Simon József

„Azért költöztem be, hogy az egészségemet pontra tegyem. Kedves velem az öregotthon személyzete, de még most sem szoktam meg egészen, pedig már lassan egy éve itt lakom. Egész életemben szabadon éltem, s most kicsit olyan, mintha börtönben lennék. De ez talán már így 86 évesen egyre inkább belső vonatkozású, mintsem külső. Az öregség börtöne. Az itt dolgozókon nem múlik, ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy mi jól érezzük magunkat. Világ életemben sokat jártam az országot és külföldet. Voltam Egyiptomban, Törökországban, Zaire-ben és Katangában is, sofőrködtem, illetve autószereléssel foglalkoztam. Amikor otthon összeestem, még nagy ember voltam, szinte száz kilós. A kórházban több mint harminc kilót fogytam. Volt egy álmom, amelyben Szent Péternél kopogtattam, ő kinyitotta az ajtót, és kérdezte, hogy ki az. Mikor bemutatkoztam, kikiabálta, hogy nincs hely, és becsapta az ajtót. Mikor elmeséltem a lányomnak, azt mondta: na hagyd el, mert ha Szent Péternél nincs is, de Szentpéteren lesz hely számodra. Itt el vagyok látva mindennel, semmi gondom nincs. Szeretnék minél jobban beilleszkedni a közösségbe. Van tévé, rendszeresek a bibliaórák, különböző tematikus összejöveteleink is vannak, valamint kézimunkázunk is. Ezek mind lefoglalják az embert, kikapcsolódást nyújtanak. Az én kedvenc tevékenységem a keresztrejtvényfejtés. Ezzel próbálom karban tartani az eszemet. Na meg újságot olvasok. Szeretem a karikaturák lehetséges értelmezéseinek fejtegetését is. Az eheti éppen a téli olimpiával kapcsolatos. A sportoló egyik kezében román, a másikban székely zászlót tart. Hát nem tudom, majd az okosok megoldják ezt a dolgot, én mindenesetre annyit mondhatok, hogy eddig a botrányig azt se tudtam, hogy létezik székely zászló, pedig a magyarságomra mindig büszke voltam, és meg is éltem azt."

Kérdezett: Ambrus Melinda