2015 február 22

Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába. Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék. [...] És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre. Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. (Lukács 4: 1, 2, 13-15)

A mai pszichológia különböző kategóriákba sorolja az embert. Egyik ilyen megfigyelés megkülönböztet introvertált, vagyis befele tekintő és extrovertált, azaz kifelé figyelő emberi magatartást.

Gyökössy Endre református lelkipásztor és pszichológus leírja, hogy egy alkalommal előadást tartott egy kisebb csoportnak, amit egy feladattal kezdett. A hallgatók elé rakott egy-egy papírt és ceruzát, majd megkérte őket, hogy tíz perc leforgása alatt írjanak le mindenféle utat, amit ismernek. Nagyon sok felé vitte az embereket a fantáziájuk, ismertek országutat, köves utat, keskeny utat, erdőbe vetetőt és még sok félét. A beküldők egyharmada volt csupán az, aki felsorolt befele vezető utat, az Úrhoz vezetőt, a csendhez vagy a lélekhez vezető utat. Ebből is látszik, hogy az emberek többsége extrovertált, eszükbe se jut, hogy létezhet belső út is. A kisebb rész, az introvertáltak azok, akik számolnak azzal, hogy nem csak kifele, de befele vezető utak is léteznek.

A felolvasott igeszakaszban arról volt szó, hogy Jézus kimegy a pusztába, és negyven napig böjtöl. A Bibliában is többször találkozunk olyan mondatokkal, amikor egy próféta, vagy Istennek egy küldöttje, sőt maga Jézus is arra inti az őt hallgatókat, hogy igenis fontos a böjt. De miért? - tennénk fel a kérdést.

Talán onnan kéne kiindulnunk, hogy „a test a lélek temploma". Sokszor halljuk, hogy tisztán kellene tartanunk ezt a testet, mert ép testben ép lélek. De mire figyeljünk? – jön a következő kérdés.

A mai orvostudomány legújabb kutatásai szerint, az emberi test minden egyes sejtjének saját tudata van. Ez a sejttudat. Amikor egy ember jól érzi magát a bőrében, akkor az összes sejtje ellazul és átveszi az adott személy érzését, hangulatát és egy harmonikus mozgást jár le a körülötte levő sejtetekkel.

Ha feszült egy személy, akkor azt sokszor le lehet olvasni már csak az ember arcvonásairól és testi magatartásáról is! Ugyan így, a szorongó, félő, vagy gyűlölködő érzéseinket, átveszi az egész szervezetünk, megérzi azt az összes sejt és összehúzódnak. Többé nem mozognak együttesen, békésen! Ez a pszicho-szomatikus, a lelki betegségek tudományosan alátámasztott magyarázata.

Például a rák megbetegedéseknek is a legtöbbje stressz miatt alakul ki, amikor egy sejt úgy dönt, hogy ő többé nem szolgálja az egészet, nem működik együtt a többiekkel, hanem a maga útját kezdi el járni.

A magyar nyelv egyik érdekessége, a gyűlölet szócska. Gyűl-öl. Ártani szeretne, ölni szeretne, ölni tudna – úgy érzi az ilyen ember. De ez gyűl. És ha sok felgyűl, akkor tényleg öl. De nagyon ritkán mást, mert önmagát pusztítja el, hisz most már tudjuk: a saját sejtjei lázadnak fel önmaga ellen.

A testnek egy másik sajátossága, hogy táplálni kell. Ha megfigyeljük, az ember, mint lény, része egy biológiai rendszernek, egy ökoszisztémának, a Földnek. Az emberiség kezdetén nem volt más ennivaló, csak amit Isten megtermett, vagyis ami megtermett a fákon, majd később, amit az ember maga kitermelt ugyancsak a földből. Ugye Ádám és Éva is, az édenkertben megtalált minden számára hasznos eledelt, amit ugyancsak a természet adott.

Ma, mint tudjuk és látjuk, ez megváltozott. Már nem értékeljük annyira az Isten adta földi adományokat, hanem inkább elmegyünk és megvásároljuk azokat olyan – idézőjelben – termelőktől, akiknek manapság már nem az a fontos, hogy minél egészségesebb eledelt rakjanak elénk, hanem, hogy minél olcsóbban termeljék ki és minél szebb és nagyobb legyen, de, hogy milyen összetevőket tartalmaz, az már szinte mindegy.

