2017 február 26

"És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni." (Lukács 9, 29-31)

Bibliaolvasás: Lk 9, 23-27
Nemsokára megkezdődik a Böjtfőt követő Húsvétig tartó böjti időszak. Kiváló alkalom lehet az idei időszak is arra, hogy lélekben felkészítsd magad Jézus Krisztus követésére. Van valaki, akit követni lehet, aki mutatja az utat Isten országa felé, aki ott helyt készít elő számunkra is. Halottuk a bibliaolvasáskor, hogy miképpen is kell követni Jézust, aki feltámadt a halottak közül három nappal halála után, amiről a húsvéti evangélium tanúskodik. Tagadja meg az ember magát, vegye fel a keresztjét és így követheti a mesterét, Jézus Krisztust. Jézust csak elszántsággal lehet követni. Jézus Krisztus tanítványaként életünket neki kell, odaszenteljük. Önzés, és csak a saját érdekeink kergetése helyett, az Úr Jézus Krisztus rendelkezésére kell bocsájtanunk életünket, amit cselekszünk azt Ő érte, az Ő nevében tegyük. A nehézségeket és a megpróbáltatásokat is viselni kell, ha a jót elvettük Istenünktől (élet, egészség, öröm, boldog pillanatok). Jézus tanítványa ne az életbe kapaszkodjon foggal-körömmel, hanem bizalmát vesse abba a személybe, aki kiverte az utat előtte, ami az üdvösség fele visz. Meredek, sok erőfeszítést kívánó elhívás Jézus tanítványának lenni, de Jézus követése diadallal kecsegtet, ha elérjük a kijelölt út végét. Betekintést nyerhettünk mi is most éppen abba, milyen dicsősége is van a mi Urunknak, aki nem becsapni akar, ha már hív, hogy kövessük őt, hanem ígéretét betartja, a mennyei dicsőség egy szikráját megmutatja. Érdemes Jézus Krisztus példáját követni, egyáltalán nem bánja meg senki, aki hinni tud Jézus Krisztus evangéliumában. Figyeljük meg jobban azt az élményt, amiben Péter, János és Jakab részesült.
Jézus a tanítványait felszólítja arra, hogy amennyiben követni akarják Őt, akkor életüket teljesen a feladatra kell, oda szánják, eltűrve emiatt a veszteségeket is, de vannak olyanok köztük, akik megláthatják a mennyei dicsőség egy szikráját, megláthatják ki is Jézus Krisztus valójában. Jézus felmegy választott tanítványaival Péter, János és Jakabbal egy hegyre imádkozni. Jézus imádság közben átváltozik, dicsőséges mennyei alakot ölt, találkozik Illéssel és Mózessel, lélekben felkészül arra, hogy milyen módon kell, majd küldetését betöltse, Jeruzsálemben kell, becstelenül meghaljon, hogy így elhozza Isten szabadítását, és dicsőségben Isten jobbjára kerülve teljesedjen be az Ő felmagasztaltatása. A tanítványokat álom nehezítette el, amíg Jézus a mennyei látogatókkal beszélgetett. Felébredt Péter és a két társa és látták Jézust és két beszélgető társát mennyei dicsőségben. Komoly élmény lehetett. Péter a pillanatot örökkévalónak akarta elképzelni, ezért akart sátrakat készíteni Illésnek, Mózesnek és Jézusnak. Beszélt össze-vissza, fogalma sem volt arról, mit is mond, mert nem volt annak semmi értelme, amit mondott. Egy felhő vette körül őket aztán. A két mennyei látogató már eltávozott, és egy mennyei hang szólalt meg. Világosan kijelentette a mennyei hang, kinek a tanításaira, kell odafigyelni, kit kell meghallgatni. Jézus Krisztusra kell, odafigyeljenek, őt kell, kövessék. Belátást nyert ez a három tanítvány (az oszlop apostolok) abba a dicsőségbe, amit Jézus fog majd elnyerni a halálból