2017 július 23

"Az efézusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz." (Jel.2, 1- 5)

Efézusban felolvasták előttük ezt a nagy jelentőségű levelet.
Azt érezzük, hogy ez a levél mintha nekünk szólna. Tele van aktualitással, ami számunkra is érvényes. Így hadd mondjam most tehát: Reménység Ház-i gyülekezet! Levél érkezett a ti számotokra. Maga Jézus küldi ezt a levelet. - íme így hangzik ez a levél: Tudom a te dolgaidat! - mintha egy láthatatlan szempár lenne ráirányítva mindnyájunknak az életére. Ez az örökkévaló szempár lát bennünket. Nemcsak úgy lát, ahogyan mi most is látjuk egymást, ahogyan ebben a pillanatban is együtt ülünk ebben a templomban, hanem Ő mindent lát. Átlát a ruhánkon, átlát a mosolyunkon vagy az áhítatos arcunkon, belelát közvetlenül a szívünknek a közepébe - ez előtt a tekintet előtt nem lehet rejtegetni semmit. Ismer bennünket, ismeri a múltunkat és a jelenünket. És Ő ismeri egyedül a jövendőnket is. De Ő ismeri a jelenünket is. Meg az életünknek a gyönge pontjait, meg a hazugságainkat. Ismer téged is, és ismer engem is. Tökéletesen. Ő pontosan olyannak lát bennünket, amilyenek vagyunk.
“Tudom a te dolgaidat”, -. Nos tehát, mit tud a mi dolgainkról? Nézzétek, tudja a jót is, kétségtelenül. Mindazt a szépet és jót is nagyon jól tudja, amit rólunk, mint hívő emberekről, keresztyénekről, egyenként vagy együttesen, mint gyülekezetről el lehet mondani. Nincs a világon olyan keresztyén ember és nincs a világon olyan keresztyén gyülekezet, amelyikről valami szépet és valami jót el ne lehetne mondani. Nos tehát, Ő is látja ezt.
- fáradságodat és tűrésedet, ... és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el” Nagy dolog az, amikor Jézusnak a szeme ilyen dolgokat lát valahol egy gyülekezetben vagy egy emberi szívben: fáradságot, tűrést és teherhordozást.
De! És van mégis egy nagy: de! Mi ez a de?
Ímé így mondja: “az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad”. Mi az az elsőszeretet? Mit jelent ez? Talán azt az első boldog döntést, ami az Istenhez megtérő embernek a szívét áthatja. Emlékszel, amikor először kelt a szívedben az elhatározás, hogy oda szegődsz te is Jézus mellé.
Elsőszeretet! Azt is jelenti ez, hogy a szeretetünknek a legeleje. Tehát egy bizonyos sorrendi különbségről vagy elsőbbségről van itt szó. Arról, hogy Jézus az első, Akit szeretsz és minden más és mindenki más, csak Ő utána következik.
Vannak nagyszerűpéldák, ahol meg lehet látni, hogy mit jelent az, amikor valaki szereti Jézust. -
Az Istennek a szeretése - ez a szeretet majd eligazít a világban. Ez a szeretet majd ad neked erőt minden jó szolgálatra, és ez a szeretet majd megmutatja, hogy hogyan szeressed bölcsen és hasznosan a másik embert. Ezért mondotta Augusztinusz annak idején, hogy “szeresd az Istent, és csinálj, amit akarsz!” Az egész keresztyén etika benne van ebbenAkkor úgyis azt csinálod, amit Jézus akar. Az egész keresztyén életnek a titka az, hogy szeretem az Istent.
Az út elvadult és Jézus tiszta üzenete megváltozott, módosult. Sokféle növény nőtte be. Valakinek helyre kell állítania. Ki kell tisztítani. Azok, akik megtisztíthatják, nem lehetnek másfélék, mint akik egykor már jártak rajta.
Az út részei más, emberi utakkal keveredtek össze. Nem lehet különbséget tenni a jó emberek és a hívők között, akik azt hitték magukról, hogy ők Isten szent népe. Az úttal pedig Isten egész terve és az a megértés, hogy Istennek egy szent népre van szüksége, elveszett.
Mindig voltak olyan vallásos emberek, akik felemelték morális mutatóujjukat és felhívták a világ megszólítható maradékát, hogy vigyék be az életükbe erkölcsi értékekkel rendelkező hitüket.
Nem az a baj, hogy Jézus ügye kerül az előtérbe, hanem az, hogy Jézus már csak egy üggyé vált. És mint ügy, feladat, tennivaló, szervezés kötelességteljesítés lett fontos a hívőknek. Hogy az élő Jézus Krisztussal való bensőséges, meghitt, személyes hitbeli közösség helyett az Ő ügye tölti ki a Benne hívőknek az életét.
A legnehezebb önmagad cipelni. S muszáj. Ez az a kereszt, amit hordoznunk kell. Csak valahogy mégis úgy kellene ebben a cipekedésben fáradoznunk, hogy ne izzadtságszag csapja meg a másik érzékszervét, hanem a feltétlen bizalom kellemes, üde illata. Ez lehet büdös (halál szaga) azoknak, akik még magukért, saját szakállukra és dicsőségükre élnek.
Mikor reggelenként hallgatom a lelkemet, amint elemlegeti nekem a gondolataimat, amikkel irányítja az életem, amik az Isten igazságának fényében nyernek értelmet és célt – sosem vagyok egyedül. Bár egyedül fekszem. Velem vannak a gondolataim, velem van az Úr, velem van az Igéje, a Szava. Olyan vagyok, mint egy könyvespolc. Vagy inkább egy szoba, ahol a polcon ott vannak a könyvek, a gondolatok, az érzések, emlékek. Mikor bejön valaki az én szobámba, találkozhat bennem a legteljesebb lényemmel. Mindent megtudhat rólam, amire kiváncsi. Csupán meg kell neki mutatnom, melyik könyvet vegye le, hova nyissa ki, melyik székbe üljön, melyik képre nézzen a falon. Időbe telik, amíg megért, felfog, megtalálja azt, amire kíváncsi.

Megfakul a legégőbb szeretet is Krisztus iránt, és kimaradoznak azok a napok és azok a vasárnapok, amikor a lelkedet odaállítod az élőJézusnak a jelenlétébe, és megvizsgálod, nem került-e valami közéd és Jézus közé. A bűnbánat nem áhítat vagy érzelem vagy hangulat kérdése. A bűnbánat lelki fertőtlenítőeljárás a felismert, konkrét bűnök ellen. A bűnbánat azt jelenti, hogy megfürdetem a lelkemet meg a gondolataimat meg a szívemet mindig újra Jézus szeretetének a fürdőjében. Ámen