2014 szeptember 14

Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.
Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt.
Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.
Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat. (Róma 12, 16-21)                                                                Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Máté ev. 5,9)

Boldog békességszerzők!

Bibliaolvasás: Mt 5,21-26.
A napokban hallottam egy szigetről, ahol az átlagos életkornál 10 évvel tovább élnek az emberek. Ikária a sziget neve, Görögországhoz tartozik. Sok érdekességet lehet erről a szigetről és lakóiról olvasni. Csak néhányat hadd említsek.
- A lakosság számához képest sokan vannak a 100 éves kort elérők. Ráadásul az idősek többsége teljes szellemi frissességben érte meg ezt a nagy kort.
- Az emberek nem sokat idegeskednek, stresszelnek. Sőt, kifejezetten nyugodtan élnek.
- Rengeteg időt töltenek a szabadban a kertjeik művelésével.
- Sokat sétálnak, és esténként megisznak egy pohár vörösbort.
Igazából nem is lehet csodálkozni azon, hogy ilyen sokáig élnek jó egészségben. Ezzel szemben, a mi országunkban, vagy elég csak a városunkat megfigyelni egészen mást látok.
- A fáradságtól, kimerüléstől, az aggodalomtól gyűrött arcú embereket, akik a sok stressz, az élet gondjai, feltornyosult problémáival sokszor kevés reménnyel küszködnek.
- Ezen felül még azt látom és tapasztalom, hogy az emberek nagyon könnyen megsértődnek, és sokan nem is hajlandók a megbékélésre.
- Elégedetlenek vagyunk önmagunkkal szemben és másokkal szemben. Mindenből többet akarunk. Hatalomra vágyunk.
- Mindenkinek hatalmasak az elvárásaik a másikkal szemben, de azt már jótékonyan elfelejtik, hogy ők mivel tartoznak a másik ember felé.
S mindezekből az következik, hogy azt a BÉKÉT, ami elengedhetetlenül lételeme az életünknek és a boldogságunknak, elveszítjük!
Olyan szomorú hallani a médiából a lehangoló híreket, hogy a világnak egyre több pontján feszültség van, és háború dúl. Nincs békesség, nincs bocsánat, nincs békeszerződés, hanem csak néhány napos tűzszünet és utána ropognak újra a fegyverek. Politikusaink egymást szidják, ócsárolják, becsületükben, erkölcsükben aláássák. És mi sem vagyunk jobbak, valljuk be. Mi is egymással, hol veszekedünk, hol szitkozódunk, gyűlölködünk, bosszút tervelünk, s ha kell a másikon átgázolunk: „..mert megbántott!", „Egy gazember!" „Ő a hibás!" „Miatta történt minden!"
S akkor megszólal Isten, és azt mondja: „Törekedjetek mindenki iránt békességre!" „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek!"
Szükségünk van az Isten békéjére, a lelki egyensúlyra, erre a mennyei erőforrásra! Hogyan lehet a miénk? Erre próbál Isten Igéje választ adni. A Biblia szerint a BÉKESSÉG hármas irányultságú!
1. Békesség Istennel.
2. Békesség a nehézségek közepette.
3. Békesség a másik emberrel.

I. Egyszer egy férfi azt mondta barátjának, (aki mindenre csak zúgolódott, szitkozódott, mindennel elégedetlen volt) hogy „Békülj meg az Istennel, mert ez életed megoldása!" Mire ő azt válaszolta: „Ó hagyjál! Nem vagyok én haragban Istennel!" Mire a másik azt felelte: „De beszélő viszonyban sem vagy Vele!"
Ez az első kérdés, amire jó lenne, ha ma választ adnánk: Beszélő viszonyban vagy-e az Istennel? Ezen lehet a legkönnyebben lemérni, hogy Békességem van-e Istennel. Hogy ott van-e az imádság az életemben? Nyitott vagyok-e az Ő Igéjére? Törekszem-e engedelmesen járni Őelőtte? Mert békességük csak azoknak lesz, akik Istennel élnek. Akik Jézus Krisztussal járnak! Beszélő viszonyban vagy-e az Istennel? Szíven tud-e érinteni az Ő Igéjén keresztül? Megszólíthat-e téged?
Az Istentől elidegenedett embert a Bűn elválasztja Istentől. Isten Jézus Krisztus áldozata által áthidalta ezt a szakadékot a békességet nem ismerő ember számára és most azt mondja: gyere vissza Hozzám! Isten országának ajtaja nyitva áll most előtted! Az út az általam kínált békesség fele a GOLGOTA KERESZTJÉN keresztül vezet. Ha megvallod Jézus lábainál bűneidet, akkor Isten megbocsát neked! És olyan békességgel koronázza meg életed, amely az apostol szerint minden értelmet felül halad, és megtudja őrizni a gondok, a veszélyek, támadások idején a lélekjelenlétedet, gondolataidat, szívedet!

