2014 február 16

Lekció: 1 Kor. 13, 1-13, Textus: Jel. 2,10
"Veled vagyok egész" – Házasság hete. - A házasság nem egy talált üzlet, nem egy talált szövetségi szerződés, hanem Isten ajándéka. Aki keres, azt megtalálják - a házasság teremtettség mivoltánál fogva szent - minden ember alapvető szükséglete, hogy legyen valaki, aki feltétel nélkül elfogadja és örök hűséggel szereti. – Az ember szeretettermészete csak közösségben élhető meg, nem adható magunknak, csak egymásnak.
1./ A házasság - hűségesek egymáshoz jóban-rosszban. Csábíthat a jó is, a bőség hűtlenségre, és csábíthatnak a nehézségek is arra - jóban-rosszban hűségesek egymáshoz, és nem méricskélnek, hogy milyen áldozatot kíván tőlük ez a hűség, mert nagyon jól tudják, hogy ez - ha néha veszteségekkel jár is - teljesebb, igazabb életnek a forrása. Hűségesek egymáshoz akkor is, hogyha messze szakítja őket egymástól az élet, háború, börtön, sok minden egyéb - vagy hogyha nagyon megváltoznak azok az életkörülmények, amelyek között valaha egymáséi lettek. Nem egyszerűen valami konok szorítás, hanem teremtő kedv.
- Meséltem Déry Tibor novellájét: Szerelem, ez a címe. Egy idős emberpárnak a szerelméről szól, ahol a férfit koncepciós per miatt börtönbe csukják, és több éves börtön után szabadul váratlanul, és hazamegy a régi lakásába kicsit aggódva, kicsit reménykedve, vajon ott találja-e a feleségét. És ott találja, és hűséges hozzá. - egy fiatal azt kérdezte: T. úr, én ezt a szót, hogy hűséges, ezt mindig csak a kutyákról hallottam. Nem szégyen-e egy asszonyra, hogy azt mondjuk, hogy hűséges. Minthogyha valami kutya tulajdonságot állítanánk róla. Milyen megrendítő, hogy a hűségre vonatkozó tapasztalataink között idáig is eljuthatunk, hogy egy fiatal ember úgy érezheti, hogy ez a hűség az ember számára nem is valami nagy megbecsülés. - Sík Sándornak egy verse:
A minap egy kutya jött be a szobába.
Egyenesen hozzám.
A térdemre tette szelíden
az első lábát és fölnézett rám szelíden:
"Nem lehetnél hűségesebb?
Én mindvégig hűséges vagyok."
Le kellett sütnöm a szememet
és majdnem hangosan kimondtam
a szentpéteri szót: "Menj ki tőlem, Uram..."
De Te jobban tudod, mit gondolok,
és nem mentél ki tőlem. "
Igen, olyan világban élünk, amikor néha a kutyák emlékeztetnek minket arra, hogy mit is jelent a hűség, és szégyenítenek meg, hogy azt az értéket, ami emberi életünket igazán naggyá tehetné, az ő néma pillantásukban lássuk viszont, és kérdezzük meg magunktól, hogy "nem lehetnél-e hűségesebb?"
A hűség szót ma általában kétséggel fogadják. Azt mondják: a hűséget ígérő embereket elviselhetetlenül kihasználják, vagy: olyan nagy dologra, mint a hűség, egyáltalán nem is képes az ember; a hűség rabbá tesz, megakadályozza a humánum mélyebb kialakítását; az élet kalandja puszta kötelességteljesítéssé válik. Mégis igaz, hogy az emberek minden időben ígértek örök vagy egyszer és minden kori hűséget.
