2015 március 22

„És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. .... És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne." (1János 2, 20 és 27 v.)

Lekció: 2 Királyok 4, 1-7

Mi a kenet? – az utolsó tisztítás? – a Lélek átvétele? – Hivatal, tisztség betöltésének kenete? – kenetteljes: erős, tompa, reszketeg hang, unalmas fráter.
Vannak, akik szerint a kenet egy rajtunk átáramló érzés, gerincbizsergető.
Maga a kenet szó bedörzsölést, megkenést jelent. – a pásztor bedörzsöli olajjal a juhokat. A keleti pásztorok mindennap olívaolajat kennek a juhok szőrére – azért, hogy távol tartsa a bogarakat. A kenet távol tartja a rovarokat – vagyis távol tartja a démonokat.
A kenet bedörzsölést, megkenést jelent. Amikor Isten kiárasztja ránk a kenetét, akkor az Ő természetét dörzsöli bele a miénkbe.
- Valójában azonban a kenet az Úr jelenléte. Az az erő, ami rászáll az ember életére – a kenet Isten erejének a megnyilvánulása, a fizikai világban – a kenet más emberré tesz.
- Ez a kifejezés, hogy "kenet", az ószövetségből származik – az Úr papjait, a királyokat kenték fel a próféták a szolgálatra – az illető fejére öntöttek: odaszentelést, elpecsételést jelentett – ez alól a felelősség alól nem lehetett kibújni.
1./ A Szentlélek kenete tesz Isten gyermekévé. - Ez a kenet tanít! - Ez tesz alkalmassá a szolgálatra! - És a kenet elvesztéséből fakadó ítélet. Vizsgáljuk meg sorjában ezeket a kérdéseket! – ez a kenet tesz Isten gyermekévé. Ez a méltóság azt is jelenti, hogy újjászületésünk után nem élhetünk közönséges életet, az előbbihez hasonlót. Egy király gyermeke nem viselkedhet úgy, mint egy utcagyermek. Nem barátkozhat akárkivel, csak a hozzá hasonlókkal – tartsuk távol magunkat minden szennyes gondolattól, beszédtől és cselekedettől, vagyis vigyázzunk lelki ruhánkra.
- Elizeus tudott valamit, amit mindenkinek tudnia kell még mielőtt bármiféle kenetet el tudna fogadni az Úrtól. Tudta, hogy mennyire fontos a közösség. Ő tudta, hogy ha folyvást felkent emberek társaságában van, egy napon a kenetük őrá is átszáll. Soha ne vegyülj rossz társaságba! Valami beléd fog ivódni belőlük. Mindig győződj meg róla, hogy a megfelelő emberekkel vagy közösségben. Istent szerető emberekkel, olyanokkal, akik szeretik Jézust, akik szeretik az Úr házát, akik lelkesednek Érte. Olykor találkozunk egy-egy drága keresztyénnel, aki olyan szomorú, depressziós, annyira elnyomott, hogy pár perc beszélgetés után téged is lehúz magával. Nem tudod, miért lettél levert és depressziós. Egyszerűen azért, mert lerántott magával. Ezek nem a te problémáid, hanem az ő problémái telepedtek rád!
- A Szentlélek nevelve tanít, mint az édesanya az ő gyermekét, ahol nincs előírva semmiféle nevelési szabályzat. Az édesanya minden szívverése, minden mozdulata, minden szava példaadó nevelési munka a gyermeke számára., persze az apa is nevelheti a gyermekét. Teljesen értelmetlen és lehetetlen dolog a csecsemőt arra tanítani, hogy mikor éhes és szomjas, vagy mikor szennyes. Az élő egészséges gyermek még tudat alatt is érzi ezt a szükséget vagy kellemetlenséget. Erre az élő szervezet tanítja meg. Hasonlóképpen az újjászületett Isten gyermeke is így vágyik a lelki eledel és ital után és sír, ha valami nincsen rendben az életében. Később is a gyermek leginkább azt teszi, amit a szüleitől és másoktól, a környezetétől lát. Ha valaki Isten közelében él, és közössége van Jézus Krisztussal, akkor igyekszik úgy élni, és azt tenni, amit Tőle tanult, ha nem is sikerül mindig megvalósítania azt.
Most még az a kérdés, hogy nekünk mi szükséges ahhoz, hogy Isten Lelke tanítani tudjon minket? Ehhez szükséges: a tantárgy szeretete, a szorgalom, amely áldozattal és erőfeszítéssel jár, és az engedelmesség. Aki nem szeret valamit megtanulni, azt nagyon kínosan magolja, és így hamar el is felejti, amit tanult. Ha valaki nagyon szereti az Igét, nagyon hamar meg is érti, és így hamar meg is tanulja. A mennyei kincsek gyűjtéséért is éppen úgy kell fáradozni, mint a földiekért. Amint a földi kincseket az ember nem csupán önmagáért gyűjti, éppen így a mennyei kincseket sem, hanem hogy másoknak örömöt szerezzünk vele, és áldására legyünk sokaknak. Minél több a kincsünk, az ismeretünk, annál többet tudunk adni másoknak.
