2016 április 3 kiskonfirmáció

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések könyve 3,20)

Lekció: Máté 10, 5-15

Képzeljük ezt az Igét a maga fizikai valóságában: képzeljünk el egy ajtót, egy becsukott ajtót, amelyen belül ki tudja milyen titokzatos sors zárkózik el a külvilág elől. Képzeljük el, amint ott áll előtte Jézus, megkopogtatja, megzörgeti az ajtót, bebocsátást kér. És képzeljük el, hogy az az ajtó a te szívednek az ajtaja és hogy a mögött az ajtó mögött a te lelked, a te magánéleted van. És ezt a képet látva lelki szemeitek előtt, halljátok az Igét: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek!"

Ki az, aki ott áll az ajtó előtt? Régi jó ismerős, sokat hallottunk már felőle. Ő róla szól az egész Biblia és minden igehirdetés: Jézus Krisztus! A láthatatlan Isten látható megszemélyesítője a földön. Akinek keze érintésére vakok, sánták gyógyultak meg. Akinek a szavára halottak támadtak fel. Akinek az intésére tengeri vihar csendesedett le. A szenvedésével és a halállal fizette meg a váltságdíjat. - Igen: az a Jézus Krisztus, Aki azután valóságosan föltámadott a halálból, kikelt a sziklasírból. Aki legfőbb ura a látható és láthatatlan világnak: ez a hatalmas Úr, ez a titokzatos Valaki és mégis ismerős jó barát az, Aki az ajtón kopogtat.

Hol van tehát most Jézus? - Hát igen: a mennyben van, de ez éppen nem azt jelenti, hogy valahol messze, elérhetetlen távolságban, hozzáférhetetlen szentségben. Hiszen a mennyország nem egy csillagokon túli világ, nem egy más-világ, hanem emberi életünkbe beáramló isteni világ. Tehát az, hogy Jézus most a mennyben van, azt jelenti, hogy itt van, csak láthatatlanul van itt. Az élő és hatalmas Jézus Krisztusnak a személye nem valahonnét a ködös, távoli múltból integet felétek, mint egy régi emlék, mint a sok százezer kilométerre lévő Nap a sugarát, - hanem valóságosan itt van, jelen van.

Ő maga mondja: "Ímé az ajtó előtt állok!" Hol van tehát most Jézus? Az ajtó előtt. No nem a templom ajtaja előtt, ott kívülről, hanem itt, közvetlenül a szívetek ajtaja előtt!

És mit csinál ott az ajtó előtt? Azt mondja: "Zörgetek!" Zörgetni az szokott, aki oda be akar menni. Valaki bebocsátást kér!

A zörgetők két tipusát ismertem meg: a türelmetleneket és a türelmeseket.

Egyszer egy körzeti rendelőben vártam a soromra, amikor egy elegánsan öltözött hölgy érkezett. Idegesen topogott az ajtó előtt, majd kétszer bekopogott, pár pillanatig várt, nem nyílt az ajtó, sarkon fordult és elment. Jó egy perc múlva kinyílt az ajtó, egy fehér köpenyes hölgy körülnézett, azután becsukta az ajtót. Ha csak egy kicsit vár, esetleg bemehetett volna. Ahogy ott tovább ülök, látom, hogy jön egy fehér köpenyes nő, nagyon határozottan hármat kopogtat és vár. Ő is várt, nem is keveset, de tudta, hogy az ajtó ki fog nyílni. Ki is nyílt, bement, és pár perc múlva iratokkal és kémcsövekkel ment el.

Egyszerre megértettem, milyen másképpen kopog az, aki "otthon van".Tudja, hogy az ajtó rövidesen kinyílik. Az előbbi hölgy azért kopogott, mert neki volt valamire szüksége, talán egy receptet akart. Az, aki tudta hogyan kell kopogni és tudott várni, az szolgálat közben kopogott.

Ha most ennek az ünnepségnek az izgalmában nagyobbat dobban a szívetek, nemcsak azért van, mert nagyobb vértömeget lök szét az erekben, hanem azért, mert Valaki sürgetve kopogtat rajta. A zörgetés azt jelenti, hogy nem erőszakkal akar behatolni, nem föltörni akarja az ajtót. - hanem zörget és vár. Újra zörget és újra vár. Addig zörget és addig vár, míg az az ajtó belülről megnyílik!

Miért zörget Jézus, mit akar velünk csinálni? Azt mondja: "Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő én velem." Képletesen fejezi ki azt a bensőséges, bizalmas életközösséget, amit velünk folytatni akar az Élet Fejedelme.

A keresztyén élet nem Jézus Krisztusnak az utánzásából áll, hanem Néki való állandó engedelmességből. Nem jócselekedetek összessége. Nem elég Jézus Krisztust, mint példaképet követni. Az sem elég, hogy amikor halljuk a kopogtatását, lelkünk bezárt ajtaja mögül néhány rövid imádsággal szólunk Hozzá, vagy valamiféle jótékony célú adomány képében néhány lejt kinyújtunk Neki a rácson. Hanem: Neki, Szentlelke által, mint élő személynek állandóan ott kell lakoznia lényünk mélységében, ösztönerőinket és ezeket teljesen az Isten országa céljaira kell befognia. Igen: mindnyájunknak el kell döntenünk azt, hogy kinek az uralma alatt akarunk élni. Meghajolhat az ember önmaga előtt és vehet parancsokat önmagától úgy, hogy az énje lesz az ura.

