2015 július 26

„Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá...Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül..." ( 1 Péter 1,3-5)

Lekció: II. Mózes 3, 1-12

Mit gondolsz, mi a te értéked? Nem a vagyonban kifejezhető értékről beszélek, hanem önmagad értékéről. Sosem szabad az értéktárgyaidat összekeverni az értékeddel mint ember. Lehetsz gazdag, lehetsz szegény, de ennek semmi köze nincs a személyes értékességedhez. Értékmeghatározó: valaminek az értékét az mutatja meg, mennyit hajlandó valaki kifizetni érte. Istenhez tartozol, és Jézus az életével fizetett érted! A kereszt bizonyítja az értékességedet.
Péter apostol egy építkezés párhuzamát használja, hogy megmutassa, mennyit érünk. Isten építi ezt az épületet, ami az egyházat, Isten családját jelképezi, és te egy vagy ezek közül az építőkövek közül.
Krisztus volt az a kő, amelyet a zsidók megvetettek, mivel nem illett bele vallási elképzeléseikbe. Mindazáltal Ő Isten választottja és nélkülözhetetlen a szellemi ház felépítésében, ahol Istent helyesen lehet imádni.

1./ Ő az élő kő. Neki élete van önmagában és megvan az a képessége, hogy átadhassa másoknak az Őt követni akaró példát. Az Ige itt a "kőre" nem a petros (egy különálló kő) szót használja, sem nem a petra szót (amely az anyagra utal), hanem a lithos szót, amely a felhasználásra vonatkozó gondolatot hordozhat az építésre vagy díszítésre: kiválasztott, becses szegletkő. A mi templomunk sem más. Kiválasztott, becses kövek építménye és titokzatos tere. De az Úr minket, megkeresztelt embereket akar kiválasztani, hogy élő kövek, lelki házzá épüljünk. Vagyis szeretetben élő, egy közösséget alkotó családdá.
A szentek élő kövek, hasonmásai az eredetinek, nem szanaszét hevernek, hanem a mester terve szerint formáltattak és ráépítettek az alapkőre, a fő sarokkőre, amely hatékonyan mindent összetart. Így válik szellemi házzá, ahol szellemi áldozatok folynak és a szent papság működik.

2./ Őseink hegyre, dombra építették a templomot. Még értették a szimbólumok nyelvét. Ám ha sík területen építkeztek, akkor is lépcső volt a templomajtó előtt és lépcsőn kellett fellépni a hajóból a szentélybe. Ez a mi templomunkban sincs másképp. A templomhajóból az Úr asztalához vezető lépcső arra tanít, hogy a szentek szentje, a szentély külön van választva mindennapjainktól. Oda nem vihetjük magunkkal a világ zaját, elcsendesett, összeszedett lélekkel szabad belépnünk.
Másfelől ez a lépcső arra figyelmeztet, amire Mózest szólította fel az égő csipkebokorból szóló hang: „Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld" Ezt lélekben meg kell tennie a lelkésznek, hívőnek valahányszor felmegy az Asztalhoz, az "oltárhoz", mely nem más, mint a keresztyénség égő, de el nem égő csipkebokra.