Miért fontos ez? Mert a lélek templomába viszed be ezt a megvásárolt és nem egészen természetesen előállított eledelt. Olyan ételt, amire nem szánt senki igazi figyelmet.

A háziasszonyok talán észrevették, hogy olyankor, amikor nincsenek úgymond jól, ha épp olyan élethelyzetben vannak, ami konfliktusos, stresszes és ideges, sok esetben a főztjükön is megérződik, mert másfajta a figyelmük. Pedig megfelelő mennyiségű sót és hozzávalót adagoltak, mégis messzemenően rosszabb az íze, mint általában szokott lenni, sőt esetenként ehetetlen. Mert olyan érzéseket tápláltak főzéskor, ami kihatott még az ételre is!

Ehhez még ráadás, hogy sokan tévé előtt eszünk, közben végignézünk tizenkét gyilkosságot és utána csodálkozunk, hogy felpuffadt a gyomrunk.

Ez a föld mindig is komfortos pokol volt, és nekünk ezen belül kell a magunk kis világában megteremtenünk, a belső békénket. Ebben nagyot tud segíteni az ima, és ezt az imát tudja még erőteljesebbé tenni a böjt. Mert a böjt elválaszthatatlan az imától. Ha igazán, őszintén szeretnék imádkozni, ha át akarom adni lelkem Teremtőmnek, ha meg akarom érezni Őt, akkor elengedhetetlen, hogy testem megtisztítsam és a lehető legtisztábban tartsam. Ezért van szükség a böjtre.

A léghajó csak akkor tud emelkedni, ha a homokzsákokat kidobják. Csináljunk egy kis rendet életünkben, hogy a mi lélek-hajónk is tudjon felemelkedni isteni magasságokba.

Sokan akadnak meg a „hogyan" kérdésénél. Hogy miként fogjanak neki egyáltalán a böjtölésnek.

Első sorban, csak akkor csináld, ha úgy érzed kedved van rá. Nem véletlenül mondja Jézus, hogy ilyenkor kend meg a te fejedet és mosd meg a te arcodat. Vagyis maradj otthon, ha úgy könnyebb neked, de mindenképp vágyad és örömöd legyen abban, hogy te böjtölsz, hogy lemondasz a földi javak egy részéről egy időre. Magadért csináld és ne azért, hogy mit fognak majd mondani az emberek terólad, ha megtudják. A lényeg, hogy benned mi történik és ez semmiképp se eredményezhet szomorúságot és bánatot, hogy ezt meg kell tenned. Nem kell! „De Atyád, aki látja, amit te titokban cselekszel, megfizet neked érte!" Ezért olyankor tedd, amikor tudod és érzed azt, hogy neked ez most jó!

Ha még sohasem böjtöltél, ajánlatos kezdetben csak rövidebb ideig csinálni. Mondjuk kezd úgy, hogy kihagysz egy vagy két étkezést. Majd fokozatosan növeld egy vagy két, esetleg három napra. Jobb, ha rövidebb idővel kezded, mert ha túl nagy időszakot tűzöl ki célul, melyet nem vagy képes végigvinni, akkor elbátortalanodsz, és feladod az egészet.

Sok mindennel lehet böjtölni, nem csak az ételtől való megvonással. Ezt mindenki a maga módján, a maga életében dönti el, hogy számára mi az, ami véghezvihető. Például nem néz tévét egy adott ideig. Vagy lemond olyan dologról, ami hozzátartozik a mindennapi rutinhoz. És tudni kell, hogy minden kezdet nehéz, így ha elkezdesz böjtölni valamivel, meglátod, hogy minden porcikád ordítani fog, hogy ne csináld. Hogy kezd majd inkább csak holnaptól.

