2014 február 25 Bibliaóra

Textus: Jn 4, 1-42

- A víz az élet alapfeltétele. A víz mindenütt jelen van, életszükséglet, azonban nehezen ragadható meg.- Jézus életét végig kíséri a víz: a Jordánban való megkeresztelkedés, a kánai menyegző, a szamariai asszonnyal való beszélgetés, a keresztségről szóló beszélgetés Nikodémussal, gyógyítás a Bethesda fürdőnél, lábmosás az utolsó vacsorán, a keresztre feszített testéből fakadó víz, a tópart, ahol Jézus feltámadása után megjelenik és reggelivel várja az apostolokat.
- Jézus soha nem mondta: én vagyok a víz. Azt mondta, ő a kenyér, a világ világossága, a pásztor, a szőlőtő ... de nem víz.
- Az Ószövetségben találkozunk azzal, hogy a víz Isten és a bölcsesség jelképe: „Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak..."(Jer 2,13).
- ami elakadt, újból megindul. A „Szikar" helységnév jelentése: elakadt.

- Jákób kútjánál Jézus beszélgetést folytatott egy helybeli asszonnyal. Semmilyen külső látszat nem tévesztette meg. Az erkölcsileg bűnös, kusza életű samáriai asszonyban azonnal felismerte az igazságra szomjúhozó lelket. Tapintattal, türelemmel és szeretettel hárította el az asszony gyanakvó megnyilatkozásait. A zsidó nép az idegen samaritánusokat megvetette, és gyűlölte vallásuk és szokásaik miatt. Ebben az általános megvetésben Jézus nem osztozott. Ez a magatartása fontos tanúságtétel számunkra a nemzeti és vallási előítélettel szemben. Számára ők is olyan emberek, akiknek megváltásra és megmentő szeretetre van szükségük.
Krisztus megszólította, szívességet kért tőle. Így közelítette meg a másoktól is elzárkózó, a déli tűző napon vízért siető asszonyt. A kútból mert vízből az "élet vizére" irányította a beszélgetést: "az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne."

Az igazság és a boldogság kútjának megtalálása ki nem apadó örömet és belső elégedettséget jelent. Az ember soha többé nem szomjúhozik másra, hanem csak ebből a vízből kíván mindig többet és többet (Mt. 5:6). Sőt, nemcsak önmaga lesz boldog és elégedett, hanem forrássá lesz mások számára is. Az igazi keresztény élet ad, gyümölcsözik, áldást áraszt a környezetében élő emberekre. Lásd az asszony későbbi magatartását: 28-29. vers, 39-42. vers.
Mikor az asszony azt kérdezte, hogy hol kell imádni az Istent, Jézus azt válaszolta, hogy az "igazi imádók lélekben" imádják az Atyát. Ez azt jelenti, hogy Isten "igaz imádása" a "belső szobában", azaz a magányban történik, ahol az ember őszintén kiöntheti lelkét (Mt. 6:6) az Atya előtt, "aki titkon nézi őt" (Jer. sir. 2:19).
- Mi az élő víz? Eszembe jut-e ezzel kapcsolatban egy esemény, egy vágy?

Gyakorlat:
- letegyék korsójukat. Gondoljon mindenki egy helyzetre, tapasztalatra (munkahelyi terhek, szétforgácsolódás a sok tennivaló miatt, családi gondok, belső nyugtalanság, ellenségeskedés, kiengesztelődés hiánya....), ami az életét megakasztja.
Segíthet a következő ima is: „Életem Ura, valamit már megtapasztaltam az élő vízről. De ismerem az ellenállást is, ami a vizet elapasztja, megfagyasztja. Nyiss meg az élő víz forrásának. Amen."
A járás egy egyserű és alapvető formája annak, hogy valamit a magunkévá tegyünk, feldolgozzunk. (Mindenki kézbe kap egy korsót.)
- A csoportvezető vezeti a gyakorlatot: „Korsóm meg van töltve mindazzal, ami életemet megakasztja. Odamegyek és korsómat a kútnál hagyom.... Ahogyan a szamariai asszony az élő víz forrásává vált, ugyanúgy én is azzá válok. Az élő víz nem a kútban van, hanem saját magamban.... Ezzel a tapasztalattal, hogy én vagyok az élő víz, elindulok saját ritmusomban. ... Ráhagyatkozom annak az élő víznek erejére, mely bennem van. ... Átélhetem most ezt az érzést. Ha segít, nézzem a földet, egészen magamnál lehetek."
KÉRDÉSEK:

1. Osztozott-e Jézus a zsidó nép előítéletében a samaritánusokkal szemben?
2. Mit tett az asszony, miután Jézussal beszélgetett?
3. Mit jelent az "élő víz" kifejezés?
4. Mit jelent az, hogy az "igaz imádók lélekben imádják az Atyát"?
5. Mit jelent az, hogy "igazságban imádják az Atyát"?