanem a világért! Nem a világ pusztulásáért imádkozott, hanem annak megmeneküléséért, hogy végre felismerjék az emberek: Isten ott van mindenhol, hiszen az egész teremtettség Őt tükrözi.
A legfontosabb dolog, ugyanakkor a legnehezebb, amit tenned kell, hogy megtanulj hinni Istenben.
Az eldöntendő nagy kérdés mindig: a hogyan? Mit tehetek, s mit nem? Hol húzzam meg a határt a világ és az én világom között? Törvényeskedésben jeleskedő vezetők adtak/adnak bőven ötleteket - okoztak/okoznak is zavart ezzel bőven! Jóllehet, ahogyan az Isten EGY, úgy az ő világa is az: Benne van a jó és a rossz, a pokol és mennyország is. A Jézuskövető ember már választott, s azt a célt tűzi ki maga elé, hogy minden körülmények között a jót igyekszik előmozdítani, s mindeközben megveti a bűnt. Elhiszi a Mesternek, hogy Isten országa itt van bennünk és közöttünk, s ezért áldozatot is hoz - minden nap, egész életén át...
A hit nem jön magától, azt meg kell tanulnod, ami nehéz dolog, mert amikor még nincs teljes hited, nem szeretsz istenes dolgokkal foglalkozni, semmi kedved templomba járni, imádkozni. Vedd észre, hogy életed esetleg azért tört össze, éppen azért kerültél az élet mélypontjára. Olyan lettél, mint a szőlőtőkéről lemetszett venyige, szőlővessző, amelyik táplálék nélkül elszárad, és nem jó másra, csak arra, hogy elégessék. Győzd le hitetlenséged.
Senki nem tud jobban olyan történeteket mesélni, melyek a döntésről és átadásról szólnak, mint Søren Kirkegaard. Talán a leghíresebb története arról szól, hogy egy ember háttal áll a szakadéknak és egy tűzfalat lát maga előtt, mely egyre inkább közeledik. Mielőtt a lángok elérnék, hallja, hogy a sötét szakadékból egy hang kiált: Ugorj! „Nem látok semmit! Minden olyan sötét odalent!” A hang a szakadékból megint kiált: „Ugorj csak! Én jól látlak!” - merjünk egy ilyen hitbeli ugrást megtenni s legyünk készek valóban a sötétből jövő hangban bízni.
Foglalkozz Isten dolgaival, jöjj rendszeresen ide, a templomba, imádkozz, keresd a lélek magasságait. Ez csak addig lesz nehéz, amíg legalább egy mustármagnyi hited nem lesz, mert már egy picinyke hit is elegendő arra, hogy megtaláld Istent, és akkor már boldogság lesz számodra hozzá jönni, hozzá imádkozni, Őt imádni és magasztalni.
Ámen