És ez egy másik fontos szempontja a böjtnek: megáll az eszed tőle! Az idei imahétnek a története volt Jézus és a szamariai asszony története, ahol elhangzik Jézustól az a mondat, hogy „az Isten lélek, és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." (Jn. 4: 21)

A legtöbb embernek az Istennel való kapcsolata kimerül abban, hogy túlgondolkozza önmagát. Egy embernek 60-70 ezer gondolata van csak egy nap és ez a sok gondolat közt nem hallja meg, vagy nem tudja megkülönböztetni a saját gondolatát az isteni sugallattól. Isten folyamatosan szól hozzánk, és van úgy, hogy meghalljuk, de rögtön rá fogjuk, hogy az csak egy gondolat volt, majd mit sem törődve megyünk tovább.

Azért fontos ez, mert ahogy Jézus is mondta Isten és a lélek nem e világi. A test viszont igen. És az ember, életének nagy részét a test világában éli, a külvilággal van elfoglalva, mondhatnám az emberek többsége extrovertált. A lélek meg bent van, a mélyünkön van és ha nem foglalkozunk ezzel a belső világgal, ha nem adunk lehetőséget a böjt által is, hogy a lélek hangját meghallhassuk, akkor sokkal fájdalmasabb és szenvedéssel telítettebb lesz életünk, sokkal frusztráltabbak leszünk és nemegyszer vezethet mindez testi megbetegedésekhez vagy elváltozásokhoz is.

Az egész böjt egy nagy felkészülés. Úgy testben, mint lélekben. Rákészülök egy nagy meditációra. Persze ez nem azt jelenti, hogy közben nem imádkozhatok, vagy nem olvashatok a Bibliából! De ajánlatos, hogy böjtölésed utolsó mozzanata legyen a te mércéd szerint – egy hosszú ima.

Nem véletlenül használtam a meditáció szót. Valaki kérdezte tőlem, hogy szoktam-e meditálni és mindezt olyan hangsúllyal, hogy azt is kérdezhette volna, hogy igaz-e, hogy alkoholista vagyok, vagy jehovista misszióba járok. Azt válaszoltam: bár többször tudnék meditálni. Az ősgyülekezet nagy meditálóinak életét tanulmányozva, azt tapasztaltam, hogy csöndünkben, az Isten jelenlétébe való belehelyezkedés által, mi magunk is egész lényünkkel imádsággá sőt imádássá válunk! Egy végtelen nagy csodálat és hála érzés fog el, egy megmagyarázhatatlan békesség lesz úrrá rajtam, főleg ha nagyon jól sikerül ez a meditáció.

Amikor Jézus is a nagyon szeretett tanítványaitól elvonul egy hegyre, a pusztába, minden bizonnyal meditál. Belehelyezkedik Isten jelenlétébe, teljes lényével kapcsolatba kerül és rezonál az Atyával. Mint ahogy János evangéliumában is mondja: „Én és az Atya egyek vagyunk".

Szomorú, hogy mi elfelejtettük a keresztyén meditációt és ezt pogányságnak tartjuk, csak azért mert a keleti ember is végzi. Volt egy tanár ismerősöm, aki egyszer azt mondta egy dogmáról, hogy az nem lehet igaz, mert a katolikusok szerint az. Ez tudatlanság! Csak azért mert a hinduk, vagy a kínaiak végzik, miért jelentené azt, hogy nekünk azt ne szabadna?

Pál apostol olyan mély élményeken megy át, hogy ő maga sem tudja megfogalmazni pontosan mi is történt vele. A korinthusiakhoz írott levelében azt írja le magáról (harmadik személyben, mert kívülről látja magát), hogy van egy betegsége, amiről soha nem derült ki, hogy az mi is volt, csak annyit mond: „tövis adatott a testembe". Nem panaszkodik, nem kérkedik, egyszerűen csak elmondja, hogy neki az van, és hogy az ő imáiban eljutott Isten segítségével egy olyan helyre, ahol neki többé nem fájdalom a fájdalom. Ott van, jelen van, érzi, és mégsem zavarja. Ilyen eredményei is vannak a meditációnak.

Izsákról is azt olvashatjuk, hogy „Estefele kiment a mezőre imádkozni". A pátriárkáknak megvolt a maguk áldozatra szánt helyük, de Izsák mégis azt érzi, hogy a világtól távol, kint a mezőn, egyedül szeretne imádkozni. Itt érezhető, hogy kezdődik valami, ami több, mint egyszerű imádság.

