2016.május 22.

Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. (Máté evangéliuma 13, 12)

Textus : Máté 13:1-9 ; 19-23
Lekció: Máté 28:16-20

Ha nevet kellene ennek a példázatnak adjak, akkor a szívek példázatának nevezném.
Jézus a mi érdekünkben mond életfontosságú információkat. Az ige sorsáról ad tanítást. Sokféle fogantatásban részesülhet Isten beszéde attól függően lesz hasznos valakinek az életében. Az ókori földművelést állítja elénk Jézus, egy magvetőt, aki éppen vet. Akkor nem géppel vetettek, hanem a földműves marékkal szórta a magot a tavalyi tarlóra. Előbb kiszórta a magot aztán jött a kis faeke és legfeljebb húsz centi mélyen megforgatta a földet, így a mag a földbe került. De megeshetett, hogy az aratás óta sokan átgyalogoltak a vetéseken, rövidítve útjukat és így kis ösvényeket tapostak ki. Az ilyen letaposott ösvényre is hullhat ki mag, miközben szórja a földműves. A palesztinai föld nagyon köves. Sokszor úgy tűnik, hogy föld az, de a pár centis föld alatt kövek vannak és oda is került mag. A tavalyi gyomok is elszórták a magjukat, az is kikelt a gabonával együtt. Így került a gyomok közé mag. A négyféle szántóföldről szóló példázat azt szemlélteti, hogy különböző fogantatása lehet Isten igéjének, négyféle szívről beszél. Tudniillik ezt a példázatot meg is magyarázza Jézus. A mag az Isten beszéde, és akinek a szívébe behull ez a jó mag, aki befogadja Isten igéjét, abban kikel, kalászt növel, vagyis kifejti a munkáját. Átalakítja az ilyen ember életét. A magvető maga Isten, Ő szólít meg minket igéjében. Ő szólít meg bennünket, amikor ide jövünk. Ezzel a tisztelettel jövünk-e? Itt nem az igehirdető szól, hanem maga Isten. Számba akarja venni az életedet. Vigyázz, mert neked, nekem fontos az, amiről beszél! Nagy felelősség igehirdetést hallgatni és egyben nagy lehetőség is. Ezért fontos az, hogy miként készítjük a mi szívünket. Az ige belehull vagy ráhull, amiből nem lesz aztán semmi, amiből nem lesz cselekedet.
A szószékről nem a lelkipásztor beszél, hanem Isten. A lelkipásztor Isten törékeny edénye, akit Szentlélek megtölt, lelki eledellel, hogy táplálja a hallgatóságot. Mindenki azt érzi ki az igéből, ami neki éppen szükséges. Az egyik gyülekezeti tag azt mondja: engem Jézus megvigasztalt, a másik gyülekezeti tag pedig hazaérve így gondolkodik: most már látom mit szoktam rendesen mindig elrontani. Vannak, akiben pontosan megfogalmazódnak bűnei, vagy éppen egy mondat hallatán megváltozik a teljes élete.
Vannak híres, úgymond sztár igehirdetők, akiket világszerte ismernek, akiknek igehirdetésére tömegek tértek meg, de Isten a Magvető, ők is csak eszközök, Isten Szentlelke vezérli őket is.
Gyermekkoromban rendszeresen jártam vallásórára két évenként cserélődtek a segédlelkészek. Egy alkalommal az egyik segédlelkész vallásórát tartott nekünk és képeket mutatott arról, hogy miként juthatunk be a mennyeknek országába az egyik képen az volt, hogy rendszeresen kell olvasni a Bibliát és én attól a naptól kezdve elkezdtem rendszeresen olvasni a Szentírást. A gyülekezet lehet már nem is emlékszik a segédlelkészre, de számomra Isten őt választotta ki, hogy Igéje általa szóljon hozzám.
A nagy egyházatya Szent Ágoston ifjúként nagyon értelmes, művelt volt, de rettenetes kicsapongó életet élt. Az édesanyja keresztyén lett és éveken át azért imádkozott, hogy fia térjen meg és Isten meghallgatta az imádságát. Ágoston amint egy nap a kertben sétált a szomszédban egy kislány énekelt:" Vedd és olvasd" és éppen ott a padon volt egy kinyitott Biblia, kezébe vette Ágoston és azt olvasta, hogy le kell vetkőzni a múlt sötét cselekedeteit, és fel kell öltözni a Krisztust. Erre a felhívásra megtért, így készítette elő Isten azt az egyházatyát, aki egyházi tanaink alapköveit letette, majd Afrika püspöke lett. A magvetés munkáját Isten ránk bízza, minket gyarló embereket használ fel munkája elvégzésében. Ebben az esetben egy szomszéd kislányt meg a Bibliát használta fel Isten a magvetésre.
