2014 augusztus 9, 40. éves házassági évforduló: Buna Pali és Ica

„Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet." 71. zsoltár 16 -18 versei

Hogyan értékelte a 71. zsoltár írója a vele történt dolgokat? És ti hogyan értékeltétek a veletek történt dolgokat?
1. Isten – szikla – rubinkő.
A baj idején, a veszedelem alkalmával az ember természetes reakciója a menekülés. De nem mindegy, hogy hova menekül az ember. Sokan sokszor csak azt látják lehetőségnek, hogy megpróbáljanak elmenekülni a nehézségek elől, de ez hiábavaló igyekezet. Az istenben bízó ember számára az a kiváltság, hogy odamenekülhet Istenhez, akinél segítséget, védelmet, vigasztalást talál, mint egy megközelíthetetlen, bevehetetlen sziklavárban.
A kapcsolatok számos szakaszon mennek át, egy tartós kapcsolat vagy egy házasság a mai világban pedig igazi kincsnek számít. Ezért is fontos, hogy megünnepeljünk minden évfordulót, ezzel kifejezve hálánkat az együtt töltött szép napokért.
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. (Ernest Hemingway)
2. Isten – reménység.
Az Istenbe vetett bizalom nem juttat szégyenbe, Isten oltalmazza a Hozzá menekülő embert. Az Istenbe vetett bizalomnak van értelme és van alapja. Az az Isten, aki életet ajándékozott az embernek, Ő az anyaméhtől szeretetével kíséri végig az ember életútját. nem cél nélkül adatott az élet, nem véletlen annak megőrzése a bajok közepette is: Istennek van terve az Általa alkotott élettel. Kiben bízzak? – kérdezi az ember. Istenben. – szól a zsoltáros felelete. Emberekben lehet csalódni, Isten szeretete azonban nem csal meg soha.
3. Isten – segítség.
Az Istenben bízó ember életében is jöhetnek szenvedések – betegség, kudarc, félelmes körülmény -, de ez soha nem azt jelenti, hogy Isten elhagyta volna a benne bízó embert. A nyomorúságok a bűn következményei, de ezek között is megtapasztalható Isten változatlan szeretete, gondoskodása. A nyomorúság nem az Isten-tagadásra, nem szeretete megkérdőjelezésére alkalom, hanem az imádságra, az Istenhez fordulásra.
„Istenem segíts!" – ez a legegyszerűbb imádság, amit mindenki el tud mondani, ha akar... Isten segítsége testet Jézus Krisztusban, aki éppen azért jött el erre a világra, hogy segítsen a Reá szorulókon. „Hozsánna! – Segíts meg!" – kiáltották feléje a virágvasárnapi ünnepi menetben. Kiáltsunk Hozzá segítségért! Biztos, hogy szent akarata szerint való, hogy mi és szeretteink megszabaduljunk félelmeinktől, aggodalmainktól.
Akik ketten együtt járják az élet sokszínű útját, kevésbé fáradnak el, édesebben pihennek, és vidámabban vándorolnak tovább, mint a társtalan utasok. Örömük megkétszereződik, mert ketten örülnek neki, bánatuk fél akkorává válik, mert ketten hordozzák, terheik könnyebbek, mert ketten viselik.
4. „Istenem – hirdetem csodáidat."
A zsoltárírónak személyes kapcsolata van Istennel, sokszorosan tapasztalta meg Isten jelenlétét, oltalmát, segítségét az életében. Lelki tapasztalatai azonban nem elrejteni való kincsek, hanem olyan értékek, amelyeket meg kell osztania másokkal is, különösen a jövő nemzedék tagjaival. Az idős korú zsoltáríró nem a lefutott évtizedek miatt kesereg, nem az élet értelmetlensége kísértésével foglalkozik, hanem Isten csodáit – a jövőt - hirdeti. Tegyük mi is ezt!
"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet." (Thomas Hardy)

A családotoknak lelke van. Lelke: élő, vigasztaló, megnyugtató... Tudás, szív, lélek, jellem, szeretet... szent forrás minden család s e forrásból csörgedezik a jövő. A Ti családotok egy megváltott, boldog sziget: Botond, Csilla, Zenkő, Marci, Gergő, Péter, Júlia, Milán, Márk, Szüleitek, Testvéreitek és ti ketten Pál és Ica.

Az életetek legnagyobb titka és ajándéka is – ahogy Márai Sándor írja, ha két "egyféle" ember találkozik. Oly ritka ez, mintha a természet erővel és fortéllyal akadályozná meg ezt az összhangot - talán, mert a világ teremtéséhez, az élet megújulásához szüksége van a feszültségre, mely az örökké egymást kereső, ellentétes szándékú és ütemű emberek között keletkezik.

"Sorsunk egybeforr,
együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem."
Vörösmarty Mihály

ÁMEN