2./ A Biblia nemcsak emberekről szól, akik hűségesek egymáshoz nehéz megpróbáltatások között is, hanem azt mondja, hogy Isten hűséges hozzánk. - ez a nyugodt szó, ez a bíztatás, a bátorítás. Azt jelenti, hogy veled leszek, azt jelenti, hogy sohasem keresed hiába a kezemet, vagy a pillantásomat, az erősítő, a bátorító segítségemet. Vele volt Izraellel az Isten. Évszázadokon, emberöltőkön át. Vele volt. És nem hagyta, hogy elpusztuljon, és az emberi gyarlóságai tönkretegyék, hanem megőrizte, és őt is újra meg újra visszavezette a hűségnek az útjára. A Bibliában a hűségét először azokkal a fogalmakkal írta le, amelyek annak idején arra valók voltak, hogy országok szövetségét fogalmazzák meg vele. Az Isten akkor, amikor ez az első szövetség újra meg újra megcsúfolódott, amit a választott néppel kötött, akkor egy másik szövetségről kezdett beszélni - a szerelemnek, a házasságnak, a vőlegény-menyasszony kapcsolatának a szavaival. Szerelemmel szeret minket az Isten. Úgy hűséges hozzánk, ahogy a vőlegény hűséges a menyasszonyához, ahogy a férj hűséges a feleségéhez, mert a szerelme nem engedi, hogy elszakadjon tőle, hogy megfeledkezzék róla.
Jézusról azt mondja az Apokalipszis, hogy Ő a hűséges tanú. Az Ámen. A hű és igaz tanú. Isten szeretetének és Isten hűségének a tanúja. - hűséges volt azokhoz, akik Őhozzá hűtlenek lettek, és azután mindvégig kitartott ebben a hűségben. Milyen megrendítő - a Timóteushoz írt második levélben van - "ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg". - az Isten hűségének ajándéka: Lélek mindörökké velünk marad - munkálkodik a hívő emberek lelkében
3./ Az ember gyakran éppen fordítva működik - pillanatról pillanatra változnak, véleményeink, érzéseink, és önmagunk érdekében minden köpönyegforgatást, minden következetlenséget, minden szeszélyt képesek vagyunk igazolni, a másik érdekében már sokkal kevésbé. Hogy én? Ilyen vagyok és kész, így kell engem szeretni! Feladni önmagamat a másik kedvéért, a másik gyengeségéért, azt már nem. Körülöttünk minden azt harsogja: légy önmagad! Add magad! Az önfeladás nem más, mint beteges elfojtás. Légy őszinte! Ne nyelj le semmit! Pedig a hűség pont ezt követeli, ezt az egyet, amit nem tűr el a világ és az emberi szív: hogy a kereszt teljes önfeladásában kulmináló isteni hűség mintájára szembemenjek önmagammal.
Talán azért is van olyan sok házassági válás, mert a szigorú keresztény szexuális etika, a holtomiglan-holtodiglan hűség valójában az Istennel való bensőséges közösség megélésének elsődleges terepe, és ebből a kontextusból kilépve betarthatatlanul nehéznek mutatkozik. A két viszony, az égi és a földi szerelem ugyanis a legszorosabban összetartozik. Paul Ricoeur, nagyon szépen, úgy fogalmaz, hogy a két szerelem keresztezi egymást. Isten forró szerelme az ember iránt, olyan konkrét és valóságos, mint a földi szerelem, de fordítva is igaz: amikor a földi hitves karjai ölelnek, egyszersmind Isten ölel engem. Ezért óriási jelentőségű a házasság a maga testi-lelki dimenzióiban. Ezért paráznaság a bálványimádás és ezért bálványimádás a paráznaság.
T. S. Eliot leghíresebb verse tele van elidegenedett, boldogtalan párokkal és deszakralizált szexszel. Az eredmény - a vers címe: Kopár föld (vagy Puszta ország).
A Hóseás könyvének második fejezete, illetve annak az első fele ugyanígy a pusztaság, az ítélet idejét írja le. Egyedül Isten hűsége, kitartó "udvarlása", hűséges következetlensége fordítja meg a helyzetet. Először ítél, büntet, elvesz mindent, de kiderül, hogy csak azért, hogy a lecsupaszított hitves olyan állapotba jusson, hogy végre meghallja hívó szerelmese szavát. Akkor aztán addig beszél szívére a hűtlen népnek, mígnem az visszatér hozzá. És hogy mennyire összefonódik ég és föld, abból is láthatjuk, hogy mihelyt helyreáll az Isten és a nép szeretetszövetsége, a kopár föld termő kertté alakul át:
"Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet; A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt. És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!" (Hós 2,19-22)

Ma mindenből cserélhetőt, új generációsat, extra gyorsat és extra könnyűt keresünk, a világra afféle eldobható intimbetétként tekintünk, nem elmerülni akarunk benne, hanem felhasználni, és szaladni tovább. Mivel minél több mindent szeretnénk birtokolni, végül minden csak félig-meddig a miénk. Összetúrjuk a pörkölttel a fagylaltot, mohón behabzsoljuk, és közben azt hisszük, ettünk is valamit. Vezetés közben mobilozunk, szobabiciklizés közben filmet nézünk, evés közben ipodozunk, több életet szeretnénk élni egyszerre. Nem vesszük észre közben, hogy kihullanak belőlünk a meg nem látott tájak, a meg nem emésztett szavak, az át nem élt képek, nem válik vérünkké az étel, és lemaradunk létezésünk valódi ritmusáról.