A magvető az Isten, aki mindet gyarló embereket felhasznál arra, hogy továbbítsuk a magot, az igét. Isten annyira szereti az embert, hogy felfedi a titkot számára. Az ember az istenképűség hordozója, megengedi az embereknek az ige szólásának nagy feladatát. Amit nagy alázattal kell végezni kicsinyek és nagyok körében. Istent és az Ő igéjét tisztelni kell. Mózesnek megjelent Isten és megszólította. Mózes válaszára Isten felszólítja, hogy húzza le saruit, mert szent helyen áll. Ahol Isten igéje szól az a hely szent. Ha tisztelem, amikor Isten beszél, nem kutyafuttából figyelek rá, hanem teljes szívvel. Ünneplő ruhát veszünk, díszbe öltöztetjük szívünket, mert Isten színe elé járulunk. Jól odafigyelünk az igehirdetésre, mert a hit hallásból van.
Négy talajról, négy fajta szívről beszél Jézus. Az első föld az útfél. Az útfél egyáltalán nem képes a ráhullott magot még csak ki is csiráztatni. Ember, állat megtapodja, madársereg felszedi az odahullott magot, ez teljesen elveszett. Az ördög munkálja azt, hogy meg se halljuk az Igét. Hány szülő mondja azt, hogy nem is hallgat rá a gyermeke, inkább hallgatnak a rossz barátok szavára. A mi mennyei Atyánk is sokszor látja, hogy nem hallgatunk a Magvető szavára és a sátán útját válasszuk, de ő szeret bennünket és mindent megtesz annak érdekében, hogy ráfigyeljünk. Sokszor azért tanít, fenyít, hogy már figyeljünk az ő szavára, nyissuk meg szíveinket. Az útfél, amire eshet a mag, azok a szívek, akik ha meghallják is Isten beszédét soha meg nem hányják, vetik az Isten igéjét, soha nem gondolkodnak el azon, hogy mit nyernének vele, ha szívükbe fogadnák, s mit nélkülöznek, ha nem ismerik. Akik a mindennapi munka robotolása közben soha nem gondolnak arra, hogy még egy bogának is megvan a maga rendeltetése. Vajon ki lehet az, aki az életnek önálló értéket kölcsönöz? Ott haladnak a többi öntudatlan utassal a sir felé és nem gondolkodnak el azon, hogy van az életnek a mindennapok gépies hajszája mellett más célja is. Nevezhetném a vallásos ember szívének, aki soha nem tudja megérteni a vallása áldását. Aki megszokásból a templomban eljátsza a vallásos rendes embert, de a hétköznapokban semmit nem akar arról tudni, amiről Isten szólt neki. Aki egész hét alatt nem nyitja ki a szívét Isten és embertársai felé. Pál nem hiába mondja a korinthusi levélben: „Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék."
A második hely ahova eshetik a mag a köves föld. Sok ilyen köves hely van Palesztinában. Történetírók mesélik, hogy Szíriában és Palesztinában senki nem szántott mélyen, mert a termő réteg nagyon sekély. A köves törmelék annál vastagabb volt. Ott meg az volt a baj, hogy a vékony földrétegbe behullva kikelt a mag, de alatta kövek voltak és a nappali hőségben átmelegedett a földalatti kő is és az egész éjszaka, mint a cserépkályha ontotta magából a meleget. Szegény növény nem tudott magához térni éjszaka sem, egyszerűen megfőtt. Csak akkor tudott volna életben maradni, ha áttör ezen a köves rétegen és lejjebb talál nedvességet. De ehhez az ige munkája kell, hogy valakiben ez megtörténjék. Ezek azok az emberek, akik hallják az igét, örömmel fogadják, de gyökeret nem ereszthet bennük. De mihelyt valami miatt kezdik őket üldözni nem maradnak meg a hitben. Olyan ez a szív, aki gyermekes örömmel ragadja meg az igét. Az első benyomás elevensége nagyon is hirtelen felszökkentette szívében a jót, de kitartásra nem képes. Ennél az embercsoportnál mindig az első századok keresztyénüldözése jut eszembe. Akik ehhez a csoporthoz tartozunk, szép példát vehetünk keresztyén elődeinktől, akik nem féltek életüket feláldozni, zsoltárokat énekelve mentek a kivégzőhelyre. Nem hiába mondták, hogy a keresztyének vére magvetés, minél többet ölnek meg, bátorságukat látván annál többen váltak keresztyénné. Egy alkalommal egy római császár, amikor megtudta, hogy katonái között kik a keresztyének meztelenre vetkőztette őket és ráültette a befagyott tó jegére. A pogány őr, aki vigyázott rájuk, látván elszántságukat, nagy hitüket, hozzájuk csatlakozott, velük együtt halt meg. Lelkesedni könnyű, de Jézus nem lelkesedést vár, hanem elkötelezett tanítványokat.
