2014 December 21 Advent IV.

Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit... (Jn. 8,47a)

Lekció: 2Sám 12,1-7a.13

Dávid története – Nátán: - a királynak kellene most igazságot tenni. Dávid ítéletete a gonosz gazdag ember felett. Nátán felelete a királynak: „Te vagy az az ember!"
1./ „Megszólítható vagy-e az Isten által?" Meg tud-e téged szólítani az Isten? El tudja neked mondani gondolatait? Tud-e neked tanácsot adni? És ha kell, akkor tud-e figyelmeztetni téged?
"Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit..." - mit jelent az, amikor valaki meghallja Isten beszédét?:
- olyan ez, mint amikor két csapat focizik vagy kosarazik egymással. A nézőtéren rengeteg ember van, mindenki hangosan kiabál és bíztatja a csapatát vagy a kedvenc játékosát. Egyszer csak az egyik csapat edzője kiált valamit, és a csapat tagjai meghallják, hogy mit mondott nekik az edző. - meghallják a saját edzőjük szavát - a játékosok az edzőhöz tartoznak, és ismerik a saját edzőjük hangját
- vagy: nagy tömegben sétálnak gyermekek szüleitekkel, és egyszer valahogy elsodródik valamelyik gyermek anyától és apától. Ha azonnal kiáltanak szüleik, akkor felismeritek az anya vagy az apa hangját, és ők is felismerik az ő hangjukat.
- egy édesanya mesélte el, amikor megszületett a gyermeke, hogy a kórházban az újszülött csecsemők egy külön szobában voltak. Ő egyszer szólt a nővérnek, hogy az ő babája sír a szomszéd szobában. A nővér nem akarta elhinni, mert sok gyerek sírt egyszerre, de aztán megnézte a babákat, és tényleg ennek az anyukának a kisbabája is sírt. Az édesanya felismerte gyermeke sírását, mert hozzá tartozik.
- Aki Istentől van, aki Istenhez tartozik, az meghallja és megismeri, amikor Isten megszólítja őt.

Dávid király nagyon rosszat tett, súlyos bűnt követett el. És ez nem tetszett Istennek. Az Úr egy prófétát küldött Dávidhoz, aki megszólította őt. Dávid pedig felismerte, hogy most Isten szól hozzá.

- Isten ma is megszólít bennünket. Van, amikor meg szeretne minket dicsérni, máskor tanácsot szeretne nekünk adni. De az is előfordul, hogy valami rosszat tettünk, ami nem tetszik Neki, és ezt akarja elmondani. Ha pedig valaki szomorú, akkor vigasztalni szeretné őt.
Meghallod-e azt, amit neked mondani akar? Vagy egyszerűen inkább a telefonoddal játszol, zenét hallgatsz és tv-t nézel, hogy ne kelljen meghallani az Isten beszédeit?
- Isten szól hozzád a Biblia történetei által, vasárnap a lelkész prédikációja által. És szól hozzád a lelkiismereteden keresztül is. Ahogy szokták mondani: „a jó lelkiismeret, a rossz lelkiismeret".

Az öreg Pista bácsi gyónni megy a templomba. Egy súlyos vétket vall be a papnak, aki azt kérdezi tőle:
- Mondd, gyermekem, nem szólalt meg a lelkiismereted, amikor ezt a tettet elkövetted?
- De biztos megszólalt, atyám, de tudja, én majdnem süket vagyok, ezért nem hallottam.

