2018 április 29

"Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (Jn6, 35-40)
A hit tápláléka
Bibliaolvasás: Jn6, 28-34.

Minden nap szükséged van táplálékra, és vízre. Ezek adnak életerőt. Enni kell. Inni szükséges. Semmihez se lenne erőd, ha nem vennél semmit se magadhoz. A tested akkor egészséges, ha megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz jut. Minden nap, amennyire szükséged van, annyit végy magadhoz. Élethez, italhoz pedig, akkor jutsz, ha megdolgozol érte. Semmi se terül készen elődbe. Semmi sincs ingyen ebben az életben. Mindenhez csak valaminek az ellenében lehet hozzáférni. Munkát végzel, hogy eledelhez juss, és eszel azért, hogy erőd legyen a munkához. Egyhangú lenne az élet, ha csupán ennyiből állna, és semmi egyéb lényeges tartalma nem volna.
Minden munka véghezviteléhez terv kell. A terv pedig az embernek a fejében születik meg. Szellemi tevékenység is végbe megy addig, amíg a kéz, a láb, az akarat megmozdul. Szellemi erőfeszítéshez, pedig a testen kívül egy másik valaminek is táplálékhoz kell jusson. Ez a valami a te lelked. Szavak nem adhatják vissza, hogy miből tevődik össze a te lelked, de erőre van annak is szüksége, hogy testedet mozgásra bírja. Mi ad erőt viszont a léleknek a létezéshez? Ma lehetőséged lesz arra, hogy a léleknek való táplálék forrását is megtaláld.
A lélek, ami benned van, öntudatra ébreszt. A tükörbe nézve felismered, hogy ki vagy, nem egy ezer idegen arc néz veled onnan farkasszemet. Tudatában vagy annak, hogy létezel. Mindent megteszel annak az érdekében, hogy ezt a ragyogó, örömteli állapotot fenntartsd. Élni jó. Ennél szebb dolog nincs is. Az élethez kell a táplálék, aki nem eszik az életét veszti. A lelkedet azonban nem étellel tudod táplálni. Másra van annak szüksége. A lelkednek megerősítésre, bátorításra, lelkesítésre van szüksége, arra hogy tudja érdemes élni. Van, amiért küzdeni. Céltalanság helyett van egy biztos irány, ami eltéveszthetetlen. Jézus mikor ötezer embert jutatott ételhez pontosan arra, a többletre akarta rávezetni őket, hogy szükségük van arra is, hogy az általa felkínált kiapadhatatlan, soha el nem fogyó táplálékból is vegyenek magukhoz. A lelket mindig erősítő forrásból merítsenek. A kenyér, a hal és mindenféle étel vagy ital elmulasztja az éhséget és a szomjat, de egy idő után újra éhes, és szomjas leszel. Jézus Krisztus azonban olyasmit kínál fel, ami kiapadhatatlan. Táplál minden szempontból, mert nem elég, hogy mindig megtalálod a mindennapi kenyeret, de folyamatosan erőd lesz ahhoz, hogy lelkesen, bátran, folyamatosan előre tekintve, bizalomteljesen éld az életedet. Jöhet bármi, viharos élethelyzet, vagy a család szerető közösségének a megtapasztalása. Mindig találsz valamit, ami lelkesítsen, mindig lesz valami, ami kedvet hozzon. Mi ez a valami, ami lelkedet felfrissíti, és mindig adja a megújulás lehetőségét? A hit, amit nem más tud táplálni, mint az, ha megbízol abban, aki a hited alanya. Jézus Krisztusban higgy. Jézus Krisztus, pedig közvetíti, és beteljesíti Isten akaratát. Isten akarata, pedig az, hogy mindazok, akik Jézusban felfedezték megváltójukat, azok soha nem vesznek el, hanem megmaradnak mindörökre.
Jézus annak a lehetőségét kínálja fel, hogy kapcsolatba léphetsz azzal, aki őt küldte. Ez a kapcsolat neked azt hozza, hogy Isten lesz az, aki minden körülmény között, táplálja testedet és lelkedet, és ha te mindenkor megbízol Istenben, akkor mindig örvendeni tudsz az életednek. Megtalálod életed párját, miért is ne. Családod szerető közelsége vesz körül. Barátokat tudsz szerezni. Barátja tudsz lenni másoknak. Soha, ismétlem soha, nem válsz elhagyatottá. Megleled a másokkal való együttélés, a közösségben élés élményének lehetőségeit. A hitedet Jézus Krisztus maga táplálja. A múlt vasárnap pont ennek a lelki tápláléknak jegyeit, a kenyeret és bort vették a konfirmálók legelőször magukhoz. Ez az, amivel ha valóban úgy élsz, hogy megmutatod, neked közöd van Jézus Krisztushoz, mert neki előbb lett köze hozzád, akkor az örök élet táplálékát veszed magadhoz. Szeretni tudsz, és téged is szeretnek, ha valami ezt megtörné, attól Isten óv meg tégedet.
Percy Bysshe Shelley angol költő versét idézném fel a szerelemről. A címe ez: A szerelem filozófiája. Mondhatnám az egymásra találás, Istenre találás gondolata is ott lapul a szavak között. Ez az a közösség, ami egyedül Isten kegyelme által lesz valósággá. Szerelemben, kapcsolatban, az emberek között.
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel –
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha engemet?

Az élet kenyerét veheted magadhoz, ezt kínálja fel Jézus, hogy vállalj vele közösséget, mert egyedül általa kapod meg miért érdemes élned. Jézus Krisztusban, ha hiszel, akkor Isten gondviselése ölel körül téged. Életedben tudod, neked hol a helyed, és megállsz a helyeden. Társra talál, akinek még nincsen. Az se érzi magányosnak magát, ki társát már elveszítette. Istennel vagy te egy közösségben, és így közösségben vagy azokkal is, akik veled együtt hisznek. Soha nem vagy egyedül, mindig támaszra találhatsz. Ez az élet kenyere, ez az a lelki táplálék, ami az örök életre táplál, és erősíti hitedet. Ámen.

Benedek Csongor Gyak.lelkipásztor