2./ Más: kérdések: hogyan lehetne a kenet mértékét megnövelni az életünkön? - az is problémát jelent, hogyan tudnák a megrekedt életüket kimozdítani a holtpontról.
Egy asszony történetéből tanít erről az Ige, aki hihetetlen nagy szükségben volt – élete teljesen áldás nélküli volt. Azonban tudta: a megoldás nem más, mint Isten munkája. Az, hogy Istent engedi cselekedni a családjában, az életében.: szólt Elizeusnak és elmondta a problémát Isten emberének.
Sokak számára hasonló esetben a segítség azt jelentené, hogy sok pénzt kapnak. Vagy azzal is elégedettek lennének, ha maga a probléma megszűnne. Az Isten általi szükség-betöltés azonban több ennél, ha Isten tölt be egy szükséget, azzal az ÚR:- nevel, formál, - megoldja magát a konkrét szükséget, - egzisztenciális alapot ad.
Elizeust nagyon gyakorlatias. Meghallja a problémát, aztán azt mondja: nézzük meg a te mostani állapotodad: – tudja, hogy Isten munkája elkezdődött, tudja, hogy Isten hamarosan betölti ennek az asszonynak a szükségét.
A megoldása ezért így kezdődik: nézd meg a befogadóképességedet. (Egy pillanatig sem az a kérdés benne, hogy lesz-e olaj vagy nem lesz, egyetlen kérdés van: mennyit vagy képes felfogni ebből?)
Nézd meg, hát most Te is a befogadóképességedet. Állapítsd meg magadban, hogy ez elég-e neked. Elég-e az az áldás, ami az életeden van? Elég-e az a kenet-mennyiség, ami rajtad van? Akarsz nagyobb áldást? Akarsz nagyobb mértékű kenetet? Ugye nem feltételezed Istenről, hogy nem tudna többet adni? Ugye azt sem gondolod, hogy Isten már kiosztotta a kenetet és számodra nem tartja szükségesnek, hogy az életeden nagyobb áldás legyen, nagyobb erővel tudd Őt szolgálni, nagyobb mértékű legyen a kenet? – ha Te kész vagy az Urat szolgálni, akkor az áldásnak egy dolog szabhat határt: a befogadóképességed.
Tágítanod kell hát a befogadóképességedet!
Akarsz többet? Akkor szerinted elég-e az az idő amit eddig Isten munkájára fordítottál? Elég-e az az odaszántság, amit eddig Isten munkájába fektettél? Elég-e az a szentség, amelyben eddig éltél? Növeld a befogadóképességedet az áldás számára!
Ennek az asszonynak nem volt pénze. Nem tudott többet adni az Úrnak. Elizeus azt mondta ezért: először is most ne sajnáld az időt és most kezdj el 100%-osan részt venni az Úr munkájában. Tegyél félre mindent ami nélkülözhető ebből a szempontból. Nincs kifogás, nem kérdezem, hogy ráérsz-e vagy, hogy van-e kedved. Vagy kell az áldás és megteszed, vagy nem teszed meg és akkor ne várd az áldást. Nem ad Elizeus alternativ megoldást, ne takarékoskodj az időddel, ne mérd az idődet centiméterrel, másodperccel, ha az áldásról van szó!
- kérjen kölcsön edényeket, még hozzá teszi: ne keveset. Mi ebben az izgalmas? Tudod, aki kölcsönkér, nem ingyen kér! Netán hozzá is teszed: becsület szavamra!
Elizeus nagyon érdekes helyzetbe hozza: tudja, hogy nincs semmilye, sőt, két gyermek rabszolgaváltságának árával van minuszban: tegye fel a becsületét is, a szavát, a tisztességét, azt amilye még van, mindent! Egzisztenciálisan tehát mindent fektessen bele az Isten munkájába! Ha Isten munkájáról van szó, ha az áldásról van szó,akkor nincs hátország! Akkor nincs vésztartalék. Vagy egész emberként mindenedet felteszed az Isten ügyére, vagy ne várd a kenetet! De sokan elhasalnak itt és kudarcba fullad az igyekezetük, megreked az áldás... Miért? Mert azt mondják, hgoy minden szabadidőmben az Úré vagyok. Vagy azt mondják: teljesen az Úré vagyok, csak nem verem nagydobra, nem szeretném, hogy kellemetlenségem legyen a feletteseim, a főnököm, vagy a kollegáim előtt.
