Köszönetet mondok minden gondolatokat megfogalmazó és a világhálón közlő társaknak, barátoknak, akiktől nagyon sokszor az igehirdetéseim tárgyához, szövegéhez segítséget kaptam.
-
Bejelentkezés
Login Login form
Nagypénteki gondolatok
Jézussal a keresztúton - elmélkedés
helyeden ülve helyezd kényelembe magad, húnyd be a szemed vagy nézz magad elé – csendesedj el és Krisztusra gondolj.
imádságban - gondolatban - én is láttam Jézust a keresztútján - keresztjével - vérző fejjel indult a szenvedések útján
mennék segíteni, de lábam ólomnehéz
könnyes fájdalom - felém nyújtjod kezed és rám nézel.
Lehajtott fejjel állsz, csöndben állsz gyülőlőid előtt - látom arcodon a döbbenetet - mi mindenen mentél keresztül egy éjszaka alatt - tegnapi véres verejtékcseppjeid megmutatták félelmedet - emberségedben mindent összetörtek - mégis elfoadod vállalod értem sorsodat - senki sem szól védelmedben - én sem - pedig tudom ártatlan vagy. Elitélnek.
És most nézz rám Uram: milyen hangos vagyok , amikor vád ér - mennyire igyekszem tisztára mosni magamat - milyen előszeretettel mondok itéletet az emberek felett - de mennyire nem tudom elviselni a rólam mondott kritikát - milyen gyakran gyáván hallgatok, amikor ki kell mondanom az igazságot. Kérlek adj erőt, hogy tudjak hallgatni, amikor itélkezni akarnék - és elviselni, mikor engem itélnek meg. Tisztits meg engem !
Látom, amint húsodba vág a súlyos gerenda - elkezdődött hát az iszonyat rémálma - csakhogy ez nem álom, ez a valóság - körülötted tolonganak hóhéraid - s köztük én is ott vagyok -
Szomorú a te utad Jézus - fájdalom árad szemeidból, amikor körülnézel - Hol vannak, akik tanui voltak számtalan csodáidnak - Hol vannak, akik egyetlen érintésedre meggyógyultak - Hol vannak, akiket a halál sötétségéből hívtál vissza az életbe ?
Tudod jól és én is tudom, hogy az én szívem keménysége is az a kő, amelyre ráesve összezúztad magad. Hányszor voltam hűtlen Hozzád, miközben úgy tettem mintha minden rendben volna az életemben - fehérre meszelt sír vagyok, Uram, kívülről talán tetszetős, de belül csak Te tudod mi van. - segits, hogy szavaim és cselekedeteim mindig ugyanazok legyenek.
Látom, hogy egyre jobban támolyogsz a teher súlya alatt - egy katona körülnéz a tömegben - félek, nehogy engem válasszon - ismét megmenekültem -
Uram szégyenlem magamat, hogy most is ugyanúgy, mint mindig előszeretettel kerülöm el az életben előjövő nehézségeket - milyen gyakran keresek kibúvókat terhes, kellemetlen helyzetekből - hányszor hárítottam el magamtól a segítségért nyújtott, de a nekem segíteni szándékozó kezeket is - oly sokszor véltem fontosabbnak a saját nyugalmamat, mint mások terhének enyhítését. Te látod életem minden elszalasztott lehetőségét, amikor könyörületesség helyett elfordultam, hogy ne is lássam a szükséget szenvedőt. De sokszor is fordult elő, hogy nem voltam hajlandó Veled menni az úton.
Már látom a Kálvária dombját - az utolsó szakaszon vagy Jézus - már meglátod az út végét - arcod a porban fürdik - egyre jobban ernyedek én is -
Uram, fáj így látni Téged - az én megátalkodottságom, konokságom nehezedik így Tereád mázsás kősziklaként - én zúsztalak össze - az én halálfélelmemet éled át, amit a pokol kapujában éreznék - ettől mentesz meg engem - de ezért Te hullasz a porba - menekülni akarok, de hova - a Te szíved kitárt kapuján.
