Szép életet a szépkorúaknak

A barcaszentpéteri idősek otthonába Ménessy Csilla tiszteletes asszony visz ki, aki útközben az álarcosbált tervezi a 23 lakónak. A bentlakásos körülményeket ismerve, csak ámulok és bámulok a látottakon: fényképekkel díszített folyosók, virágok, kézimunka-díszek. Szállodához sem tudom hasonlítani, hisz itt nagyobb a tisztaság, ráadásul sokkal barátságosabb is a környezet. Otthonos.
Kovács Eszter, a Nikodemus öregotthon szociális aszisztense vezet körbe. Ahogy belépünk az egy vagy két ágyas szobákba, pillanatok alatt elfelejtem, hogy hol is vagyunk. Mindenhol más bútorok, más fényképek és más márkájú tévé. Részletkérdésnek tűnhet, de az időseknek fontos, hogy a saját megszokott tárgyaik vegyék őket körül. Akivel csak szóba állok, mind-mind hálálkodik, hogy itt lehet, és elégedett a szolgáltatásokkal. Hosszasan mesélik, hogy miért jó itt nekik, csak az szakítja félbe őket, hogy az órára pillantanak és eszükbe jut, hogy hétfőn bibliaóra van, ezért a díszterem fele veszik az utat: tolószékben, járókával vagy szabadon – ki ahogy tud.
Esztert mindenki dícséri: „Most nem mondhatom, hogy Eszterke milyen, mert itt van, de azért megsúgom, hogy ő egy angyal" − lelkendezik az egyik néni. Az öregotthon szociális munkásának kulcsfontosságú szerepe van az idősek közösségi életében, ő szervezi a különböző tevékenységeket számukra: „Szoktunk filmet nézni, heti rendszerességgel van bibliaóra és magánbeszélgetés Nemes Emil lelkipásztorral, tornászni is minden héten szoktak Cseh Enikő szakképzett gyógytornász vezetésével, valamint a kézimunkázás is gyakori program. Nem az van, hogy én kiválasztok valamilyen nehéz feladatot, amit ők majd valahogy ímmel-ámmal végrehajtanak. Próbálok olyan tevékenységeket keresni, amelyek kézenfekvőek és könnyűek. Mostanában nagyon rákaptak a kifestőzésre. Ez leköti, kikapcsolja őket és nagyon élvezik. Varrni is szoktunk, illetve ablakdíszeket és papírvirágokat készítünk."
Hogy honnan meríti Eszter azt a türelmet? „Valóban sok türelem kell, én a kézműves tevékenységekből merítem, mert az megnyugtat és feltölt. Néha, amikor fogytán van a türelmem, elszámolok tízig, és utána visszatér a mosoly az arcomra. Ha látom, hogy az általam kitűzőtt feladatot szívesen végzik, élvezik, az már örömet okoznekem. Van, amikor megköszönik a foglalkozást, és elmondják, hogy nagyon jól érezték magukat. Ez is mindig ad egy kis plusz lelkesedést" − vallja be Eszter.
Henning Lajos, az intézmény vezetője az öregotthon közösségi életéről így nyilatkozik: „Vannak körünkben olyanok, akik tizenhat éve itt élnek. Ha megkérdezed őket, biztosan azt fogják mondani, hogy régebben érdekesebb volt az élet. De hát régebben ők is fiatalabbak voltak. Egyre több az Alzheimer-kóros lakó, és az olyan, akinek kezdetleges demenciája van. Én erre azt szoktam mondani, hogy becsülje meg mindenki a maga betegségét és ne a máséval foglalkozzon." Nekiszegezem a kérdést: Lehet-e olyan, mint otthon? „Mindig mindenkinek elmondom, hogy nem lesz soha olyan, mint otthon, de otthon sem lesz soha olyan ellátás, mint itt. Itt mégis van egy közösség, van kivel szót váltani, nincsenek bezárva a négy fal közé, teljes ellátásban van részük, kezdve az étkeztetéstől a fürdetésen keresztül a mosásig. Egyszóval, nagyon jók az itt lakók életkörülményei. Mi megteszünk mindent, hogy zökkenőmentes és mosolygós életet biztosítsunk az idősek számára. Aszisztensi és orvosi felügyeletünk is van, szerződésünk van egy háziorvossal." − fejti ki az öregotthon mindenese. „A kollégáim maximálisan fel vannak készülve a gondozási szerepre, mind képzett beteggondozók, de az Alzheimer-kóros betegekre a szokásosnál több figyelmet kell fordítani, erre gyakran kevés a 24 óra, ezért várjuk azok jelentkezését, akik érettségivel rendelkeznek és kellő türelmet éreznek magukban ehhez a munkához. A szakmai előképzettség nem kötelező, majd mi a megfelelő irányba tereljük az érdeklődőket. Ám rengeteg türelem és megértés kell ehhez a munkához. Ide tényleg csak az jöjjön, aki azt érzi, hogy kellő empátiával tudja végezni a munkáját. Ha nincs megértés, a türelemnek nincs forrása. A lakónak mindig igaza kell legyen! Van, amikor ezt nagyon nehéz elfogadni, de ennek így kell lennie, mert az az idő, ami nekik még hátra van az életükből, kellemesen kell elteljen. Úgy érzem, ez jár nekik!" − bizonyítja Henning Lajos a Nikodemus öregotthon lakóközpontúságát.
S ha valaki szeretne a Nikodemus idősotthon lakója lenni? „Jelenleg van öt szabad helyünk, várjuk azok jeletkezését, akik érdeklődnek a beköltözés iránt. Lehet férfi, lehet nő, lehet idős, lehet idősebb. És bár magyar intézmény, jelenleg is vannak más nemzetiségű lakóink, nyitottak vagyunk, bárkit befogadunk." A beköltözés feltételeiről érdeklődöm. „Az első és legfontosabb feltétele a beköltözésnek az az, hogy akarjon jönni az illető. A második kritérium, hogy ne legyen olyan betegsége, amely a közösségbe való beépülését gátolná, vagy kizárná az abban való részvételből, gondolok itt például a ragályos betegségekre"− mondja az öregotthon vezetője. Az idősek ellátásának ára függ az igényelt szolgáltatások összetettségétől, illetve attól, hogy egy vagy két ágyas szobába kíván beköltözni a lakó. „Nem ugyanakkora erőfeszítést igényel az, aki maga eszik, fürdik, takarít, mint az, akit etetni, fürdetni, pelenkázni kell, és takarítani utána. Ezért változó az összeg."− tájékoztat Henning Lajos. Hogy kiknek ajánlja az idősek otthonába való költözést? „Akkor, amikor az ember eljut abba a korba, hogy reggel felkel, de fel sem öltözik, mert este majd úgyis le kell vetkőznie, vagy nincs kedve megmelegíteni a 4-5 napos ételt, akkor biztos, hogy egy ilyen helyen jobb dolg lesz, mint odahaza. Ha eljön az idő, én édesanyámat is nyugodt szívvel hoznám be ide" − érvel.        Ambrus Melinda írása