-
Bejelentkezés
Login Login form
2017 július 16
"Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt." (2Kor 5, 11-15)
Bibliaolvasás: Jer 31, 31-34
Hitünk ösztönzői
Prófétai ima:
Életünknek kezdetet adó, gondviselő Atyánk, mindenható Istenünk! Milyen jó az, hogy hajlékodba összegyűlhetünk. Milyen jó az, hogy folyamatosan bátorítasz. Az élet élhető, és Te erőt adsz az életünk megéléséhez. Köszönjük biztatásodat. Légy ma is jelen, taníts minket igéd által, tápláld a lelkünket lelki táplálékkal, hadd töltekezzünk fel ma is. Szólj hozzánk, szolgád által, közöld felénk üzenetedet. Szentlelked által tégy bennünket befogadóvá, ha csak egy gondolat is ébred bennünk igéd hatására, már így feltöltöttél minket kellő lelkesedéssel, hogy hitben élhessük meg mindennapjainkat is. Légy jelen hát, és valóban add meg a kellő lendületet ahhoz, hogy ezután csak neked éljünk, így másokra is tudjunk odafigyelni. Fiadért kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.
Vajon mi ad okot arra, hogy az ember hinni tudjon? Mi vezeti rá az embert arra, hogy megfoghatatlan dolgokat elhiggyen? Mi készteti az embert arra, hogy egy könyv gondolatait élete vezérfonalának tudja tekinteni? Rengeteg inger, késztetés, felhívás szólítja meg az embert nap, mint nap (hirdetések, reklámok, társadalmi felhívás stb.). Mi ad okot arra viszont, hogy te hinni tudj, hinni akarj bármiben is? Pont a keresztyén hit gyakorlására mi ösztönözhetne? Kiderül akkor, ha megfigyeltük jól, mi is az ige mai üzenete.
Pál apostol mondja el levelében a címzettjeinek, és nekünk is, akik most az igének mondanivalóját boncolgatjuk, hogy ő társaival együtt megismerte az Úr félelmét. Megismerte milyen is az Úr dicsősége, és őt egy őszinte szívből jövő Isten által felgerjesztett ösztön vezérli arra, hogy cselekedjen. Belülről szorongatja valami, és nemcsak külső, megfelelési kényszer hajtja. Szívében meggyőződött egy tényben, amit belső ösztönzéstől hajtva közvetít ő a társaival együtt.
Megismerte az Úr félelmét. Pál egy különösen indulatos, eltökélt ember, aki egykor minden erejével kézre akart keríteni olyanokat, akik Krisztust követék, de egy élménye megváltoztatta a meggyőződését, találkozott azzal, akinek a követőit üldözte. Istent félni azt jelenti, hogy az ember érzi, tudja, jelen van az Úr, és valóban az Ő kezében van a gyeplő (a kormány). Mi éljük az életünket, tevékenykedünk a belátásunk szerint, de a világ rendje, a jövő titka az bizony az Úr akaratától függ, és kevésbé a miénktől. Ez is egy mozgató rúgó, ami felgerjeszti a hitedet. Nem rettegésről van szó, amikor Isten félelme kerül szóba, mert pont emiatt a megismert tégedet meghaladó felismert valóság által akarsz egyre inkább Istenben bízni. Mózes is arcra borult az égőcsipkebokor előtt, de el azért mégse futott a helyszínről. Történik veled életed során olyasmi, ami nem csupán rajtad múlott, hogy végbemenjen. Na, ez Isten jelenlétét jelentheti, és gerjesztheti benned Isten iránti félelmedet, tiszteletedet, Isten valóságának elismerését.
Bármit cselekszel is, akármilyen tevékenységet kelljen is végez, mások előtt igazolnod kell magadat, indokolnod kell mi is hajt tégedet. Igazolnod kell magadat. Pál és társainak is ezt kell, tegyék, de a tetteik igazolják őket, és a korinthusiaknak ajánlja Pál, hogy a maguk létének a jogát az ő példájukkal igazolják. Külső látszat, belső ösztönzést nélkülöző hitegetés helyett, a szívből jövő belső ösztönzés az, ami igazán tettre készteti az embert. A hit is egy belső ösztön által válik nyilvánvaló mozgató erővé, ami téged arra ösztönöz, hogy bízni tudj, és remélni abban, hogy nem a zűrzavar fog elemészteni, hanem Isten kegyelme fog téged megtartani. Álarcokat is lehet ölteni, külső kényszer is rávehet arra, hogy bizonyos dolgokat megtegyél, igazából falra hányt borsó mindaz, ami nélkülözi a szívből jövő meggyőződést, amit Isten gerjeszt fel azokban, akik érzékenyek arra, hogy Isten ösztönzését felismerjék, meghallják, felfigyeljenek rá (álmok, elképzelések, hirtelen ötletek). Isten az, aki megismerteti magát veled, ő az, aki rendeléseit a szívedbe vési, és így szükségtelen lesz az, hogy külső hatások (látszat, emberi elvárások, megfelelési kényszer) ösztönözzenek, magadtól válsz Istent félő emberré, csak figyelj Isten igéjére. Révület és józan beszéd, és értelmes tevékeny jelenlét, miről van itt szó? Elrévülni, elmélyülni, az isteni hangok meghallása érdekében lehet. Csendes ima, (meditatív) a világ zajait kizárni tudó tudatállapot ez ad lehetőséget arra, hogy Isten akaratát megismerd. Józanésszel, és komoly összpontosítással lehet viszont szervezni eseményeket társaidnak, gondolatokat, élményeket megosztani, társalogni embertársaiddal.
