2016december 18 Advent IV.

„Aki az Úré, jöjjön hozzám.” (2 Mózes -Exodus 32,26)

Lekció: 1 Korinthus 1, 1-9

Advent idején a Királyok dicsőséges Királya hívogat bennünket, hogy jöjjetek hozzám. Azért szólongat, hogy segítsen rajtunk.
Hogy néz ki az egyház? Látszatra minden rendben. Felújított templomok tornyai nyúlnak az ég felé, mutatós nagy rendezvényekkel dicsekedünk, jól szervezett intézmények működnek és az internetes hálón még a világ végén lakó reformátusra is rátalálunk. Csinos, érdekes sajtó kiadványainkat lapozgatjuk. De a fény elvakít, a látszat csal. Mai lelkipásztorok igen elfoglaltak, fáradtak, néha tanácstalanok és mondanivalójuk alig. A látványos jócselekedetekről, önmutogatásról prédikálnak, mialatt a gyülekezetek létszáma fogy. A világ és az egyház válságba jutott.
A válságba jutott ember valahol kiutat keresve menekülni próbál a szexbe vagy szeszbe, pusztítja felebarátját, elhagyja a szülőföldjét, vagy reménytelenül öngyilkos lesz.
Hogy nézünk ki adventben? − Úgy, mint önmagukkal meghasonlott, közönyös vagy lázadozó emberek, veszekedő családok, egymásnak feszülő embertársak. És te hogy nézel ki karácsony előtt? Mi a célod, honnan jöttél, miért élsz, hol vagy és hová sietsz? Valami segítséget remélsz, vagy közönyösen nézel a semmibe, hogy majd lesz valahogy?
Mózes ott áll a tábor szélén, képtelen segíteni, − de az Úr igen. Mózes nem azonosul a közvéleménnyel, nem sodródik a meghasonlott tömeggel, ahogy szokás, hanem hirdeti azt, amelyet az Úr bízott reá. Hangosan, érthetően, céltudatosan, időszerűen prédikál: aki az Úré, ide hozzám!
Hogyan jöjjek?
Először is mentegetőzés, magyarázkodás nélkül, mert te rontottad el saját életedet. Önző, irigy, képmutató, pénzsóvár lettél. Valld meg bűneidet, hogy jövök Uram, semmit nem hozva, amint vagyok, sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat, jövök, fogadj el Jézusom.
Másodszor jöjj azzal a hittel, hogy az Úr elfogad téged. Bizonyos légy erről. A hitet a Szentlélek adja és Királyok Királya, Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus vár téged. Őt keressük adventben.
Harmadszor, jöjj elcsendesedve. Isten színe előtt gondold át múltadat, jelenedet, terveidet, a keresztyén és nem keresztyén emberekkel való közösségedet. Nyisd föl a Bibliát, olvasd az evangéliumokból Jézus életét és tanításait. Ha van időd reá és kész vagy az Úrra figyelni, akkor hallani fogd szavát és tedd azt, amit az Úr mond.

A cipészlegény készül feleségül venni a királykisasszonyt, ki elígérkezett neki...Találkát ad a legénynek, aki azonban szálláshelyén elmeséli szerencsés történetét, mire altatót kevernek italába. A fiú megérkezve a találkahelyre, mély álomba merül... nyomban utána megjön a lány is, sírva kérleli , de hiába, nem tudja fölkölteni szerelmesét. Egy kis pásztorfiúcskánál üzenetet hagy részére, hogy apja palotájában hét esztendőn át fog várni rá. A fiú felébredve egy bölcshöz fordul segítségért. Kelj át ezen az erdőn - feleli a bölcs. - Túlsó oldalán áll a király palotája. De minden bizonnyal hétszer hét év alatt se érsz oda. Mivel aki megpróbálta, vagy meghalt, vagy visszafordult. A cipészlegény baltát fog, s nekiáll irtani az erdőt, hogy utat vágjon benne magának. De bármilyen igyekezettel pusztítja, a bozót még sűrűbben nő ki előtte. Hol itt, hol ott próbálkozik: mindig ugyanaz a kudarc várja. Ekkor egy támadó vadállat elől felkapaszkodik az egyik fa tetejére; innét látja csak igazán, milyen végtelen ez az erdő. Kétségbeesik. De eszébe jut a bölcs mondása: Kelj át az erdőn. Mi lenne, ha a fák csúcsán kelne át? Hét évbe telik, hogy a fák tetején lépkedve az erdő végére ér, s ott áll a kastély előtt. Épp ünnepelnek: a királykisasszony készül férjhez menni. A cipészlegény elébe lép - rongyokban, felismerhetetlenül. Feleségül veszi a királykisasszonyt. (Simone Weil Amerikai naplója nyomán Pilinszky János)
Pilinszky Jánost megragadta a mese különös jelképsora, mi is elgondolkodhatunk rajta: találka, alvó lélek, üzenet, kilátástalan küzdelem, támadó vadállat, menekülés, fölfelé kapaszkodás, felülről látni, fönt maradni, csúcsról - csúcsra cél lépve haladni, megérkezni...

A múlt történelem, a jövő misztérium, a jelen ajándék.
A várakozás nem új. Az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje.
Advent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe.
Márai Sándor A négy évszak c. művében sorra veszi a hónapokat, decembert az ünnep, a várakozás havának rajzolja meg: „Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött” írja, gyermekkorában a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozta, és egyre sorolta, mit is akar. „Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.”
A felnőtt Márainak már nem kellettek a tárgyak, lemond a Marsról és a diadalról, és mégis valamit még vár.

„Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. ... A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.”

Jöjj most azonnal! Ne vitatkozz önmagaddal, se okoskodó emberekkel. Ne halogasd holnapra. Aki az Úré, most jöjjön ide hozzám, ebben a pillanatban, mert holnap már késő lehet.
Isten szava megosztja az emberiséget. Van, aki jön és megszabadul a válságból. Adventben Jézus hívogat: Jöjjetek hozzám mindnyájan, megfáradtak. Én megszabadítlak és megnyugtatlak titeket. Ugye így válaszolsz, először, vagy újra: Jövök Hozzád Uram! Köszönöm, hogy értem jöttél.
Ámen.