való feltámadása révén. Jézus minden beszéde érvényes, ha gonddal is jár Őt követni, megéri, mert Jézus szavai igazak. Az élmény, amiben a három tanítvány részesült pont, hogy megerősítik a Jézusba vetetendő bizalmat. A dicsőségnek ára van viszont. Jézus csak akkor nyeri el a dicsőséget, miután elítélik, megszégyenítik, és gyötrelmes módon, a kereszt gyötrelmét elhordozta. Ez az élmény, amit a hegyen megélhettek, ez egy építő kocka, ami építi a három tanítvány hitét. A mesterükbe vetett hitük pedig a húsvéti eseményt, és a Szentlélek eljövetelét követve teljesedik ki bennük, és bizony így tudják megtagadni önmagukat, és az evangélium ügyét ezt követően lesznek képesek tovább vinni. Egy szikráját az isteni dicsőségnek Jézus nekünk is megmutatta. Péter, János és Jakab élményét mi is megismerhettük. Kideríthettük azt, hogy Jézus Krisztus valóban Isten fia, és az ő tanításai Isten országáról nem hamisak, hanem igazak. Ő valóban Isten is nemcsak ember. Jézus arra, hív kövessük őt, szánjuk életünket oda erre a követésre. Tagadjuk meg önmagunkat és vegyük fel a keresztet. Pál apostol ezt így fogalmazta meg Róm 14, 8 versében: „Mert ha élünk az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” Fordítsam ezt le a magunk számára is. Az világos előttünk, hogy azért vagyunk itt most jelen, mert Isten igéjére figyelünk, reménykedünk abban, hogy Isten az ő áldásával áraszt el minket, és reméljük, hogy az Ő szabadítása, amit Jézus Krisztus által tett meg, az ránk is érvényes. Érvényes, ha mi Jézus Krisztust követjük. Életünket hálaadásként odaadjuk Istennek, és odafigyelünk másokra is, nemcsak a magunk életét és előre menetelét tartjuk fontosnak. Egy közösség tagjaként segítek társaimnak, ahogy és amennyit tudok. Az élet így szép, ha nem ragaszkodsz röpke életedhez, hanem másokat szolgálsz általa, de nem úgy, hogy ezer fele tépjenek, hanem amennyire erőd engedi, de tudjuk meg azt is, ahogy Pál mondta, aki nem dolgozik, nem szolgálja a közösség javát az ne is egyék (2Thessz 3,10). Életed csak akkor kiegyensúlyozott, ha szolgálni is tudsz másokat. Isten adja az életet, de nem azért, hogy eltékozold, hanem, hogy másokat szolgálva beteljesítsd azt, amiért elhívattál, hogy gondviselője légy annak, ami rád lett bízva. Abban az esetben, ha sok minden akadályoz az életfeladat elvégzésében, akkor kérj segítséget. A jót eltudtad, venni, ha az rövid idegig is tartott, akkor a rosszat is viseld el, mert az élet ilyen az emberi körülmények ezzel is járnak.
Élj úgy, hogy ha láthattad, hallhattad, tudomásul vehetted Jézus Krisztus példamutatását, tudd meg nem hamis az, mert Ő valóban Isten országának közelségéről beszélt, Ő valóban a mennyei dicsőség honából jött közénk. Drágább őt követni, mint csak a magunk életéhez ragaszkodni, add át életedet hát neki Mesterednek, és így Istennek. Nem bánod meg, mert így nem elveszíted az életedet, hanem pont, hogy megnyered azt. A betegség, a fájdalom, a nélkülözés, a másokért viselt szolgálatnak ezért van értelme, mert amit megteszel egy jelentéktelennek tűnő embertársaddal, azt valójában Jézus Krisztussal tetted meg, és így háláltad meg Isten kegyelmét, amit Jézus Krisztus által Ő neked ajándékozott. Így nyered vissza életedet, még ha azt is érezted, hogy elveszteted azt. Ámen.

Benedek Csongor gyak.lelkipásztor