Rejtő Jenő egyik könyvében, a „Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára" címűben szerepel egy híres földrajztudós, aki egy távoli, eldugott szigetre vezet egy expedíciót, hogy saját magát megkerestesse. Bármilyen híres, okos is ez a tudós, mégsem oda érkeznek, ahová indultak. Miért? Mert Piszkos Fred megbuherálta, meg toldozta-foltozta az iránytűt, egy kis mágnest tett alá, és az eltérítette az északi irányból. Csak kicsit, egy-két fokkal, de ez a hosszú úton már elég volt ahhoz, hogy ne a célhoz, hanem egy másik szigetre érkezzenek.

Hitünk mindig Jézusra mutató iránytűjét is eltéríthetik mágnesek. Pld.ul átengedheti a végső döntést bizonyos szenvedélyeimnek, hatalomvágynak, pénznek. Vagy meghajolhatunk a társadalomtól való félelem előtt és átengedhetjük önmagunk fölött ennek az uralmat. Ilyen mágnes lehet a gazdagság, a jólét vágya. Ilyen az elismerés, a nagyság, a hírnév utáni vágy. Ilyen a mások fölötti hatalom vágya. Az is eltérít minket, ha azt mondjuk: egyedül is tudok hinni, nem kell ahhoz templomba, ifjúsági órára járni. Én a magam módján hiszek. Sok embert, főleg fiatalokat az vezet félre és térít el, hogy azt mondják: amíg fiatal vagyok, ki akarom élni magam, és keresik a testi-lelki egészségüket károsító, túlhajszolt szórakozást.

Vagy pedig: átengedheti magát Krisztus uralmának, mágnesének Mindenki önmaga határoz, hogy kié legyen életében a döntő szó. Krisztus azért kéri a bebocsáttatást, mert Ő akar bírni engem is, téged is, mindnyájunkat. Azt akarja, hogy a szívem odaadja magát az Ő akaratának, az életem az Ő szívének.

Amikor Jézus zörget az életünkön, vagy beengedjük, vagy nem. Csak belül van kilincs. Jézus nem akar feltétlenül belépni. Ez a megnyittatik azt jelenti, hogy az ajtó kitárulása szinte egyenes következménye a

zörgetésnek; de előfordulhat az is, hogy zárva maradjon. - Tehát, ha Ő zörget, nekem jogom van azt mondani:-Maradj kívül!-

De "ha valaki... megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz" - mondja Jézus. Bejön a gondolataimba, az érzéseimbe, az akaratomba, a cselekedeteimbe, s szétárad bennem, mint isteni erő, áldás, ihletés, élet. Sokan azt gondolják, azért van szükségünk Istenre, mert sohasem tudhatjuk, nem jutunk-e olyan helyzetbe, amikor Reá támaszkodhatunk a magunk erőtelenségében úgy, mint a sánta ember a mankóra. Nos: Jézus Krisztus nem mankó. Jézus hatalmára nem támaszkodni kell, hanem alárendelni magamat Néki, a megváltásnak abban az örvendetes tudatában, hogy szabad azt cselekednem, amit Ő akar!

Nyilvánvaló, hogy Krisztusnak ez a bebocsátása nincs egyszer s mindenkorra elintézve egy kiskonfirmációval vagy egy vasárnapi istentisztelettel. Holnap reggel újra az ajtód előtt áll és zörget. És valahányszor valami döntés elé kerül az életed, mint például házasságkötés, vagy pályaválasztás: újra zörget. Figyelmeztet: Ne dönts Nélkülem, hanem Velem. Elindulsz az iskolába, napi munkád végzésére, kirándulni, szórakozni, megint zörget: Ne indulj Nélkülem, hanem Velem. Fájdalom, csalódás ér: megint Ő zörget ez által is: Ne szomorkodj egyedül, itt vagyok veled, öntsd ki a szívedet előttem. Öröm dobogtatja meg a szívedet: ebben is az Ő zörgetését halld meg! Hívj társul az örömben.

Ady Endre is megnyitotta az ajtóját!- Idős lelkésztől hallottam, hogy az ő édesapja vitte Ady Endrének az utolsó Úrvacsorát, és az éjjeli szekrényén egy rongyosra olvasott Újtestamentumot talált. A Zörgetőnek megnyitotta ajtaját, szívét:

"Batyum : a legsúlyosabb Nincsen,

Utam: a nagy Nihil, a Semmi,

A sorsom: menni,menni,menni,

S az álmom: az Isten.

Vele szeretnék találkozni

Az álmommal, nagy bolond hitben

S csak annyit szólni: Isten,Isten,

S újból imádkozni

Tehát hogy semmit se tegyünk nélküle, vagy ellene, hanem mindent úgy, hogy én Ő vele és Ő énvelem. Ezért mondtam mindig és mondom most újra: ezt a kiskonfirmációt ne úgy tekintsétek, hogy most befejeződik valami, hanem úgy, hogy most kezdődik valami. Elkezdődik az, amit Jézus úgy mond, hogy: én teveled és te Énvelem! ÁMEN