2015 december 6 Advent 2

„Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága közt van az élet fája... és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak." (Jelenések könyve 22,1)

Lekció: Zsoltárok 130, 1-8

A Jelenések könyve tele van titokzatos képekkel, amiket meg kell érteni, de mivel ez nem egyszerű dolog, sokan le is teszik ezt a könyvet és nem olvassák tovább, meghagyják a világvége váró rajongóknak, értelmezzék ők. Pedig ez a könyv egy hatalmas vigasztaló irat, ami akkor született, amikor javában folyt már a keresztyén-üldözés, és emiatt az evangélium ügyéről rejtjelesen, szimbolikus képekkel kellett beszélni, másrészt pedig nagyon is szükség volt a vigasztalásra, hogy a hívők helyt tudjanak állni hitükben a veszélyek közepette. Aki keresi ebben a könyvben, az ma is megtalálja a vigasztalást, ahogyan kétezer éve is megtalálták benne a keresztyének, és sorra kinyílnak a képek, érthetővé válnak benne a szimbólumok.
Azt is mondhatjuk, hogy ez a könyv egy adventi irat, hiszen a veszélyek közt élő emberhez szólva azt mondja: érdemes helytállni, érdemes hűségesnek maradni az evangéliumhoz, mert úgy egészen más jövő részese lesz az ember. Ez a jövő az ajtó előtt áll és zörget Jézus személyében. Egy nehéz és üldöztetéses, nyomorúságos jelen az egyik oldalon és egy eljövendő Jézus a másikon. Fáradt, kiábrándult, talán fásult emberek az egyik oldalon, és adventi várakozás a másikon, hogy mégis eljön hozzánk az üdv teljessége egyszer.
A Jelenések könyve adventi üzenetek fűzére, amely nem csak a most következő karácsonyra mutat előre, hanem még tovább, a visszajövő Jézusra, arra, aki elhozza nekünk az üdv teljességét. Így olvasva ezt a könyvet megértjük, hogy bár most a régi farkastörvények uralkodnak az emberek között, de azért mégis csak előttünk áll, mint Jézustól megígért lehetőség az új ég és új föld.

Mi azt látjuk, hogy a város tele van hazugsággal és erőszakkal,
Ő pedig azt mondja, hogy előttünk van az új Jeruzsálem, amelyen nem lesz már átok. És látjuk az égből aláereszkedő mennyei Jeruzsálemet, amely olyan szép, mint a férje számára felékesített menyasszony.
Az advent pontosan arra való, hogy mi felkészüljünk erre, alkalmassá tegyük a szívünket ezeknek a hatalmas dolgoknak a befogadására. Igen, meg lehet újulni egy emberszívnek úgy, hogy valósággal új ég legyen a fejünk fölött és új föld a lábunk alatt.
A Biblia nem életellenes könyv. Természetesen az erkölcsi alapon álló önkorlátozás nélkül szétesik az élet,
Minél nagyobb valahol az élet habzsolása, annál kisebb a valóságos élet, ami marad, végül pedig már morzsák sincsenek belőle. Elég sok ilyen életet lehet látni – valaki rohan és habzsol és szerez – és az egészről mégis azt látja végül, hogy nincs is sehol, amit keresett.

A nagy dolgok mindig egyszerűek, mondta Churchill / és folytatta: egyetlen szóval ki lehet fejezni őket: Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény.

1./ Az életről ilyen egyszerű dologgal lehet a legtöbbet mondani, mint a víz. - a földünk felszínének kétharmadát ez borítja, a testünk jó része víz, és néhány nap után meghalunk, ha nem jutunk legalább egy korty vízhez.
A keleti uralkodók palotájuk legszebb ékességének mindig a vízmedencét szánták, ez volt középen, mert ez az elem közel hoz hozzánk valami egyszerű és nélkülözhetetlen dolgot, magát az életet.
Sem a Biblia, sem pedig az élő Isten nem életellenes, nem irigyli az életet és nem akarja azt elvenni tőlünk, hanem egy jobb és értékesebb életről akar minket tudatni. Ezért az „élet vize"!
Isten szereti az életet és a saját szeretete tükrének szánta azt.

A napokban elgondolkodtam, amikor egy szerencsétlen mozdulattal sebet okoztam a kezemen, hogy lám, vérzik, aztán var lesz rajta, hegesedik és meggyógyul. És ezt nem csak az én kezem tudja, hanem a legkisebb élőlénynek, féregnek is van valami csodálatos öngyógyító tudása, bele van valahogy építve, hogy egészítse ki ő is a sebet, ami rajta esett, forrassza csak be, pótolja ki, legyen újra egész, legyen újra egész-séges! Mert még a tudatlan féregbe is beleépítette a Teremtő azt, hogy amint ő maga egész, teljes, mondjuk így, hogy „önmaga", úgy egy kicsi élőlény is akarjon és tudjon egész lenni, teljes, és önmaga! Ez az élet igazi méltósága, hogy minden egyes lény a végső nagy szeretet tükörképe, amely (vagy aki) őrá utal, Teremtőnkre.

