2015 október 25

"Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam." (Zsoltárok 23:5)

Lekció: 1 Péter 4. fejezet

Milyen nehéz ez a pohár víz? - kérdezem
- A tényleges súly nem lényeges, attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, könnyű. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni. Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a gondjaidat! Este minél előbb tedd le minden terhedet, ne cipeld őket tovább az éjszakába.

Oktober Fest München: versenyre kel a világ "legerősebb" embere(i) és a litres sört felszolgáló kisasszonyok, ki tudja hosszabb ideig tartani a kancsót kinyújtott karral. Mindig a felszolgólók nyernek, mert ők nem a karjukban, hanem a fejükben tartják a korsókat.

A civilizációnk kezdi elveszíteni a civilizáltságát, és egyik oka az internet, mert ez megengedi, hogy az emberek a képernyő mögé bújjanak és olyan dolgokat mondjanak online, amihez szemtől szembe nem lenne bátorságuk. Ezek az emberek a szívük kicsinységét leplezik le. A nagyszerű emberek elérik, hogy a társaságukban lévők is nagyszerűnek érezzék magukat, de a kis emberek viszont másokat is lekicsinyelnek. Az ilyen emberek szíve helyén egy kis csomó van, és azért nevetik ki a másikat, mert azt hiszik, hogy ezáltal ők majd jobban érzik magukat. Felfele nyal, lefele köp. Galamb és fagyi: zászlója.
Kisebbségek – kisebbségek ellen.
Hogyan kezeled a tiszteletlen embereket? Sehogy. Engedd, hogy Isten foglalkozzon velük. Engedd, hogy Isten legyen a védelmeződ.
Dávid király profi volt ebben. Tudta, hogy mit jelent érzelmileg, verbálisan és pszichikailag támadás alatt lenni. Fiatal emberként Sámuel felkente Izráel következő királyává, de két évet töltött azzal, hogy elődje elől meneküljön, aki meg akarta ölni. Barlangokban bujkált, mialatt folyamatosan kritizálták a háta mögött.
Mégis Dávid soha nem mondott egy rossz szót sem a királyra. Soha nem torolta meg, mert Isten felkészítette, hogy olyan király legyen, akiben Ő tetszését leli.
Dávid felismerte Isten feléje irányuló jóságát. Isten megkente volna a fejét olajjal, ami azt mondja a világnak: "Ez az én emberem! Hagyjátok békén! Ő lesz a következő vezetőtök." Dávid pohara csordultig volt, ami azt jelentette, hogy Isten folyamatosan megáldotta őt, még akkor is amikor mások támadták.
Úgy hangzik mintha Dávid nagyon stresszelt volna? Nem! Nem kellett, hogy minden energiáját arra használja, hogy megvédje magát, mert bízott Istenben, mint az ő védelmezőjében.
Nagy hit és alázatosság kell ahhoz, hogy bízz Istenben, amikor támadás alatt vagy, amikor nem értenek meg, ha pletykák terjednek rólad és az emberek rólad fecsegnek . Amikor ez történik, úgy érzed, hogy felül akarsz emelkedni és tenni akarsz valamit ellene.
Azonban akkor hasonlítasz leginkább Krisztusra, ha csendben tudsz maradni a támadás idején. Jézust folyamatosan támadták, mégsem torolta meg, még a kereszthez vezető úton sem. Csendben maradt a vádlói előtt, mert az Atya gondoskodására bízta magát.
Az asztalközösség a Bibliában nagyon központi dolog. Az étel és ital életben tart minket, és így fontos szimbólummá válik. Jézus együtt evett és ivott tanítványaival és másokkal!
A túlcsorduló pohár hatalmas jelkép. Amíg a poharadat csordultig töltik, szívesen látott vendég vagy, de ha üresen áll, a vendéglátó arra utal, hogy ideje elindulnod. Ha igazán élvezné a társaságodat, mindig újratöltené a poharat, úgy hogy az túlcsorduljon a peremén és lefolyjon az asztalra. Ma túlcsordul a poharad? Ez azt jelenti, hogy szívesen látnak Isten asztalánál, a helyed biztosítva van, senki más nem foglalhatja el, és minden szükséged bőségesen megelégítésre talál.