Ennek az asszonynak a vagyoni mérlege nulla volt, sőt, minusz. Amilye volt, a becsülete, a tisztessége, a szava hitele. Elizeus azt mondja: asszony, mindent fektess bele most, ha csakugyan kell neked az áldás Istentől.
Hát ezt jelenti a befogadóképesség növelése.
Mondd, a te befogadóképességedet lehetne-e még növelni? Ugye, igen! Ugye még mindent nem fektettél bele Isten munkájába? Engem is egy ideig visszatartott az egzisztenciám. A "mit szólnak mások" kérdése. Aztán el kellett döntenem: vagy akarom az áldást, a kenetet Istentől, vagy emberektől várom.
Ez a kérdés: meddig tudsz ebben elmenni? Látod? Elizeus nem szab az asszonynak mértéket. Nem mondja, hogy 14 db. edényre van szükséged. Itt Isten rád bízza a döntést. Amennyire képes vagy egzisztenciálisan mindent befektetni Isten munkájába, azzal egyenesen arányos lesz az áldás mértéke az életeden. Ha 50%-nyit fektetsz be, akkor fele lesz az áldás is. Ha feladod fél óra múlva, akkor hamarabb elapad az áldás. Az asszonynak azt mondja: "de ne keveset"! Neked hol van az a határ, amikor azt fogod mondani, hogy ennyi neked elég? Amikor Isten megbizatásában cselekszel és arra gondolsz: már elég, akkor vedd tudomásul, hogy ezt az áldásra mondod. A kenetre mondod ki.
Az asszony megtette amit Elizeus kért, s az eredmény: töltötte az olajat, ameddig volt mibe. Amikor elfogyott, akkor abbahagyta. Elvitte az olajat, eladta, ennek az árából kiváltotta a rabszolgaság fenyegetéséből a két gyermekét, sőt, megélhetést is biztosított belőle hármuknak. Tudod mit vár tőled Isten? Hogy tedd ugyanezt, de nem korsót kell kérned, hanem örömhírt mondhatsz, azaz gyakorlatilag te vagy az aki ad... mégis, mennyi kifogásunk van, hogy nem tesszük, igaz? Ha már három helyre elmegyünke egy nap, ha már két emberrel beszélünk egy nap, olyan "lelkinek" érezzük magunkat tőle... s talán ezért olyan kevés az áldás, Isten gyermeke az életeden, nem? Mert kettő után, három után megállsz és elégedett vagy...
Sokan meg el sem indulnak, mert féltik az egzisztenciájukat. sokan be sem merik hangosan vallani, hogy kevés a kenet az életükön, többet akarnak, mert mit szólnak a felettesek, mit szólnak a munkahelyen a kollegák, stb.
Ez az asszony nem féltette az egzisztenciáját, hanem mindent, MINDENT belefektetett az Úr munkájába: Isten egy teljesen új alapokon álló vadonatúj egzisztenciát épített neki ebből!
Isten nem a meglevőt javította fel egy kicsit, hanem egy teljesen vadonatúj egzisztenciával ajándékozta meg ezt az asszonyt. Ennek az asszonynak az odaszánása pedig látványos volt, látható és eredményes. De jó, hogy a fél odaszánás sokszor nem látványos és nem eredményes, pedig sokan keseregnek és eredményt várnak, de így legalább az emberek nem hiszik, hogy fél odaszánássért is megáld az ÚR, hogy Őneki a fél is elég.
Szóval a látványos, teljes odaszánás eredménye is látványos lett. Ennek az asszonynak nem volt többet kérdése, hogy hogyan győzze meg a gyermekeit arról, hogy van Isten. Nem volt kérdése, hogy hogyan értesse meg a családjával, hogy jó az Úr és él és gondoskodik! Azonnal bizonyságtevő lett az élete és Isten azonnal fényesen hitelesítette az életét. Szeretnél-e ekkora áldást? Akkor Isten most neked mondja: mennyid van? Mit van? Gyerünk, barátom, növeld a befogadóképességed, azaz fektesd most be 100%-osan mindenedet, teljesen, semmit nem visszatartva, egzisztenciálisan is teljesen magadat, szánd oda magad és szánj oda mindent! "de ne keveset" Mert Isten kész már arra, hogy betöltse áldással, betöltse kenettel az életedet. Amit Ő akar adni, az sem kevés... gyerünk, mond ki neki: Itt vagyok Istenem és most mindent Neked akarok szánni, töltsd be az életemet a Te áldásoddal és áraszd ki rám a kenetedet! "...de ne keveset"! ÁMEN