Nekünk, embereknek egészen kivételesen nagy feladatot adott ebben. És ezért baj a zavarodott élet, a hamis élet, az önmaga alatt lévő élet, a meghasonlott élet, mert ezek cseppet sem a Teremtőt ábrázolják ki, csupán a mi saját egyéniségünket.
Ezért nem az égi harmóniákról és nagy mennyei lakomákról beszél nekünk a Biblia, amikor az üdvről tanít, hanem egészen egyszerűen az élet vizéről. Igyunk belőle egy kortyot és más lesz tőle az életünk – erről szól a Biblia - magasabb és minőségibb életünk legyen.
Az élet vize ragyogó, mint a kristály. Vagyis tiszta. A tisztaság mindig a szentséget jelképezi a Bibliában, de ha nem is megyünk most ilyen messzire, fontos dolog maga a tiszta víz is.
Szennyezett környezetű világunkban nem kell ezt sokat magyarázni.

Maszaru Emoto (japán orvos és kutató), kísérletek tízezreivel igazolta: a víz nemcsak információkat, hanem érzelmeket és tudatot is tárol. Nem csoda, hogy a vízben sokan - így Mózes, Keresztelő János, Zarathustra és Sebastian Kneipp - Isten teremtő erejét látták. A japán tudós most azt bizonyította be, hogy a gondolatok, a zene és az ima vízre gyakorolt hatása láthatóvá tehető. Együtt szenved az emberrel, ahogyan ezt a japán Kobe városban az 1995ös földrengés után készült képek is bizonyítják. Más példa:: még ha a teljesen átlagos írógépen írott szöveget egy cédulán a vízpróbára helyezzük, teljesen más struktúrákat kapunk. Az olyan szavak, mint a szeretet, a köszönöm vagy a lélek gyönyörű kristályokat alakít ki és tesz láthatóvá a mikroszkóp alatt, míg az olyan szavak, mint tökfej, démon vagy Hitler teljesen zavaros szerkezeteket ad
Amit Isten ad nekünk italként – és ez az ő Lelke – az tiszta és szent.

A világ nem kínál nekünk minduntalan ilyen tiszta italt. Sok a hamisítvány, sőt, rengeteg a megtévesztő ital is, az olyan szellemi táplálék, ami látszólag érdekes és fontos, valójában azonban rossz dolgokat hoz be az életünkbe.
Amit Isten Lelke ad, az sosem táplál bennünk hamisságot, csalást, erőszakot vagy szeretetlenséget. Az élet vize olyan ragyogó, tiszta ital, mint a kristály. Össze ne tévesszük hát mással, mert sokan hamisítják, és ezekről az italokról sokszor csak később derül ki, hogy mit is munkálnak az életünkben.

2./ Az élet vize az Istennek és a Báránynak királyiszékéből ered. Ott van a forrása, az élet vize ott buzog fel, ahol emberi lelkek meghajolnak Isten és a Bárány királyiszéke előtt. A hódolat és az alázat sok ember szívében megterem, de micsoda méltatlan dolgokra pazarolják ezt néha az emberek! Sztárokra, csodatevő mágusokra, nagy nevű vallási vezetőkre, néha meg tárgyakra vagy éppen állatokra is: és aztán se szeri, se száma a „királyi" trónusoknak, amiket emberek így állítanak, hogy azok előtt hódoljanak –
DE: az emberi életek valóban új erőre kapnak, mint a sivatagi vándor, aki újra vízhez jut, emberi szívek megtisztulnak, családi békesség születik, régi neheztelések meggyógyulnak, újra lesz értelme a helytállásnak – az élet tehát kivirul és él, nem pedig senyvedez és gyötrődik.
3./ Ez a folyóvíz, ami a trónusoknál ered, az élet fáját táplálja. A fa az emberi élet jelképe minden népművészetben, sőt, még a Bibliában is. Olvasunk népmesékben égig érő fákról, nagyon sok nemesi címerben a fa, a gyökér (Brassó), kopjafák, stb. – és még sok változatban áll előttünk a fa.
Jézus mondja: aki győz, enni adok annak az élet fájáról.

Nincs olyan emberi élet, amelyben ne lenne ott az elveszett életfa vesztesége. Néha egy szerencsétlen döntésben, máskor az elveszett ifjúságban, megint máskor a bűnben, ami rombolt – de a közös ezekben mindig az, hogy nincs meg valami nagyon fontos, mert elveszett, és már nem lehet visszahozni.
Ennek a fának még a levelei is gyógyszerek, a népek gyógyulására valók, olvassuk.
Jézus meg tudja gyógyítani a történelmi sebeket, a régi rossz szomszédságokat, a komoly és súlyos bűnök ütötte, nagyon is fájó, fekélyes sebeket is. De csak azokban, akik az élet vizéből isznak.

Ma erről hallottunk. Isten az életet akarja, a mi oldalunkon áll: nem elvenni akar tőlünk, hanem adni, egy magasabb és igazibb életet. Amit ő ad nekünk, az ragyogóan tiszta, mint a kristály. „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!" (3Móz.11,44) - ez a víz nem kevesebbet ad nekünk vissza, mint a régen elveszett élet fáját – a gyermekkor mélyének bizodalmát, az ifjúság töretlen, bátor hitét, a szentség és a tisztaság igazi, felnőtt emberhez méltó akarását, az elveszett paradicsomot.
És mind ez a mostani adventben is előttünk van, az eljövendő Jézus hozza. Bárcsak valóban nekünk is adhatná! Ámen.