Szörnyú mit látok lelkem mélyén: nincs már emberi ábrázatod, Uram - vállad csupa seb - tested zúzódásokkal teli - arcosd szépségét elfedi a vér, a por, a könny és a verejték - és mégis tovább mész - vannak , akik még tudnak nevetni, de én már csak sírni tudok - sebekkel borítva, mezítelenül, védtelenül, kiszolgáltatva állsz - ó ember, még mennyi gonoszságra vagy képes? - Uram, eltékozolták mindenedet, ahogy én is eltékozoltam a kegyelmeket, amikkel megajándékoztál engemet - visszaéltem a szereteteddel - hogy fájhat Neked, mikor nem tisztelem a saját testemet s a másét sem - amikor vétkezem a tisztaság és a szemérem ellen - hogy fájhat Neked, mikor kigúnyolok, megalázok másokat - amikor képes vagyok kinevetni a védteleneket.
Nincs még vége szenvedéseidnek, megpróbáltatásaidnak - kínjaidat még mindig képesek tetézni - földre taszítanak és hatalmas szegekkel odaszegeznek a keresztfához - nászágyad ez lett - fájdalmad kimondhatatlan Uram - csak nézlek égő, száraz szemekkel, hisz könnyeimet már mind elsírtam - fölemelik a keresztet és ott a magasban igazán magadra maradsz - most letekintesz rám - észrevettél - én csak sebeidet látom - pillanásod simogat - szemeidbe pillantok és látom, hogy Te mindent tudsz - ismered lelkem összes nyomorúságát, - azt, hogy félek a magánytól - a szenvedéstől - attól, hogy megsebeznek - félek a csendtől - attól, amit mondanál abban nekem - most értem csak meg: ezeket a szögeket én ütöttem a kezeidbe és lábaidba és Te mindent megbocsátasz. Segits meg, hogy ne féljek egyedül lenni és a magányban Téged tudjalak megtalálni.
Add, hogy kezeimet úgy tárjam ki Teléd, mind ahogy azt Te teszed a keresztfán - ölelőn!
Állok a kereszt alatt lábaidnál Uram, - meghoztad végső áldozatodat - utolsó szavaiddal Atyád kezébe teszed a lelkedet - milyen szerető fiú vagy - mindhalálig engedelmes voltál - kiittad a kelyhet, melytől úgy féltél - és most vége - szinte látom, ahogy Atyád gyöngéden átöleli halott testedet ott a kereszten - milyen szerető Atya - nem mozdulsz már - vétkeimtől megfagyott imádság, értem kiáltott imádság - ez vagy nekem.
Bevégeztetett ! - az egész teremtett világ siratja halálodat - gyászba borult minden - felhők gyülekeznek vészjosló gyorsasággal - elszorvasztva a nap áldott fényét - minden azt kiáltja - meghalt a világosság - szétterül a fájdalom, mint a kehelyből kiömlött keserű epe - mi lesz most - az egész világ egyetlen kétségbeesett kérdés - szívemben is zakatol a félelem - mi lesz velem?
Uram, Te tudod, hogy mennyire félek a haláltól - félek a szeretteim elvesztésétől - és attól a pillanattól, amikor számomra érkezik el a vég - az elmúlás gondolata irtózattal tölt el - kérlek, hogy erősíts meg engem a földi keresztútam idején - add, hogy kitartsak és sikerrel harcoljam meg a hit harcát - add, hogy ne legyen bennem félelem, mikor eljön az én utam vége, hanem bizalommal menjek Hozzád és megláthassam a Húsvét fényességét és a Te feltámadásod dicsősségét. Akkor Pállal kiáltom: halál, hol a te fulánkod, hol a győzedelmed.
imádságban - gondolatban - láttam Jézust keresztútján - keresztjével - de már láttam - a Feltámadást is.