2./ Fontos, hogy legyen jó a hallásod lelki értelemben!
Az indián és a tücsök története: egy nagyváros központja: „Tücsök ciripelést hallok." - Ekkora zajban lehetetlen meghallani egy tücsök ciripelését! - a bokrok között, az ágak alatt egy kis tücsök muzsikált. A barátja el van hűlve: „Neked emberfeletti hallásod van!" - Minden azon múlik, mire figyelsz."mondja az indián. – megmutatom: Benyúl a zsebébe, és kivesz pár pénzérmét, aztán egyenként lepotyogtatja őket a járdára. És miközben a zsúfolt utca zaja még mindig ott dübörög a fülükben, észreveszik, hogy környékükön minden fej arra fordul, hogy megnézze, nem az ő zsebéből esett-e ki a pénz. Minden azon múlik, mi az igazán fontos.
Te mit hallasz meg? Neked mi a fontos? Te mire figyelsz?
Vannak, akik azt mondják, Isten már nem szólhat hozzánk. De lehet, hogy ők azért nem látják, vagy hallják, mert nem rá figyelnek:
- van-e valaki közöttetek, akit Isten még soha sem, semmiféle módon nem szólított meg? Aligha! Isten meg tud szólítani sokféleképpen: Bálám figyelmeztetésére egy szamarat használt föl; egy kereskedő számára egyszer az a tolvaj volt az isteni figyelmeztetés, aki a páncélszekrényét megfúrta; egy parázna asszony számára az a betegség, amibe a gyermeke belehalt; valaki számára a háború alatt az a revolvergolyó, ami nem találta el.

Engedd meg, hogy kihívás elé állítsalak: írd most fel egy lapra, mi az, ami téged mostanában leginkább foglalkoztat: vizsgák, tanulás, párkapcsolat, barátok, szórakozás, anyagi gondok, internet, játékok stb. Te hallod Isten hangját?
- a napkeleti bölcsek esete: felismerték Jézus csillagát, de rossz helyen keresték. Emberi ésszel gondolkodtak, és a királyt palotában keresték.

3./ Te hol keresed életed boldogulását? Mi az, amiben te reménykedsz? Sokszor hallottuk már, hogy Isten szól hozzánk, az Ige által, de vajon kézbe vesszük-e, ott keressük-e a választ életünk kérdéseire?
Ha elindulsz azon az úton, amelyet Isten mutat neked, előtted fog járni és vezetni fog.
Tegyük félre a megszokott zajokat, figyeljünk Istenre. Ne világi dolgokban, népszerű helyeken keressük Istent, mert nem ott van.
Ha úgy döntesz, hogy akarod kiélezni a füled Isten hangjára, akkor tedd félre azokat a dolgokat, amik eddig nagyon fontosak voltak neked, és kezd el keresni Isten tervét a te életedre.
Ha meghoztad ezt a döntést, dobd a szemétbe a lapot, amire felírtad a téged foglalkoztató dolgokat.

De mi történik akkor, ha valaki mégsem hallja meg Istent, nem hallja azt, amit az Úr mondani akar neki? Istennek erre is van ötlete. Például, ha valaki nagyot hall, vagy teljesen süket akár azért, mert betegen született, akár azért, mert elveszítette a hallását, akkor az az ember jelek által, jelbeszéd segítségével tájékozódik.
Megtörténik, hogy nem hallod meg azt, amit Isten mondani akar neked. Isten ilyenkor jeleket fog adni neked. Pl. valami, amit nagyon szerettél volna, sehogy sem akar sikerülni; vagy ellenkezőleg: valami olyan tökéletesen összejön, hogy elképzelni sem lehetett volna jobban.
Isten számtalan módon tud jelet adni neked, ha a beszédét nem hallod vagy nem érted. Ezért gondolhatsz önmagadra úgy, akárki vagy, hogy Isten kiválasztott és Isten szeret! Mert Isten így lát téged is: Jézus Krisztus helyettes engesztelő áldozatán keresztül! Ezért kegyelem sokszor még a büntetés is. Amikor Isten sújtó keze ránehezedik valakire, az nem annak a jele, hogy íme elvetette az Isten, hanem éppen annak, hogy íme ennyire keres az Isten! Ennyire hív. Nem volt elég a megszólítás, nem volt elég a halk és szelíd szó: most rád kiált, megráz, életre ijeszt. Isten minden ítélete mentő szándékú, minden csapás, ami egy emberi életet ér, nem egyéb, mint egy-egy nagy mentőőv: Isten kegyelmet akar adni, kegyelmet! Ezért jöhetsz te is. Dávid történetének az a nagy örömüzenete, hogy van út haza a lélek fogságából! Van új élet!