4./ Isten valóban ki akar kezdeni velünk, de a rengeteg kacsintását, intését, hívogatását hagyjuk figyelmen kívül. Amikor az ember házasságra készül, óriási döntés előtt áll. Találkozik valakivel, akiről úgy érzi, hogy ő az, akit az Isten neki rendelt. A házasság ajándék felülről, és hatalmas feladat, tele van buktatókkal, de ha működik, az egy kegyelmi állapot. Vallom, hogy a hétköznapok rohanásában, konfliktusaiban tapasztaljuk meg igazán azt, hogy ehhez kevés az emberi erő. Kell, hogy kérjük a házasságra nézve is a felülről való erőt. A házasság lényege, hogy az erőnek és a szeretetnek a lelkét adta nekünk az Isten. A házasságban a férfi és a nő azzal az isteni szeretettel kell, hogy szeressék egymást, amellyel Isten Krisztusban szerette a világot: önmagát adta érte. A józanság a házasságra nézve pedig azt jelenti, hogy a házasságot ápolni kell. Tudatosan odafigyelni a másikra, hogy ahogy telnek az évek, évtizedek, egyre jobb, egyre szebb és áldottabb legyen. Az én lelkigondozóm a feleségem, boldog vagyok a hivatásomban, mert boldog lehetek a házasságomban, minden nehézség ellenére is, és én ezért áldom az Istent."
Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam. (Müller Péter)

Hűség a házasságban. Tudjuk, aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. A házasság Isten csodálatos ajándéka, de a mai világban a házasság a legnehezebb „műfaj". Kegyelmi állapot a működő házasság. Urunk, add a Jézus Krisztussal való közösséget, hogy hűségesek lehessünk szívünk utolsó dobbanásáig a házasságunkban!
Minden hűtlenségnek a forrása az elégedetlenség. Úgy mondja az apostol egy másik helyen, hogy „nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel". Hűséges Istenünk, adj nekünk elégedett szívet, hogy hűséges emberekké lehessünk a magunk helyén, hogy ne legyen bennünk irigység!
A megelégedett szív képes arra, hogy józanul, világos látással észrevegye azt, ami nem jó, amin változtatni kell. A megelégedettség ugyanis nem azt jelenti, hogy mindenbe beletörődök, mindenre bólintok. A megelégedettség nem egy unalmas lelki állapot, hanem a hűségnek a forrása.
Egyik kedves regényem Hrabal Sörgyári Capriccio-ja, készült erről egy gyönyörű film is. Ebben van egy jelenet, a főhősnő a sörgyár hátsó részében a fürdőben fürdik. S így ír Hrabal a főhősnőre gondolva: Miközben zuhanyoztam, és átjárta a forró víz a testemet, és megújította a lelkemet, kicsomagoltam minden abroszt, amibe eddig életemet burkoltam. Belegondoltam abba, hogy idáig jutottam életem során. Eddig a fakádig, de én itt boldog vagyok. Nem tudom, érzitek-e? Idáig jutottam életem során, a világ szemében nem valami nagy karrier, idáig jutottam, eddig a fakádig, de én boldog vagyok.

Ma sok mindent lehet a misszióról mondani. Mindig okosítanak bennünket, mi is a misszió, és kivetítik, projektor, nyilak, itt bedobod, és akkor ott kijön az eredmény. Hát nem. Hűség! Hitelesség! Isten akaratának cselekvése! Ez a misszió teológiája. „Légy hű mindhalálig, s néked adom az élet koronáját." ÁMEN