2014 február 11 Bibliaóra

Textus: Lk 17,11-19,28.

- utazásra vonatkozó megjegyzés, - tárgya mind elhelyezése: Krisztus eljövetele és az Ő uralkodása.
előtérbe kerültek az Isten országa eljövetelének feltehető idejével kapcsolatos kérdések. Némelyek úgy képzelték, hogy azonnal megjelenik (Lk 19,11) és rendkívül izgalmas volt a számukra azt gondolni, hogy ők Dávid Fiának kísérői trónra lépése és egyetemes uralma felé vezető utolsó néhány lépésnél jelen vannak.
- az esemény Szamária és Galilea között történt, A galileaiak zsidók voltak, de a szamaritánusok nem, ők idegeneknek számítottak. - először céloz a történet az elkülönülésre, távolságra, elidegenedésre. - a tíz leprás férfi törvény ugyanis nem engedte meg, hogy leprások közel menjenek az egészséges emberekhez - Betegségüket a zsidók bűnük következményének tekintették. Fallal körülvett városokban nem tartózkodhattak, de falvakba bemehettek, ha kellő távolságban maradtak az emberektől.
- „Könyörülj rajtunk!" többször hangzik Jézus felé, és nem pusztán az emberi szenvedésből fakadó kérés, hanem annak a hitnek a kifejezése is, hogy Jézusnak van szíve és hatalma arra, hogy segítsen és megmentsen. Mint ilyen kérő és hitvalló imádság került bele az egyház istentiszteleti rendjébe, a második század óta kimutathatóan.
- Jézus nem gyógyítja meg a tíz leprást, hanem elküldi őket az ószövetségi törvényeknek megfelelően a papokhoz (3Móz 13:49, 14:2-3). Ez hitük próbája, mert azt kívánja, hogy higgyenek szavának és engedelmeskedjenek a parancsnak anélkül, hogy meggyőződhettek volna kérésük meghallgatásáról. Jézus sokszor azzal válaszol kérésünkre, hogy feladatot bíz ránk. A leprások útközben meggyógyulnak, de csak egy tér vissza.
a./ a hit csak a hálával együtt lesz teljessé és maradandóvá.
b./ a hit kérésből és elfogadásból él, de az Isten dicsérete nélkül elvész.
- A másik vonás az, hogy, az egyetlen visszatérő szamaritánus volt. A vallásos büszkeség talaján nem él meg a hit, sem a hála Isten iránt. - „Hited megmentett!".
Mind a tízen részesültek a kegyelemben, visszatérhettek a közösségbe és családjukhoz, de új emberré csak ez az egy lett, mert hite nemcsak elfogadás volt, hanem személyes válasz is arra, amit Jézus tett vele.
- Egy leprás tért vissza - ez az ember nem csupán fizikai gyógyulást kapott, azt megkapta a többi kilenc is, hanem bűnbocsánatot, megbékélést és örök életet. Krisztusban elérkezett hozzájuk Isten országa. Az volt várható, hogy krisztushoz térjenek vissza istent dicsőíteni. A leprások meggyógyítása nem volt rendszeres és szokásos ajándéka Istennek - egy csodás jel volt Ezt a hatást azonban csak az „idegen" szamaritánusnál tapasztalhatjuk. A többiek hasonlatosak az 5000 ember megvendégelésénél szereplő sokaságra, látták és átélték a csodát, de nem látták meg benne a jelet, nem keresték benne a Személyt, akire mindez mutatott. Az üdvösség, az örök élet és Isten országa elérhető közelségbe jött számukra, de mivel Krisztus nem volt fontos számukra annyira, mint a fizikai gyógyulásuk, távol maradtak Istentől. A gyógyulást elfogadták Krisztustól, de maga Krisztus már nem kellett nekik. Isten minden ajándékának a célja az, hogy elvezessen minket ahhoz a személyhez, aki az Ő mindenekfelett való ajándéka az embernek.

- Hogyan viszonyultak a zsidók a leprás betegekhez? És mi?
- Mivel kapott többet az, aki visszatért Jézushoz?
- Mi a jelentősége a hálaadásnak a hit szempontjából?