2017 július 2

"Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.
Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira." (2Kor.3.1-3)

Lekció: Ez 36.16-36

- támadások, kritikák, hamis apostolok megjelenése - megpróbálják a korintusiak előtt lejáratni. Ehhez használták fel - már az ókorban is széles körben elterjedt - ajánlólevelek bemutatásának gyakorlatát.

Úgy látszik, a pecsétes papírok nemcsak a mai bürokratikus világban örvendenek nagy népszerűségnek...
- az ő ajánlólevele nem más, mint maga a korintusi gyülekezet. -Krisztus maga hitelesítette az ő apostoli szolgálatát.
Mai igénk azt a kérdést állítja elénk, hogy bennünket vajon ki ajánl? Mi alapján méretünk meg? Kinek a "levele" vagyunk? Ki ír a mi szívünkbe?
Önmagunk ajánlása
Pál apostol nem kezdi el sem önmagát ajánlgatni, sem "magasabb helyekre" járkálni, hogy megfelelő pecsétes papírral igazolja szolgálatát - abszurd az elvárás, hogy ő, aki a gyülekezetet alapította, levelekkel bizonyítsa nekik apostoli tekintélyét.
Életünk folyamán gyakran kerülünk abba a helyzetbe, hogy magunkat kell ajánlani, ennek azonban megvannak a maga veszélyei - önmagunkat menedzselni, önmagunkat "eladni". Sokszor ez történik egy vizsgán (nem az a lényeg, hogy mit tudok, hanem hogyan adom el magam...), vagy álláskereséskor.
Sokan a szerelemben is "eladni" kívánják magukat; azaz úgy fellépni, olyan benyomást kelteni, ami egyrészt "piacképes", azaz keresett, vonzó, másrészt pedig eltakarja a valóságos tulajdonságokat (mind külsőt mind belsőt). A vizsgákon és álláskeresésben ez a magabiztos fellépést jelenti, a megfelelő mosolyt, az ellenállhatatlan, lehengerlő beszédet, az aktuális divatot.
Csapda: büszkeség és felfuvalkodottság. Aki önmagát ajánlja, aki önmagát kívánja eladni, a jó, vagy jónak tartott tulajdonságaira fog koncentrálni. Idővel könnyen eltelik önmagával, saját bölcsességével, képességeivel. iskoláival, stb. Csak magát látja, csak magában bízik, és teljesen elégedett önmagával. Egy énközpontú világképet alakít ki, amelyben mindennek a mércéje, forrása, kezdete és vége ő maga.
Csapda: elszakadás a valóságtól: mások és önmagunk becsapása. Önmagunk eladásának kényszere odavezet, hogy sohasem önmagunkat adjuk, hanem mindig azt a fantomképet, ami - úgy gondoljuk - kelendő. Ezzel pedig nemcsak másokat vezetünk félre, hanem saját magunkat is. Soha nem igazi valónk fog kibontakozni, hanem egy, a gyorsan változó elvárásokhoz szüntelen alkalmazkodó, gyökértelen kaméleontermészetet fogunk tápláni. Közben elveszítjük, hogy kik vagyunk valójában, mire hívott a Teremtő és Megváltó Isten bennünket. Mert önmagunk csak a vele való kapcsolatban lehetünk, míg önmagunkban, és magunk ajánlásában elveszítjük magunkat.

Pál ajánlólevele
Az apostol nem kezdi sem önmagát ajánlgatni, sem másoktól nem hoz ajánlólevelet. Ellenben azt írja, hogy "A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe..." A korintusi gyülekezet léte az apostol evangéliumi szolgálatának, Istentől való felkenetésének, Istentől nyert alkalmasságának legfőbb bizonyítéka. Ha a gyülekezet tagjai számon kérik az apostoltól, hogy valamivel bizonyítsa alkalmas voltát, akkor nézzenek magukra: Isten nélkül éltek a világban, most pedig Isten gyermekei.
Kell-e ennél jobb ajánlás, mondhat-e többet bárkinek a szava, mint az élő Isten csodálatos munkája, amit az apostolon keresztül végzett el? Ezt ő szívébe írva hordozza, ami nem más, mint a korintusiak iránt való krisztusi szeretetének megvallása.
Amikor azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy kik vagyunk, mi alapján mérettetünk meg, mi hitelesít bennünket, túl kell látnunk önmagunk eladásának a lehetőségén, de még másoktól való ajánlások elnyerésének a lehetőségén is.

