2014 február 9

Lekció: 2 Móz. 3, 11-18, Textus: János ev. 10,9

Sokszor állunk, vagy szorulunk be időzített forgó ajtókba vagy ütközzünk bele, mert nem nyílik az ki. A multkor ott álltam egy ilyen forgóajtóban, mégha csak egy pár másodpercre is. Beszorultam. Tehetetlen voltam. Kizártak vagy be?
Sokszor úgy gondolunk az ajtóra, mint egy tárt szezám kapura, ami bejuthatunk valahova. De ugyanazzal a mozgással az ajtó ki is zár minket.Két világ, két döntés, két lehetőség közötti határ. vajon hányszor gondolkodtunk egy - egy ajtó előtt állva vajon nyitva van, vagy zárva?
Belépjünk-e rajta vagy maradjunk itt.
Menjek vagy maradjak?
Szóljak vagy hallgassak?
Megvenni vagy nem?
Vele vagy nélküle?
Megpályázzam vagy sem?
Felvételizzek-e vagy sem?
Néha csak állunk úgy érezzük vesztegelve egy döntéshelyzetben, hogy nem tudjuk merre is lépjünk. És közben csak nő a feszültség bennünk, egyre erőtlenebbek vagyunk és egyre jobban összekavarodunk. Érezzük a nyomást, hogy végre dönteni kellene merre, hogyan tovább.
Az ördög ekkor érzi magát a legjobban. Azt hiteti el, hogy zárt ajtók vannak körülöttünk, hogy patthelyzetben vagyunk.
- Talán nincs is ajtó
- Talán nincs is nyitva
- Talán nem kellene belépni rajta. - életünk folyamán talán már sokszor megtapasztaltuk ezt - számos olyan helyzet adódhat, amikor azt érezzük, előttünk, mögöttünk bezárult egy ajtó – talán végérvényesen. Egy betegen született gyermek, egy hirtelen jelentkező betegség, egy szeretett személy elvesztése, munkanélküliség – olyan történések, amelyek arra engednek következtetni, hogy életünk egyik fejezete lezárult, Isten becsukott egy ajtót - olykor-olykor lekuporodunk egy ilyen csukott ajtó mellé és nem akarjuk elhinni, hogy soha többé nem fog kinyílni? Megunva a dörömbölést és feladva a hallgatózást... Támasztjuk az ajtót továbbra is... Majd apró fényekre figyelünk fel... Hirtelen huzat támad a felpattanó ablakoktól. Megzavarva a szeretett ajtó melletti fájó nyugalmat. Csendesen nézegeted az ablakokon beáradó ismeretlen érzéseket, illatokat, hangulatokat.
Amikor minden ajtó becsukódik előtted, Isten kinyit egy ablakot.
Szinte elfelejteti a zárt ajtó mellett töltött pillanatokat, perceket, napokat.
Jobb kedved lesz...szemed újra mosolyog...Egyre több ablak pattan fel a semmiből. Megijedsz és visszafordulsz az ajtóhoz...erősen hozzászorítod a tested. Nem akarod látni a jövőt...továbbra is a múltat akarod szagolgatni. Akkor is, ha hiábavaló.
Az Úr Jézus sokszor meglepő hasonlatokat mond önmagáról, de azt tudnunk kell, hogy ezek mindig: igazak, tartalmasak, rendkívül fontosak és kifejezők! Első hallásra ez a hasonlat is megdöbbentő! Vajon miért éppen ezt a szemléletes képet használja küldetésével kapcsolatban az Úr? Egy biztos Jézus soha nem mondja, hogy mi emberek vagyunk az ajtó, bár sokan szeretnek ebben a szerepben tetszelegni! Jézus ezt a jogot is csak önmagának tartja fenn.
Én vagyok az ajtó. Amikor Jézus Krisztus így mutatja be magát: Én vagyok — ennek három fontos bibliai üzenete van. Az egyik, hogy Jézus Krisztus az Ő kizárólagos hatalmáról beszél. Én vagyok az ajtó. — Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus kizárólagosan az, akinek mondja magát: amikor azt mondja, hogy én vagyok az ajtó, akkor azt jelenti, hogy egyetlen ajtó vagyok. Csak egy ajtón keresztül mehet az ember a mennyei Atyához, juthat vissza a kegyelembe és juthat vissza az életbe.
Ne tolakodjunk az Ő helyére, mert az csúnya dolog. Az ajtó egy igen fontos, sőt döntő jelkép Isten országával kapcsolatban!
Az ajtó funkciói:
- Megnyit, vagyis szabadságot ad
- Bezár, vagyis biztonságot ad
- Összeköt, vagyis kapcsolatot ad.