A belső ösztönző erőnek viszont honnan fakadhat a forrása? Pál elmondja a meggyőződését. Krisztus szeretete szorongatja, olyasmi lett neki és társainak nyilvánvaló igazsággá, ami lelkileg ott szorong bennük, és kitörni készül, nem lehet az, hogy hallgassanak, mert akkor a szorongató erő elemésztené őket. Ez Pál őszinte meggyőződése: egy meghalt mindenkiért, így mindenki meghalt, hogy ne önmagának éljen, hanem annak, aki érte meghalt, és feltámadt. Nem külső kényszer (a vallástanár győzködése, a társadalmi rend, a körülmények) mondatja ezt Pál számára, hanem egy belső meggyőződés, amit maga a megváltó Jézus Krisztus valódi evangéliumának megismerése gerjesztett fel. A szeretet, ha sokszor nehezen érzékelhető módon is, jelen van az emberek életében, tevékenykedéseiben. Minden apró szívesség, kedves gesztus, mosoly, segítőkészség általa gerjed fel a te szívedben, és nemcsak olyanok felé, akik ismerősök számodra, hanem idegenek felé is. Kicsi, kevésbé látványos esetekkor, de megnyilvánul. Isten gerjeszti ezt fel benned, ha képtelen vagy ezt elismerni, akkor is, így mondhatom, bárki hitre juthat, ha engedi, hogy történjen az, ami történik. Olvastam egy történetecskét, amit az egyik gyülekezeti tagunk osztott meg az egyik szociális hálózaton.
Egy hölgy találkozott egy idősebb koldus férfival, ami aprója volt mind odaadta annak. Haza érve a hölgy észrevette, hogy a jegygyűrűjét is sikerült a koldus tenyerébe tennie. A koldus kiderítette, hogy legalább 4000 dollárt ért volna a gyűrű. A koldus töprenghetett, hogy mit tegyen, hallgasson a szíve ösztönzésére, vagy pedig tegye azt, amit kigondolt. A gyűrű árából új életet kezdhetett volna. Nem hallgatott az eszére. Egyszer ismét találkozott a hölgy a koldussal, és az visszaadta a gyűrűt neki. Elképedve a dologtól a hölgy elkezdett az interneten keresztül pénzt gyűjteni a koldus részére, és összegyűlt annyi, hogy valóban új életet kezdhetett az utcára jutott ember. Ez csak egy történet azzal kapcsolatban, hogy mi is mozgathatja belsőképpen még a nyomorúságot megélt embert is. A szeretet, ami Istentől árad feléd, az téged is beárnyékoz, és arra indít, hogy ne csak a magad érdekét nézd. Ez egy jelen levő valóság, csak kevésbé látványosak a megnyilvánulásai.
Mi vezeti, ösztönzi, a hitben járó embert? Megismerheti Isten jelenlétét. Félheti, tisztelheti, azt, aki életének kezdetet, folytatást, és értelmet ad. Lélekből jövő, belső inger veszi rá arra, hogy cselekedetre emelje kezét, mozgásba lendítse lábait. Jézus Krisztus szeretete, ez ad kellő lendületet, a tettek végrehajtására, hogy élj ezután ne csupán önmagadért, hanem azért, aki életét adta érted. Élj embertársaidért is, és megváltód tekintetét tud felismerni azokban, akikkel minden nap találkozol. Kevésbé látványos dolog ez, ami belülről hajt, de az élet így válik élhetőbbé, és ennek a belső ösztönzésnek a hatására, maradhatsz vidám, és az életet védő, az életet támogató, az életkörülményeket békével elviselő, kiegyensúlyozott emberré (ha engeded, hogy Isten szeretete hajtson belülről). Ámen.
Nagyimádság:
Igazságos, de egyben irgalmas Istenünk! Köszönjük, hogy bátorítasz. Köszönjük, hogy szeretetedet belénk helyezed, és ez által arra indítasz, ösztönzöl folyamatosan, hogy ismerjük el Fiad értünk halt meg, értünk támadt fel. Ezért nekünk is fel kell hagyni az önsajnálattal, az önzéssel, tudnunk kell másokért is élni. Köszönjük, hogy ehhez Te adsz kellő indítatást, lendületet, mikor érezzük szereteted szorongat minket és hasogatja, készteti akaratunkat arra, hogy mozgásba lendítse testünket. Kérünk téged, folyamatosan bátoríts bennünket, hogy ez a megismert belső ösztönző erő ne lankadjon, ne sorvadjon el egyszer se, egyikünkben sem. Kérünk téged légy támasza azoknak, akik komoly nélkülözésekkel, betegségekkel, megpróbáltatásokkal küzdenek. Vigasztald a gyászolókat, adj társat a társtalanok mellé, mert nem jó, ha az ember a magány szörnyű terhét kell, elviselje. Légy mellettünk Istenünk, mert tudjuk, nélküled elvesznénk, de Te közeledsz hozzánk, Fiad által kopogtatsz az ajtónkon, mi beengedünk. Jöjj el hát Urunk, és vezesd az életünk. Egyszülött Fiad érdeméért kérünk, hallgasd meg könyörgésünket, csendes fohászainkat, és közös imádságunkat is, amire a Fiad tanított meg minket, mikor azt mondta: „Ti azért így imádkozzatok”: Mi Atyánk... Ámen.
Benedek Csongor gyak.lelkipásztor