Szinte hetenként hallunk a híradásokban arról, hogy embereknek új szervre, többnyire szívre van szükségük. Gyakran azt is elmondják a híradások, hogy amennyiben egy bizonyos időn belül ez nem megoldható, akkor a beteg meg fog halni. Az igazán szívszorító az, amikor gyermekekről van szó. Ha elgondolkodunk, rádöbbenünk arra, hogy a emberek esetében a “csere” csak akkor oldható meg, ha valaki meghal.
Mi végezzük azt a feladatot, amit az Úr elvár tőlünk? Olyan jól elvagyunk az Úrral, a többi ember pedig nem érdekel? Az Úr kész cselekedni értünk. Szívátültetést végez. Az érzéketlen kőszív helyett ad egy érző, másokért élő hússzívet. Hogyan? “Az én lelkemet adom belétek.”– mondja.
Milyen gyümölcse van Krisztus benned lakozásának mások életében? El tudod-e fogadni, hogy ez a kérdés valóságosabban mér meg, mint az, ahogyan te önmagad próbálod eladni? Minden jó tulajdonság, készség, adottság, iskola, siker mellett meg mered-e magadat mérni ez utóbbi alapján? Így is kérdezhetem: ajánl-e téged Jézus? Igazolja-e az általad véghez vitt munkájával azt, hogy valóban benned él? Egy keresztyén ember nem kerülheti meg ezeket a kérdéseket!
Mindegy, hogy tinédzser, fiatal felnőtt, házas, középkorú vagy nyugdíjas vagy. Van-e ajánlóleveled, ami Krisztustól való? - a "mi levelünk vagytok", - "a Krisztus levele vagytok". Mi lehet ilyen levél az életünkben?
Emberek, akiket megérintett Jézus Krisztus szeretete, törődése, figyelme rajtad keresztül. Örömök, amelyeket te okoztál Jézus nevében - talán tudtodon kívül. Bátorítások, vígasztalások, segítség, egy kedves és jó szó - Jézus nevében. Az evangélium igazságának átadása a kellő időben. És még sok minden más, amit felsorolni lehetetlen. Minden és mindenkivel, ami szeretetből, Jézus nevében történt, legtöbbször mások előtt elrejtve. Hidd el, ez a te ajánlóleveled. Hidd el, hogy mindez - vagy mindezek hiánya - sokkal inkább minősít, mint a látszat, amivel magunkat akarjuk eladni.
Jöjj Jézus Krisztus elé ezzel a mai napon. Tedd fel neki a kérdést: Nekem mi számít? Mit gondolok, mivel tudom magam eladni? Önmagam menedzselésébe fektetem minden energiám, vagy pedig engedem, hogy Krisztus használjon engem?

Krisztus levele vagytok
Pál ajánlólevelének igazi szerzője maga Jézus, aki Pált eszköznek használja abban, hogy ez a levél megszülessen. Ahogyan a korintusi gyülekezet Krisztus levele, ugyanúgy minden gyülekezet, a Reménység Ház-i is. Mit jelent ez itt és most a mi számunkra?
Krisztus levele, a gyülekezet élete nyilvános levél. Bárki beletekinthet - bele is tekint - és olvas belőle. De ez a levél nem az egyház levele, nem is az apostol - tehát lelkipászotok, püspökök levele. Ez Jézus levele. Így üzen Jézus Krisztus az őt nem ismerőknek. Lesslie Newbigin írja "Jézus nem könyvet írt, hanem egy közösséget formált." Nem egy könyvet, vagy levelet hagyott az utókorra, hanem egy "népet": az egyházat. Mi vagyunk az ő levele! Benne és érte vagyunk.
Hogyan válhat, hogyan válik egy közösség Krisztus levelévé?
Úgy, hogy "...az élő Isten Lelkével van felírva ... a szívek hústábláira". Megint lássuk, hogy nem a felszínről, nem a látszatról van szó. Nem az által leszünk Krisztus levele, hogy megváltoztatunk valamint életünk felszínén: szokásokat, időtöltést, viselkedést. A változás az egyén szívében történik. Oda ír Krisztus, oda vési be az ő szavait, az ő akaratát. Azaz isteni hatalom szükségeltetik ahhoz, hogy az ember bennsőjét, az ember legigazabb valóját átprogramozza, isteni csoda kell ahhoz tényleg, hogy mi, te meg én, Krisztus levele legyünk. Az ige által, mind a hallható, mind a látható ige által, Jézus önmagát vési fel szívünk hústábláira.
Egyszer kaptunk egy zongorát. De mivel valószínűleg az elmúlt húsz évben senki nem használta komolyan, s egy két költözést is átvészelt ezalatt, igen csak lehangolódott. Nem a hamisságával van a legnagyobb baj, hanem a megrepedt tőkéjével. Egy-egy futamot még lehet játszani rajta, de már érzékelhető, hogy semmit nem lehetne hozzá hangolni. Valamikor – ez adhatta meg az alaphangot, most pedig inkább csak elbizonytalanít mindent. Elveszítette azt a fontos szerepét, amely a tisztaságából adódott. S ahelyett, hogy központi szerepe lenne, inkább csak egy nagy, fekete porfogó.

Az új szív elnyerésének, az újjászületésnek csodája ez, amiről Ezékiel próféta beszélt: "Új szívet adok nektek és új lelket adok belétek ... " (Ez.36, 27). Csak így lehetünk Krisztus levele, amelyet ismer és olvas minden ember. De így legyünk is azok! Kérjed őt, hogy szívedben tisztítson meg és kezdje oda beírni az ő akaratát. Legyen fontosabb számodra, amit ő ír beléd, amivel ő ajánl téged, mint amivel te ajánlanád önmagad! Ámen!