Jézusról is sokszor írják, hogy elvonul valahova, magányosan imádkozni. Hangsúlyozva, hogy magányosan. Elvonul oda, ahol csend van. És ebből a csendből kihallott valamit, megbeszélt valamit az Atyával, együtt volt vele, és mikor visszajön, olyankor mondja a „bizony, bizony mondom néktek" – et és a „most pedig mondom néktek"-et. Tehát valami történik abban a csendben, ami már misztérium. Jézus és az Atya beszédének megérlelt mondanivalója. És ebbe neked is betekintésed lehet!

Böjtfő van, Krisztus szenvedésének a kezdeteire emlékezünk, ezért a böjt. De ez nem azt jelenti, hogy csak ekkor kell, vagy szabad böjtölnünk. Az Ő szenvedései mi érettünk is voltak, és a böjt továbbra is egy segédeszköz lehet számunkra, hogy könnyebbé váljon életünk.

A felolvasott igeszakaszban Jézus kimegy a pusztába a Lélektől indíttatva, majd negyven nap után azt írja Lukács, a Lélek erejével tért vissza és így kezdte meg földi munkásságát.

Testvérem! Mikor úgy érzed, hogy a Lélek téged is megindít, tisztítsd meg tested böjt által, és merj behatolni belső világodba. Merd felfedezni a saját lelked csodáját az Istennel való találkozásban.

Lépj be abba a belső szobádba, ahol nem zavar téged senki és ahol csend van. Gyökössytől tanultam, de szeretem ezt a görög szót, hogy taimeion, ami a Bibliában a belső kamrát jelöli. Palesztinában ugyanis, mivel meleg van, kellett egy helyiség ahol az ételt lehessen tárolni, így készítettek egy olyan kamrát, melynek nincsenek ablakai. Jézus ide küld be. Egy sötét helyre, ahol egyedül vagy. Sötét, hogy ne zavarjon meg a külvilág, a test dolgai. Ezért ha nincs ilyen szobád, egyszerűen hunyd le a szemed.

Majd kezd el figyelni a lélegzeted és semmi mást. Az elmúlt tíz évben sokat kutattam különböző ima és meditációs technikák után és a világ összes kultúrájában, majdnem mindenhol ezzel kezdik. Figyeld a légzésed, hiszen ez az egyik alapvető funkció, ami összeköt téged a létezéssel. Hisz, ha megfigyeled, nem is te lélegzel, mert nem kell erre figyelned, mintha az élet tartana téged állandóan életben, azzal, hogy lélegeztet téged. Mélyen és egyenletesen lélegzem. Ezt így szeretem mondani: Lélek-zem, átélem a Lélekkel való egységet, mint egy nagy ajándékot, hogy létezem, hogy egy lehetek a Kozmosszal, a mindenséggel, Isten szíve lüktetésével, azzal a Csodával, Akit mi Világ fölötti Valóságnak élünk meg, és ezt a magyar nevet adtuk neki: Isten.

Merj belépni ebbe a belső világodba, és igazi hitre jutsz. Mert valóságban tapasztalhatod Isten, az Ő létét, az Ő jelenlétét. Ez az az egy alkalom, amikor lehetsz magadnak való. Amikor Istennel, magadért teszel. Hogy te jól légy. Hogy ne érezz fájdalmat, még ha szúr is. Hogy ne érezz többé félelmet, még ha bizonytalan is a jövőd. Ez az az alkalom, amikor fontos, hogy magadra figyelj, hogy te légy a központ, mert amit itt megtermelsz, azt viszed utána a világba.

Jézus a Lélektől vezérelve ment a pusztába, és a Lélek erejével tért vissza!

Testvérem, ugyan ez történik veled is, ha engedsz a lelkednek és mersz befordulni! Merd megérezni és megtapasztalni a saját lelked erejét, és másképp fogod látni a világot! Másképp leszel jelen, és más lesz a figyelmed! Rájössz: ha Isten veled, hát kicsoda ellened?

Ámen

Elmondta: Ménessy Magor, V.éves teológiai hallgató, Komárom