Éveken át sokszor gyötrődtem, sok álmatlan éjszakám volt. Kérdések fogalmazódtak meg bennem: "Azt amit teszek, építek jól teszem, jót teszek? – saját, őncélú a sikervágyam? Mindezektől egy átlagos napon szabadultam meg, miközben egy taxi első ülésén ültem.
Egy matrica volt a műszerfalon: "Az én taxim a legjobb. Fizessen és pihenjen. A többit én megteszem." A matrica segítségével egy kérdést intéztem magamhoz: "Ha a taxiban pihenhetek, mennyivel inkább megpihenhetek az Úr Jézus Krisztusban? Nem ő a legjobb? Befejezhetem az aggodalmaskodást, bízhatok Istenben, és megpihenhetek?" És válaszoltam magamnak: bármilyen bonyolult helyzettel is nézel szembe a mai napon, nyugodtan mondhatom: "Jézus a legjob, hiszek és bízok Istenben. A többit majd Isten megteszi."
Paulo Coelho mondja: "Őrizd meg az emlékezetedben az életed hátralévő részére azokat a jó dolgokat, melyek a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják képességeidet, és önbizalmat adnak bármilyen nehézséggel szemben."

Mert – nektek mondom - bármilyen áldás is van poharadban, egészen biztos, hogy túl fog csordulni, Istennek a borjú mindig hízott borjú, a ruha mindig a legszebb díszruha, az öröm kimondhatatlan, a békesség mindig elhozza a megbékélést. Isten útját mindig a túláradó bőség jellemzi. Ezért a legkevésbé sem, kell aggódnunk szükségeink betöltése miatt. A poharunk túlcsordul.
Amikor úgy érezzük, mindenki bennünket támad, Isten nem egyszerűen megerősít minket, hanem ránk árasztja jelenlétét és áldásait egyszerre! Egy ünnepi lakomához hív meg. Amikor végképp úgy érzed, hogy szeretnéd feladni, akkor kellene leginkább Isten meghívását várnod!
Ismersz valakit, aki keresi az áldást? Hívd meg egy kávézóba, vagy máshová, ahol beszélgethettek! Ismerd meg a történetét, bátorítsd, ha új kihívásokkal néz szembe!

Volt egyszer egy Shakespeare-színész, aki nagy hírnévre tett szert egyszemélyes előadásaival, melyek során klasszikus művekből olvasott, illetve mondott el részleteket. Előadását mindig a huszonharmadik zsoltár drámai elszavalásával zárta. Kivétel nélkül minden este, amikor a színész elkezdte szavalását – Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm – a tömeg feszülten figyelt. A zsoltár végén pedig viharos tapssal, fennállva ünnepelték a színészt, aki hihetetlen képességgel keltette életre a zsoltárt.
Egyik este azonban, éppen amikor a színész a huszonharmadik zsoltár szokásos elmondására készült, egy fiatalember felállt a nézőtéren, és így szólt:
- Uram, megengedné, hogy ma este én mondjam el a huszonharmadik zsoltárt?
A színészt meghökkentette ez a szokatlan kérés, de megengedte a fiatalembernek, hogy előrejöjjön, kiálljon a színpad közepére, és elszavalja a zsoltárt. Gondolta, hogy ennek a gyakorlatlan fiatalembernek a képessége úgysem vetekedhet az ő tehetségével.
A fiatalember halk hangon kezdte szavalni a zsoltár szavait. Amikor a végére ért, nem volt taps. Nem állt fel a közönség a tetszését kinyilvánítani, mint más estéken tette. Csak sírást lehetett hallani. A nézőket annyira meghatotta a fiatalember előadása, hogy minden szem megtelt könnyel.
A színész döbbenten fordul a fiatalemberhez:
- Ezt én nem értem. Én már évek óta szavalom a huszonharmadik zsoltárt. Egy egész élet gyakorlata és tapasztalata áll mögöttem, de soha nem voltam képes úgy meghatni a közönséget, ahogy ön tette ma este.
Mondja, mi a titka?
A fiatalember alázatosan így felelt:
- Nos, uram, ön ismeri a zsoltárt, én pedig ismerem a Pásztort!

"Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: "Köszönöm", az is elegendő lenne." (Meister Eckhart) ÁMEN