II. És itt térnék át a második gondolatra: Békesség a veszélyek, gondok közepette!
Annyi minden van, ami felborítja lelki egyensúlyunkat.
- Aggodalmak a családom, az anyagiak, a holnap miatt. De megszólal az ige és biztat: „Semmi felől ne aggodalmaskodjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."(Fil 4,6–7)
- Csapások érnek: veszteség, betegség, baleset, csalódás. Olyan a lelkünk, mint a háborgó tenger. De megnyugvást ad, ha arra gondolunk, hogy azoknak, „akik Istent szeretik, minden javukra van." (Róm 8,28).
- Felháborít az igazságtalanság, ami engem ér, vagy amit magam körül látok. Jézus arra tanít: „ne háborogj, hagyd az igazságosan ítélőre!" (1Pt 2,23) Ő majd megfizet kinek-kinek cselekedetei szerint.
- Idegeskedünk, mert valami kihoz a sodrunkból. Felindultságunkban ilyenkor olyat teszünk vagy mondunk, amit később talán megbánunk. A zsoltár szava csendesít: „Ne bosszankodjál, csak rosszra vinne. Csillapodjál le az Úrban s várjad Őt." (Zsolt 37)
Látjátok, hogyan beszélget az Igén keresztül velünk az Isten? Hogy szinte mindenféle élethelyzetre van egy üzenete, bátorítása, vigasztalása, útmutatása, ami a nehézségek idején helytállásra késztet, fenntart, megtart!

III. Békesség a másik emberrel. Rengeteg az elmérgesedett emberi kapcsolat ebben a világban. Az egyik leggyakrabban jelentkező nyomorúság az életünkben. Konfliktus a családban hitvestársak, szülők és gyermekek, testvérek között, konfliktus a munkahelyen főnök és beosztott, kollegák között, konfliktus barátok között. Mindenütt ugyanaz a refrénszerű, megismétlődő viszály: „ő kezdte, ő tehet róla, ő a hibás."
Pál arra int: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek." (Róm 12,18) Nem csak rajtunk áll, mert a másik ember szíve nincs hatalmunkban, nem parancsolhatunk indulatainak. De addig a határig, amíg a mi felelősségünk terjed, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az emberek között békesség legyen.
Jézus a hegyi beszédben azt mondja: „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat." Mt 5,23-24
Mit mondd itt Jézus? Hogy légy te a kezdeményező! Tedd meg te az első lépést! Lehet, hogy nem te vagy a hibás, de tedd meg az első lépést! Engedd el a másik ember adósságát! Miért? Mert Jézus is elengedte a tiédet. Neki bele kellett halni abba, hogy nekünk békességünk lehessen! Ha elengeded, békesség költözik a szívedbe!
- A Biblia mondja: „A nap le ne menjen a ti haragotok fölött." (Ef 4,26)
Ez már nincs benne a Bibliában, de valójában így folytatódik: mert nem tudjátok, hogy fölébredtek-e másnap. Békülj meg a te ellenségeddel, amíg az úton vagy vele - mondja Jézus -, mert egyszer véget ér az életutunk, s oda kell állnunk az Isten ítélőszéke elé. Engedd el a másik adósságát, mert nem lesz békesség a szívedben, ha nem tudsz megbocsátani, s nem engeded el az adósságot.
Békülj meg az Istennel, békülj meg a másik emberrel is. Csak így lesz valaki békességszerző, ahogy azt Jézus mondja: boldogok a békességSZERZŐK vagy békességet teremtők! Ez Jézus tanítványainak a feladata! Assziszi Szent Ferenc imáját jól ismerjük, így kezdődik: „Uram tégy engem békéd eszközévé.." vagyis kapott békességet tovább akarja adni! Csak akkor marad meg igazán ennek a kincsnek az értéke az életünkben, ha tovább adjuk! Békességet kell sugároznunk mindenkori életkörülményeink közepette. Lelkünk tartalma átragyog lényünkön. Azt mondja Pál: „a világ sóvárogja az Isten gyermekeinek a megjelenését!" A világ sóvárogva várja azoknak közelségét, akik környezetében ezt a pozitív kisugárzást tapasztalhatja meg. Mert az megnyugtató és meggazdagító és reménytkeltő!

Visky Ferenc pártiumi lelkipásztor volt, 22 évre ítélte a kommunista állam. S miután kiszabadult a börtönből s összetalálkozott az egyik rabtársával, s megkérdezte tőle:
- Te, megtudtál bocsátani rabtartóidnak?
- Nem, nem! Az lehetetlen. Miért, te meg tudtál bocsátani?
- Nehéz volt, de sikerült! S te nem?
- Nem! - Hangzott a határozott válasz.
- Tudod, akkor téged még mindig fogva tartanak!

Ne engedjük, hogy a harag, irigység, rosszindulat kiszorítsa szívünkből a békességet! Legyen alázatunk bocsánatot kérni, s tudjunk fejedelmi módon megbocsátani. Ne maradjunk rabok! Valaki azt mondta: „A keresztyén ember bosszúja a megbocsájtás." Bosszúljuk meg így a gonoszságot! Mert az az ember igazán nagy és hatalmas az Isten szemében, aki tud is bocsánatot adni, mert a megbocsátás hatalom!
Az élet sok olyan helyzetet, eseményt teremt, amik könnyen megzavarhatják lelki nyugalmunkat. De Isten minden körülmények között békességet tud és akar adni! Minden idegességen, aggodalmon, fölháborodáson ha engedjük túlnő, eluralkodik az Ő mennyei ajándéka! Ezért is mondja ezt az apostol(áldásként is szoktuk használni): az Isten békessége uralkodjék a ti szívetekben. (Kol. 3,15) A mai napon ezért imádkozzunk, hogy ne meghúzódjon valahol a lélkünk zugában, hanem uralkodjon az Isten békessége mindenkor, minden helyzetben. Hogy tudjunk megbocsátani és Krisztus nyomdokain lépve a BÉKESSÉG eszközévé is válni. Ámen.

Ima békességért

(Assziszi Szent Ferenc)

Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik,
hogy a megbocsátás szellemét vigyem oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát vigyek oda, ahol békétlenség van,
hogy hitet vigyek oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt vigyek oda, ahol szomorúság lakik.

Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.

Ámen