A harmadik hely ahova eshetik a mag, a gyomos föld. Meg is nevezi pontosan a Biblia, hogy mik ezek. A világ gondja, a gazdagság csábítása. Ha egy virágcserepet távolabb teszünk, a fénytől egy idő után elnyúlik, kapaszkodik a fény után. A földalatti gyökerek is meg kell harcolják a maguk harcát a megfelelő táplálékért. A gaz, a gyom, sokszor elfolytja a nemes növényt. Palesztinában a tövis ellen sokat kellett védekezniük. Zsidó felfogás szerint a gyomot Isten büntetésül adta. Már amikor az első emberpárt kiűzte a paradicsomból azt mondta az Úr Ádámnak, hogy tövist és bogáncsot teremjen számára a föld. A Példabeszédek könyvében pedig azt olvassuk, hogy a rest ember mezejét onnan lehet megismerni, hogy színét tövis borítja. Ez a gyom nagyon nagy tért foglalt el, ez a kellemetlen ellenség, amit mi itt szamártövis néven ismerünk. Nálunk is szép a virága, de melegebb éghajlat alatt sokkalta szebb. Ezt a tövist sokszor használták kerítésnek is, mert egész hatalmas bokorrá is kifejlett, melyeken áttörni bajos volt. Hiába dolgoztak ellene alig volt szántóföld, amin ne terjedt volna. Az elvetett mag már tud gyökeret engedni, de nincs szabad levegő, nincs tere a fejlődésre. Aki kertben dolgozott láthatta, hogy ahogy tavaszodni kezd, az életerős gyomok mennyire uralkodnak mindenen, sokszor olyan erős a gyökérzetük, hogy nem tudjuk irtani. Az ördög munkája is ilyen erőteljes, nehezen lehet irtani. Ez a szív az Isten igéjének a szavait meghallja, nagy örömmel veszi, de ismét csak belemerül gondjainak örökös bolygatásába, s a jövővel és a múlttal való szakadatlan törődés nem engedi, hogy az ige a maga vigasztaló, boldogító gyümölcsét meghozza. Másoknál majd éppen a kényelem, a jólét az akadály. Soha nem fogja átérezni, hogy az élet legnagyobb örömét, legkomolyabb gondját az Isten országa békessége megszerzésére irányuló törekvés képezi. A szívünkben sok babona, kedvtelés, tisztátalan vágyak valójában szúrnak, mint a tövis. Ebben a szívben a gazdagság boldogsága és a mindennapok aggodalma elnyomja az ige magvát.
A negyedik föld, ami engedi, hogy behulljon a mag és terem harminc annyit, hatvan annyit, száz annyit. Csak ott lehet termést várni, ahol a szív az ige befogadására nemcsak kész, hanem alkalmas is. Az apostolok sem fejtettek ki egyforma buzgóságot, nem is értek el egyforma eredményt az Isten országának építése terén. Nem az eredmény mennyisége, hanem az eredmény léte, vagy hiánya szerint ítél meg az Úr. Az ifjakkal el szoktam menni az öregotthonba. A Lacea utcában volt egy öregotthon, közel sem voltak olyan körülmények, mint a mostani, modernebb öregotthonokban. Mindenkinek volt egy ágya, éjjeliszekrénye, egy mosdótál volt minden ágy alatt. Körülbelül nyolcan, vagy tízen laktak egy szobában. Elhatároztuk énekelni fogunk, Bibliát fogunk olvasni, meg egy kicsit beszélgetünk az idős emberekkel. Felkészítettem az ifjakat semmire ne tegyenek megjegyzést, bátorítsák az otthonban lakókat. Juliska néni, vak volt ugyan, de nagyon szépen énekelt, ismerte kívülről a zsoltárokat. A két törzstag Juliska néni meg Feri bácsi vicceket is mondtak nekünk és mindig olyan derűs hangulatban jöttünk ki, sok esetben ők vidítottak fel minket. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen a magvetést általuk végezte Isten bennünk, mert az ő életük ott, olyan körülmények között is termett.
A szívet tisztítani a mi kötelességünk és felelősségünk. Kitartó munka, edzés által. Mert a szívet is edzeni kell. Egyházunk hirdeti az egyetemes papság elvét, vagyis azt, hogy mindenkinek igehirdetővé kell válnia. Igehirdetővé kell lennie a családfőnek gyermekei számára. Igehirdetővé kell lenned szomszédod, utcád lakói számára. Jézus azt mondja, hogy gyümölcseiről ismerjük meg a fákat. A jó fa jó gyümölcsöt terem. Szolgálj ne csupán szóval, hanem cselekedetekkel is. Az igét hirdetni kell alkalmas és alkalmatlan időben. Mi lett volna Albert Schweitzer munkásságából, ha előbb arra várt volna, hogy minden együtt legyen, ami egy leprakórházhoz szükséges Afrikában. Pénz, felszerelés, munkatársak. Ő elindult, úgy ahogy volt, szívében Krisztussal és egyszerre mindene lett. De aki elindul, megtapasztalja, hogy miként válik minden ismerős erővé, Jézus Krisztussá.
Engedd, hogy a Magvető Isten munkálkodjon a te szívedben, hogy elindulj te is az ő parancsára igemagot hinteni. Ámen

Igét hirdetett: Antal Tünde teológiai magiszter