Egy mesekönyv ami arról szólt, hogy a dzsungelben van egy gyógyszerész, aki hívő, és próbálja az embereknek elmondani, kicsoda Jézus Krisztus. De példázatban kell elmondani, és ezt úgy tette, hogy mindig mondott egy állatmesét és annak a végén valamilyen nagy bibliai igazságot. Ez a mese így hangzott: a dzsungelben az állatok egy reggel arra ébrednek, hogy ott egy hatalmas fal épült és kettévágja az őserdőt. Az állatok mindegyike a fal innenső oldalán van, tiszta homok, kövek, pocsolyák — és minden, ami nekik fontos: az árnyékot adó fák, a füves legelők, a kristálytiszta folyóvizek mind a fal másik oldalán van. Azon tanakodnak, hogy mit csináljanak? Mi itt vagyunk, ahol semmi nincs, és el vagyunk szakítva attól, ahol minden van. Ennek nyilván az a jelentése: ez a fal a bűnt jelképezi. Tulajdonképpen ezek az állatok valamit felfedeznek - vissza akarnak jutni a kegyelembe – ezt ezek az állatok ott meglátták: Mi a falon innen vagyunkk, ahol nincs semmi, és a fal másik oldalán van minden. Sok ember nem jut el ide, hogy az ember el kezd számolni: hol vagyok én most? Mi lesz ennek a következménye, ha itt maradok? El kell jutnom oda. Sok ember azt mondja: nem kell nekem semmit sem tennem. Itt, ahol vagyok, a fal innenső oldalán rendezzem be az életemet összkomfortosan. Együnk, igyunk, mulatozzunk, foglaljuk el magunkat. Homok van, sár van, nincs ivóvíz, nincs kenyér, nincs békesség, nincs szeretet, nincs nyugalom — de majd lesz valahogy.
És az az okos ember, aki felfedezi azt, hogy egyetlen megoldása az életemnek az: kerüljek át a fal másik oldalára. Ez a mese úgy folytatódik, hogy az állatok elkezdenek töprengeni, hogy mit csináljanak. Jönnek az erős állatok: az elefánt, a rinocérosz és azt mondják: mi nekiugrunk és majd ezt a falat kidöntjük. Így is tesznek, jól megütik a homlokukat, mert meg sem mozdul a fal. Jönnek olyan állatok, amelyek jólfutnak, és azt mondják: majd mi megkerüljük. Megkerülik, és visszajönnek kifáradva: nem értünk a végére, nincs ennek vége. Jön a majom. Majd ő átmássza ezt a falat, mert ő ügyes. A majom is visszajön: nem érek a tetejére. Nem tudom átmászni. Aztán jön a kígyó: én minden rést megtalálok, csak van rajta egy kis rés. De nincs rés. És akkor felfedezik: van rajta egy ajtó.
Mi mindannyian jól tudjuk mik azok az ajtók. Nem jurtákban, nem sátrakban, sem a szabad ég alatt nem lakunk, hanem házakban. Ha megkérdeznélek benneteket mire is valók az ajtók bizonnyal eszetekbe jutna, hogy az ajtó az, amin belépünk egy lakásba, vagy ha nem nyílik az ajtó akkor kizárjuk magunkat. Az ajtó egyik teremtől a másikba vezethet. Van fotocellás ajtó, van nehéz vasajtó, van lengőajtó és harmonikaajtó.
Abban mindenesetre megegyezhetünk, hogy aki be szeretne jutni egy épületbe, annak az ajtón keresztül kell mennie. ha valaki máshogy akar bejutni,akkor az nagyon gyanús. Ha valaki az ablakon, erkélyen vagy kéményen keresztül próbálna bemenni egy lakásba valószínűleg hívnánk a rendőrséget, és egészen biztosak lennénk benne, hogy betörő az illető. mert akié a ház, vagy akit meghívtak, az az ajtón keresztül közlekedik.
A pásztor Palesztinában - a bárányokat nem zárták el egy akolba, hanem egyszerűen egy kőfallal körülvett istállóban voltak összeterelve. nem volt ajtaja. - a pásztor maga feküdt le ahhoz a réshez, ahol az állatok bementek, így ő maga volt az ajtaja a juhok és bárányok aklának, pihenőhelyének.
Mi már tudjuk azt, hogy Jézus az egyedüli olyan ajtó, amelyen keresztül az örök életbe lehet belépni. Mert Ő az a mennyei ajtó, aki a földre érkezett, hogy utat nyitva átmentsen minket az örök hazába.
Jézus az a kapu, aki megnyitja, sőt összetöri a bűneink rácsait, és szabadon kijöhetünk a fényre. Jézus az a kapu, aki bezárja gyermekeit, biztonságot nyújtó ölelő karjaiba és szeretetével megvéd minket minden gonosztól. Jézus az a kapu, aki azért jött, hogy összekösse a mennyet a földdel, hogy az ember által szétszakított szeretetkapcsolatot újra megépítse, összekapcsolja!
