2017 június 11 Szentháromság

"De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána."                   (5Mózes 4:29)

Lekció: Máté 9: 20-22

A Pünkösd utáni első vasárnap a Szentháromság vasárnapja. Alkalom ez arra, hogy ilyenkor visszapillantson az ember az elmúlt keresztyén ünnepekre és mintegy egységbe foglalja az Atya szeretetét jelentő karácsonyt, a Fiú megváltó munkáját jelentő nagypénteket, húsvétot és a Szentlélek kiáradására emlékeztető pünkösd nagy isteni ajándékait. Mert így jelentette ki magát a nagy keresztyén ünnepekben Isten, mint Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten.

Bizonyára sokatok lelkében is felvetődött már: Miért Szentháromság Isten és miért nem szent Végtelenség?
Vagy: nem tudom, szerepel-e ilyen megfogalmazásban a Bibliában?
Vagy: hogyan lehet hármas az a végtelen Isten, Akiben együtt van minden. Nemcsak a hatalom, hanem a tudás, szeretet, akarat, erő, művészet, színek, formák, fantázia, humor például egy pingvin megalkotására, játékosság, hiszen fel sem lehet sorolni, nincsenek rá szavaink, nincs fantáziánk, hogy milyen is lehet az Isten?"
Ami igazán számít az az, hogy amit a szó képvisel és az benne van az Igében.
Ilyen formában, hogy Szentháromság, nem fordul elő a Bibliában, de a lényeg annál inkább.

Ezért volt a történelem folyamán olyan sok vita, olyan sok gúny oka éppen a Szentháromságnak a problémája. Hiszen a gondolkodó elme már rögtön azon is fennakad, hogy ha az Isten egy, akkor hogyan lehet mégis három. Ha pedig három, akkor meg miért lehet egy? Sok mindenféle módon, képekkel, hasonlatokkal próbálták már ezt megmagyarázni, érthetőbbé tenni.
Sokan azt mondották, gondoljunk a vízre. Akár mint víz, akár mint gőz, akár mint jég alakjában vizsgáljuk, tehát egymástól három igazán nagyon különböző megnyilatkozási formájában, a lényegen ez semmit sem változtat, mindenképpen H2O marad.
Szoktam mondani a konfirmandusoknak, mi vagyok én a gyermekeim számára? Édesapa. És a feleségem számára? Férj. És a ti számotokra? Papbácsi. Nos, tehát megint háromféle, sőt talán még többféleképpen is ugyanaz az egy: én vagyok. Tehát valahogy ilyenformán van az egy Istenben is ez a hármasság, hogy ugyanarról az egy Istenről beszélünk, akár Atyáról, akár Jézusról, akár a Szentlélekről van szó!

Ezek a képek és minden más egyéb hasonlat és magyarázgatás tulajdonképpen nem magyarázza meg előttünk Isten lényének és létének a titkát, hanem csak inkább rámutat magára a titokra. Ezzel a szóval, hogy Szentháromság, a hitünket valljuk meg: Isten nem valami, hanem Valaki, tehát nem a gondviselés, hanem a Gondviselő, nem az örökkévalóság, hanem az Örökkévaló, nem a halhatatlanság, hanem az egyedül Halhatatlan, nem a világot fenntartó természeti törvény, hanem annak alkotója, nem az erkölcsi világrend, hanem annak Ura. Tehát nem személytelen hatalom, hanem egy hatalmas Személyiség.
Éppen úgy külön, önálló személy, mint ahogyan te, meg én különálló személyek vagyunk, de annyira magasabbrendű módon személy az Isten, amennyire egészen más és annyira sokkal több, mint az emberi személy, hogy csak ilyen dadogva tudunk Róla beszélni, többesszámban, hogy Atya, Fiú, Szentlélek. Ez éppen az Ő lényének a mérhetetlen gazdagsága, végtelensége, és mégis önmaga teljességét érzékelteti, amit emberi szavakkal egyszerűen nem lehet kifejezni és érzékeltetni, amit emberi értelemmel nem lehet felfogni.