De neked kell megalázkodnod, neked kell döntened, neked kell igazat adnod Istennek, neked kell rálépned erre az Istenhez vezető útra. Isten adja az utat hazafelé, az Ő uralma és gondoskodása alá, Isten adja a kitárt ajtót a Krisztusban, - de neked kell belépned rajta, neked kell elindulni rajta!
Advent 4. vasárnapján a koszorún az utolsó gyertya is ég. Ez is egy nagyon fontos jel számunkra: azt jelenti, hogy közeledik Jézus Krisztus születésének ünnepe, a Karácsony. De az adventi gyertya azt is jelenti, hogy Jézus vissza fog egyszer jönni, és az Ő megérkezésének az ideje napról napra közelebb van. Készülnünk kell Jézus születésére és készülnünk kell az Úr visszajövetelére is, hogy az a nap ne érjen bennünket készületlenül és váratlanul!
Legjobban pedig úgy tudunk felkészülni Krisztus visszajövetelére, ha halljuk Isten beszédeit, ha hiszünk Istenben, és megtesszük azt, amit az Úr kér tőlünk.

Advent negyedik történetének címe: "Nem fázunk többé"
Várakozunk. Egy megállóban állunk idősek és fiatalok. Az útra nézünk, messze, hátha feltűnik, hátha jön már. A várakozás lehet kellemes, lehet vágyakkal teli, de lehet elhúzódóan gyötrelmes is. Mikor jön már? Egy gyerek az anyja ölében alszik. Édesen, mély álomban öleli anyja nyakát, biztonságban, szeretetben van. Anyja arcát is béke, nyugalom varázsolja szépre. Tekintete a távolba néz. A padon idősek ülnek. Ujjaik türelmetlenül kopogtatnak a fán, de szemükben a remény fénye. Egymásra néznek: „Ne félj, jön mindjárt..." Mennyi várakozás lehet már a ráncok mögött? Az idő, a könyörtelen intéző mély barázdákat húzott az arcukra, ahogy a jó földműves tavasszal, vetés előtt megmunkálja a földet. De csak ráncok ezek, szívük elevenen dobog valahol a bő kabátok és a színes, kötött mellények melegében. Talán most kicsit gyorsabban is, mint általában, mert tudja, sokak szívével egy ritmust üt most a várakozásban.
Így állunk együtt. Az esti város ránehezedik a vállunkra. A hosszas ácsorgásban néhányan elindulnak, de mi maradunk. Tekintetünkkel biztatjuk egymást a kitartásra. Az út szélén egy lány ül, arcát felemeli a könyvből, amit addig olvasott: „Halljátok? Ez ő lesz." És valóban. Egyre többen vélik hallani. Az idősek felállnak a padról, a gyerek felemeli fejét anyja kebléről. Mindenki a sötétbe vesző macskaköveket nézi. Lépések kopognak rajta tisztán, érthetően. A szívek ritmusát kopogja. Akire mindenki várt, közeledik már. Egyszer csak fények gyúlnak, gyertyák. Az első a távolból világít, a második egy ablakból, a harmadik egy utca mélyéről.
Egyre inkább egy alak rajzolódik ki, ismerős alak. Határozottan, de nyugodtan jön felénk. A gyertyák meleg fényében már nem fázunk többé. Mosolyogva nézünk egymásra, szorítjuk egymás kezét: „Látod, nem volt hiábavaló!" A megállóban valaki egy negyedik gyertyát vesz elő, meggyújtja. Már biztosan látjuk, Ő az! Ámen