Márk: egy megszáradt kezű ember. : Állj elő a középre. : Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. A sorvadt kezű ember nem az úton volt, nem is piacon nem a korházban hanem a templomban, pont akkor pont aznap.
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala, És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett.
A sorvadt kezű ember jelenlétének a templomban, legalább két magyarázata lehet. 1. A betegségében sem lázadt fel Isten ellen.( mint oly sok ember manapság) 2. Valószinű már csak Isten gyógyító erejében reménykedett. És jött a felszólítás: Nyújtsd ki a kezedet! Isten lépett, Jézus szólt, emberke engedelmeskedett, és meggyógyult, ott, abban a pillanatban, a tőrvény ellenére hiszen szombat volt. Legalább 2 dolgot kellett megtegyen a sorvadt kezű ember: 1.Engedelmeskednie kellett Jézus parancsának és ki kellett álljon a nagyközönség elé 2.Ki kellett nyújtania a beteg kezét.
2Mózes16. 16. Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén. Mózes is ki kellett nyújtsa a kezét, akár a sorvadt kezű ember, a különbség csak annyi hogy az ő kezében volt egy pálca.(Nem varázspálca)
Nyújtsd ki a kezedet! . kopogtass - ajtó nyílik előtted:
Isten úgy tervezte meg a pálmafát, hogy ellenálljon a viharnak. A többi fával ellentétben a pálma hajlékony, ezért nem törik. A pálma minden irányban el tud úgy hajlani, hogy csúcsa majdnem a földet éri és mégsem törik ki. A hurrikán idején talán 4-5 órát is így kellett dőlnie. Úgy tűnt vége, ennyi volt. - de amikor kifújta magát és elcsendesedik a szél a pálma ugyanúgy feláll, mint előtte volt. Mert Isten „talpra állást" ültetett el a pálmafában. Eljönnek a viharok, fújni fog a szél, úgy fog tűnni, mindennek vége. Kapsz egy rossz hírt egészségeddel kapcsolatban, nem kapod meg az előléptetést. Úgy tűnik meghalt egy álmod, de ehhez a pálmához hasonlóan, ha elmúlt a vihar, nem maradsz lenn, hanem újra felegyenesedsz. Semmilyen ellened fordított fegyver nem fog célba találni. A jó ember elbukhat 7-szer, Isten mégis felemeli. Talán fúj ma a szél életedben, az üzlet nem megy, egészségi problémád van, a gyermeked nem jár helyes úton, de állj úgy hozzá, hogy csak idő kérdése és megfordul a helyzet. Talán levert ez a betegség, de nem maradok lenn, Isten helyreállítja egészségem. Ez a csalódás olyan, mintha a vég lenne, de tudom, hogy ha egy ajtó bezárul, Isten mindig kinyit egy másik ajtót.
Isten egyetlen embert sem alkotott meg anélkül, hogy ne helyezett volna bele értékes kincseket. Talán betemette az értékeinket a depresszió, a keserűség, az erőtlenség, a kudarc és a félelem. Isten nagyszerű ajándékai azonban továbbra is ott rejtőznek bennünk. Most rajtunk a sor. Kezdjük el kiásni őket a romok alól! Ha egy ajtó bezáródik mögöttünk, akkor Isten kinyit egy másikat. Ha pedig mindegyik ajtó bezáródik, akkor kinyit egy ablakot. Isten új kezdetet akar adni. Továbbra is nagyszerű terve van az életünkkel kapcsolatosan. De mikor kezd el ez a csodálatos terv megvalósulni? Abban a pillanatban, amikor többé már nem hátra tekintgetünk, nem a veszteségek miatt siránkozunk. Semmi sem tudja olyan mértékben akadályozni Isten tervének megvalósulását, mintha a múltnak élünk.
S meg fogod tapasztalni a csodát: letérdel melléd valaki és kezét mosolyogva feléd nyújtja. Isten küldte? Biztosan. Elindulsz. Egyre inkább távolodsz az ajtótól... Néha még visszanézel...visszaszaladsz és hozzáérsz a kilincshez, de már nem próbálod meg kinyitni...már csak az érzés hiányzik...az az erő, amit megmutatott. Kihúzod magad...szeretettel az ajtóra mosolyogsz.
Megköszönöd Istennek, hogy zárva tartja... és ezentúl abban hiszel, hogy a legjobb döntés következményeit éled át...nem pedig egy szomorú mese utolsó sorait. Tudod, hogy néha visszatérsz majd...de egyre ritkábban és egyre boldogabban. Mert sejted, hogy az ajtó is ezt várja Tőled...még akkor is, ha hallgat... ÁMEN