Soha ne felejtsük el, hogy az Isten Isten, mi pedig emberek vagyunk. Én még örülök is annak, hogy a számomra ilyen megfoghatatlan és kikutathatatlan az Istennek a lénye. Nem is tudnék hinni olyan Istenben, Akit minden tekintetben meg tudnék érteni, Akit az én emberi logikám kategóriái közé be tudnék fogni. Hiszen ez azt jelentené, hogy fölibe kerekedtem, birtokba vettem, sőt, kiderülne róla, hogy én magam csináltam. Ő önmagát, a misztériumot bontja ki és részletezi, amikor így jelenti ki a Biblia szavain keresztül, hogy Atya, Fiú és Szentlélek. Ő minőségileg magasan áll fölöttem. Azt jelenti ez, hogy fölötte mindennek, ami van, tehát az Isten nem egy darabja ennek a világnak, hanem rajta kívül és fölötte álló hatalom. Olyan lényegi távolságban, ami nem hidalható át sem gondolattal, sem érzéssel, sem fantáziával, sem akarattal, sem a leghatalmasabb távcsővel. Istennek ezt a mindenek fölött uralkodó dicsőségét, titokzatosságát fejezi ki ez a szó, hogy Atya.
Titokzatosságát még csak növeli az, hogy az alázatos szívű emberrel is lakozik. Egészen velünk is van olyan valóságosan, mint egy sorstárs, barát, testvér egészen benne is van az emberi életünkben. Annyira, hogy részt vesz az életünkben, szolidáris velünk, a bánatunkban és a szomorúságunkban, mellénk áll a küzdelmeinkben, leül velünk együtt az asztalunkhoz, magához veszi a bűneinket, velünk jön a halálunkba és mindezt olyan valóságosan és olyan természetesen, ahogyan kézzelfogható formában megmutatta ezt a Názáreti Jézusnak a személyében.
És hogy még nagyobb legyen a titokzatosság, ugyanez az Isten nemcsak a fölöttünk lévő szféra titokzatosságában, nemcsak a velünk való sorsközösségben akar élni, hanem ugyanakkor bennünk is. Tehát valahol a lelkünkben, valahol a szívünkben. Benne akar lenni a mozdulatainkban, benne akar hatni a szívünkben, a gondolatainkban, a cselekedeteinkben, a szeretetünkben, az imádságunkban, a szolgálatunkban, az orvosi, a mérnöki, a háziasszonyi, a gyári munkási munkásságunkban, benne akar lenni a művészi alkotásunkban, mint ihlető és mozgató erő, mint megelevenítő és jóravezérlő, és tisztogató égi hatalom. Ezt a bennünk élő és bennünket éltető titokzatosságot nevezzük Szentléleknek.

Ez a Szentháromság titka. Ugyanaz az Isten fölöttem, mellettem és bennem. Ugyanaz az Isten a magasságban és mégis a mélységben, távol és mégis közel, elérhetetlenül és mégis bennem. Elképzelhetetlen és mégis megtapasztalható valóságban. Valahogy olyanformán, mint a mérhetetlen távolságban ragyogó nap, amelyik a maga sugarával eléri a földet és ragyogó világosságával és életadó melegségével betölti a szobát. Ezt a dinamikus feszültséget fejezi ki az Atya, Fiú, Szentlélek hármassága az egy igaz Istenben!
"Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel." (István, a király)