3./ Elég rossz a memóriám. Tegnap odalépett hozzám egy férfi: Emlékszik még rám? – kérdezte. Igen, annyira ismerős, de a nevét elfelejtettem. Karcsi vagyok. S még mindig gondolkodom, hogy milyen Karcsi, és hol is találkoztunk. Teljesen elfelejtettem. Képes vagyok mást is elfelejteni. Például azt, hogy kinek mit is mondtam el.
De ennél súlyosabb feledékenység is van. Az, amikor az ember elfelejti az átélt csodákat. Mennyi aggodalomtól, mennyi irigységtől, mennyi versengéstől, mennyi rossz döntéstől mentesülnénk, ha emlékeznénk az átélt csodákra! Bizonyos vagyok abban, hogy kevesebb válás lenne, ha emlékeznének a párok arra a sok nagyszerű évre, a kezdeti álmokra, a kibontakozó valóságra, amit annak idején nagy szerelemben megéltek, s amely talán előbb természetessé, megszokottá vált, s amelyet később elfeledtek.
Mennyivel könnyebb kamasz gyermekeinket is szeretettel körbevenni, ha emlékezünk a gyermekkorára, vagy a várakozás idejére, a csodára, ahogy megszületett! S ha emlékezünk arra, ahogy minket is megértéssel vettek körül, amikor forró fejjel rohantunk bele a világba, és faltuk az élményeket.
Szeretnélek emlékeztetni ezekre a csodákra, és ennél még többre. Amire Péter apostol is emlékezteti olvasóit: Megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Tudnék személyes példákat hozni, de azok az én emlékeim. Mindegyikünknek van ilyen személyes emléke, ha nem vagyunk túlságosan feledékenyek. De szívesen mondok bizonyos emlékeket: a keresztséget: még semmi jót sem tettem, máris elém jött kegyelmével az Úr. Még hinni sem tudtam, s máris menedéket nyújtott a rosszal szemben. Mondom az áldást, amit a konfirmációban kaptunk. Kamaszkorunk közepén, amikor a legnagyobb zavartság volt a szívünkben és az értelmünkben, Ő egyértelműen, kétségeket legyőzve állt mellénk, megsimogatott, és Szent Lelkét árasztotta ránk. Mondom az úrvacsorát: szeretetének végletes jelét, amelyben nemcsak a bűnbocsánat felszabadító híre járja át testünket, hanem a feltámadás reménysége is és megízleltük, hogy jóságos az Úr.

4./ Péter ezt így mondja: „Járuljatok őhozzá!" az élő Kőhöz. Valami gyönyörű kifejezés ez: élő kő. Benne van a mozgás és a stabilitás egyaránt. A szilárdság és a melegség. Hogy Jézus szilárd, stabil, azt valljuk. Mennyien vannak, akik hitük erejéről szívesen beszámolnak. Közben ne feledjük, hogy Jézus élő. Nem a mi hitünk erős, hanem Jézus erős.
Azok a csodák, amelyeket átéltünk, ma is megtörténhetnek. Ma is át tudja törni a reménytelenség falát, ma is le tudja rombolni a gyűlölet-építette barikádokat, ma is fel tud szabadítani kétségeink és önimádatunk börtönéből, ma is ki tudja tárni előttünk a jövő tágas terét. Ne feledjétek, hogy már megízleltétek jóságát, hatalmát: az igeolvasás, az istentisztelet, amikor közösen tanulmányozzuk a Bibliát és beszélgetünk arról, hogy nekünk mit jelentett.
Járuljatok Őhozzá, az élő Kőhöz, és közben ti magatok is élő kövekké váltok, Jézus arcára formálódtok. Az Ő jósága, igazsága határoz meg, formál. Élő kövekké válunk. S ezek a kövek igazi templomot építenek, ahol Isten lakik. Az élő kövekből épült közösség otthonná válik sokak számára, akik fészek-meleget keresnek, akik figyelmességre vágynak. Járuljatok Jézushoz, az élő kőhöz, s miközben Őrá figyeltek, Ő cselekszik bennetek, az Ő arcára formálódtok – mondja Péter apostol.

5./ Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:
Idézz fel néhány meghatározó élményt, amelyet gyülekezetünk közösségében éltél meg és amely Isten felé irányította figyelmedet. Milyen erre visszagondolni? Mit érzel most, ha visszagondolsz? Hálával hozd újra Isten elé.
Miben érzed magad hasznosnak, fontosnak, értékesnek ebben a közösségben? Mi a te részed, az Úrtól kapott feladatod ebben a lelki építményben?
Ne azon gondolkodunk, hogy jövedelmünk hány százalékát adjuk az Úrnak, vagy időnkből futja-e egy pár perc, amit Istenre szánunk, hanem hogy egész valónkat neki adjuk át. Így mondja ezt Péter apostol: „Épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá...". S mielőtt valaki ettől megijedne, vagy határozottsága zavarná, megint hadd utaljak az emlékekre: megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Nincs szó itt veszteségről, sem arról, hogy valami jót meg kellene vonnunk magunktól. Inkább arról van szó, hogy igazi örömöt keresünk, olyat, amit már megtapasztaltunk, megéltünk, amikor megtapasztaltuk, hogy jóságos az Úr.

Isten építi az ő élő egyházát, de azt nem templomokban vagy imaházakban lehet megtalálni. Isten az emberek szívében él, és te vagy a lelki temploma. Péter mondja: élő kő vagy.
ÁMEN