Sokszor az a veszély fenyeget, hogy a minden áron való megmagyarázási szándékkal elracionalizáljuk és fogalmi képletté degradáljuk a magunk számára az Ő élő valóságát. Hiszen a lényeg az, hogy Ő nem beszédtéma, hanem beszélgetőtárs. Tehát igazán megismerni az Istent nem a Róla való beszélgetéssel lehet, hanem a Vele való személyes életközösségben. Ha igazán hittel nyújtom ki feléje a kezem, megérinthetem, mint annak idején az a vérfolyásos asszony megérintette Jézusnak a ruháját és meggyógyult tőle.
Nem fogod Istent hallani, csak ha nagyon, nagyon akarod. Nem azt mondom, hogy Isten hangját hallani választás kérdése. Isten hangját hallani létfontosságú!
Isten nem fogja elmondani, hogy milyennek álmodta meg az életedet, ha vitatkozni akarsz róla, vagy meg akarod beszélni azt, ahogy Ő látja, hogy hogyan kellene élned. Isten nem fogja elmondani, hogy miért alkotott erre a világra, csak azért hogy te azt válaszolhasd: "Hmm, hadd gondolkozzam..."
Nem. Ennek létfontosságúnak kell lennie. Azt kell hogy mondd: -Tudnom kell, hogy miért vagyok itt. Tudnom kell, hogy mit akarsz tenni az életemmel. Hallanom kell a hangodat. Úgy akarom látni az életemet, ahogy te látod.
Engedelmesnek lenni, és Istent követni nem választás kérdése, ez az az egyetlen, amit tehetsz! Amikor ennyire kétségbeesetten akarod, akkor fogod Isten hangját hallani.
Sok ember beszél Istenhez, de sosem hallják Isten hangját. Nekik az imádság egy monológ. De nem lehet kapcsolatod valakivel, ha csak egy irányú a beszélgetés. Mi lenne, ha elvettem volna a feleségemet, és csak én beszélnék hozzá, de ő sosem válaszolna? Az nem lenne kapcsolat. Beszélgetésben kell legyél Istennel. Legalább annyira fontos Istenre figyelni, és hagyni hogy beszéljen hozzád, mint imádkozni, és beszélni hozzá.

Én mindig olyankor tapasztalom meg a legjobban Isten élő valóságát, amikor egészen őszintén beszélgetek Vele, amikor kiöntöm előtte a szívem, amikor kezébe adom az életemet, amikor rábízom a sorsomat, hogy legyen úgy, ahogy Ő akarja.

És mindig olyankor tapasztalom meg legjobban az Isten élő valóságát, amikor én is ugyanazt a mozdulatot teszem valaki felé, amit Ő tesz én felém, tehát lehajolok egy másik megtört szívűhöz, vagy alázatos lélekhez és vállalom vele a szolidaritást és részt veszek az örömében, vagy a fájdalmában és megpróbálom átengedni magamon az Istennek a jóságát, szeretetét, könyörületességét a másik ember felé valami konkrét segítő szeretetben.

Próbáljuk nem az intellektus tárgyilagos kiváncsiságával, hanem a kegyelemre és segítségre váró lélek alázatával fordulni az Isten felé és próbáljunk igazán segítő jóakarattal elindulni a másik ember felé.

Isten készen áll és hajlandó rá, hogy fantasztikus módon kijelentse magát neked, nekem.
"Ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána.”

Semmi gond nincs azzal, ha valakinek kételyei vannak. Sok dolog van a világban, amit nem értünk. Gyakran azért kételkednek Isten létezésében, mert nem értik meg azt, vagy nem értenek egyet azzal, amit Isten cselekszik vagy megenged. Ugyanakkor véges emberi lényként nem várhatjuk el, hogy megértsük a végtelen Istent.

Ma ezzel fejezem be az igehirdetésemet: Menjetek és keressétek Istent! Hogyan találhatjátok meg?
A hét során látni kész szemeitekkel és hallani hajlandó füleitekkel mindennap fedezzétek Isten jelenlétét a körülvevő világban. Isten hangját halljátok meg a fészkét készítő madár dalában, a kertek füvében zümmögő és surrogó teremtmények neszezésében. Istent érezzétek meg egy újszülött csecsemő puha bőrében vagy egy kétkezi munkás kérges tenyerében. Isten mindenhol ott lesz, és mindig veletek lesz.
Ilyen módon lássátok meg Istent. Menjetek és keressétek Istent! "Ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána.”
Ámen.