2015 december 13 Advent 3

"Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag." (Lukács 12, 20-21)

Lekció: János 1:1-14

Pár évvel ezelőtt egy ismerős lelkipásztort kérdezett meg egy fiatal lány: Megismerkedtem egy fiúval és nem tudom eldönteni, hogy igazán szeret-e engem, honnan tudom én ezt meg? A lelkipásztor nagyon bölcsen válaszolt. Hagyjál időt az egészre és figyelj meg három dolgot. Ha idejéből, pénzéből és szíve energiából áldoz rád, akkor érdemes folytatni a kapcsolatot, másképp ne erőltesd. Mennyire frappáns megfogalmazás, nem csupán szerelmi kapcsolatra, hanem minden ember- ember közötti kapcsolatra alkalmazható. Mert ha e háromból valamelyik hiányzik, akkor ott fellépnek az önzőség jelei, és a kapcsolat már nem működik.

Családtagok, barátok nagyon hasznos pillanatokat eltölthetnénk együtt. Az időt, amit szeretteinkkel kellene töltenünk, meg szívünk szeretetét sokszor megspóroljuk, és próbáljuk anyagiakkal pótolni, mint a hűtlen férj, aki amúgy soha nem szokott virágot, meg ajándékot vinni feleségének, de egy idő után, hogy rossz lelkiismeretét leplezze a felesége mellett tartott barátnője miatt, nagy virágcsokorral és ajándékkal jelenik meg házastársa előtt.
Fontos dolog az idő, az Istenre, meg szeretteinkre fordított idő. Mi az advent? Az advent idő, kegyelmi idő, amikor készítjük testünket, lelkünket a testet öltésre. Arra, hogy az Ige testté legyen bennünk. Egy zongoraművész mondta: " Ha egy napot nem játszom, észreveszi a Mester, ha egy hetet nem játszom, már a barátaim is észreveszik, ha tíz napig nem játszom, már a közönség is megérzi. Egy zenekarnak a sikerét teszi kockára az a zenész, aki nem gyakorol. Nem volt időd gyakorolni? Borzasztó dolog. Rettenetes dolog készület nélkül kiállni egy tömeg elé, egy vizsgára. De így van az imádsággal is. Ha egy nap nem imádkozom, észreveszi Isten, ha egy hétig nem imádkozom, már én is megérzem, ha már tíz napig nem imádkozom, észreveszi a környezetem is. Nem akarunk kommunikálni Istennel, de még rettenetesebb az, hogy nem akarunk készülni az Úrral való találkozásra, arra a találkozásra, ami a halálunk pillanatában fog bekövetkezni. Régen a keresztyének imádkoztak azért, hogy a készületlen haláltól mentse meg őket Isten. Az advent idő, a kegyelmi idő, hogy mulasztásaimat pótoljam. Az idő nagy ajándék, és aki felkészülve várja Őt örvendezni fog.
Egy lelkipásztor prédikációjában elgondolkodtató megjegyzés hangzott el: Ma a keresztyén ember káromkodása és hazugsága így hangzik:" Nincs időm". Azért hazugság, illetve káromkodás, mert ami igazán érdekli, ami érdeke, arra van ideje. Ami a ma emberét valójában érdekli, arra nem sajnálja idejét.
De mi érdekli a ma emberét, a mostani adventben élő ember életét? Mire használjuk fel az adventi időt? Nem hiába választottam a felolvasott példázatot, mert a ma emberének az adventje a példázatbeli gazdához hasonlít.
Jézus éppen tanítványainak adott komoly és jövőre különösen hasznos tanácsokat, amikor a tömegből a bölcs beszéd valakit arra indított, hogy megkérje Jézust, hogy hasson a testvérére, aki őt ki akarja túrni az örökségből. Ez a kérés ad alkalmat Jézusnak arra, hogy ezt a példázatot elmondja. Előbb kereken visszautasítja az ember kérését. Neki nem tiszte a pörös dolgokban való bíráskodás. Jézus nem az igazságtétel a tiszte, hanem az igazság hirdetése. Vagyis az, hogy:" Vigyázzatok és őrizkedjetek minden telhetetlenségtől, mert nem a javakban való bővelkedésben van az ember élete. „ Ezért nem a földi javak gyűjtésén, hanem a lelkiek gyarapításán kell az embernek dolgoznia. Nem szabad félreérteni, Jézus nem tartja rossznak, károsnak a földi javakat, hanem a telhetetlenségtől, az attól való függéstől akar megóvni. Jézus soha nem kívánta a gazdagság megtagadását, azért mert gazdagság, sem a szegénységet nem állította soha az üdvösség céljául, csak azért mert szegénység. A gazdagságban csak arra a kísértő nagy erőre hívja fel a figyelmet, amely elvonta az embert az Isten iránti hűségtől. Ami elvonja a ma emberét is a családtagoktól, saját maga csendjétől. Nincs időm, mert gyarapítanom kell.
A pereskedő embernek adott válaszból tűnik ki a tulajdonképpeni példázat.
Egy gazdag embernek bőven termett a földje, s magában így okoskodott: Mit tegyek, mert nincs ahova beraknom a termésemet? A példázatbeli gazdának az okozott gondot, hogy a kivételesen nagyon is gazdagon termő föld gyümölcsét nem tudta elhelyezni. Akkor még nem volt annyira kifejlődve a kereskedés, mint ma. A termést nem lehetett már lábon is eladni, hanem be kellett raktározni, s úgy élni föl és úgy adogatni el. Rendes termésnek a gazda épületei megfelelnek, de rendkívüli termésre elégtelenek voltak. A gondos gazdát látjuk, amikor elhatározza, ezt teszem: Ledöntöm a csűreimet és nagyobbakat építek, és abba hordom minden termésemet és javamat. Ez az eljárása teljesen természetes, az ember balgaságának bizonyítéka az, amit hozzá fűz:„ Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél" E gondolattal vét az ember, mert gazdagságában nem Isten áldását látja, hanem élete biztosítékát. Isten adja az áldást, de Isten adja az áldással való élés lehetőségét is, egyedül az Ő kegyelme adja meg az embernek. Magunknak nem adhatunk, és nem biztosíthatunk semmit. Istent tehát a számításból soha nem szabad kihagynunk.
Nemrégen történt, hogy férj és feleség, éveken át minden szombaton és vasárnap és szabadságon, se Istennel, se pihenőnappal, se rokonokkal, se barátokkal nem törődve szinte a saját kezükkel házat építettek egyetlen gyermeküknek, hogy elképzelésünk szerint kaphasson párt magának, aki majd be is rendezi a házat, elrendezi, mint a példázatbeli gazda a csűrt. Emberfeletti munkával már tető alatt volt a házuk vagy csűrűk, amikor a férfi megemelte magát és súlyos gerinc sérvvel kórházba került, majd le kellett százalékolni. A gyermek, akiért mindezt tették egy külföldi útról elfelejtett hazajönni és a feleség súlyos depresszióval kórházba került.
Mit mond a gazdának Jézus?" Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? „ Egy népi mondás bölcsen jegyzi meg azt, hogy a szemfödőn nincs zseb. Méltán nevezhető bolondnak ez az ember, mert megfeledkezett arról a tapasztalati igazságról, hogy ember tervez, Isten végez. A vagyongyűjtés lehet az örömök forrás, de sohasem az élet biztosítója. Sok ember az gondolja, ha az életét ráteszi arra, hogy gyermekeinek gyűjt, akkor azzal biztosítja azok jövőjét. Hány olyan temetés van, ahol a halottat nem az ima és az ének kíséri földi útjára, hanem az örökösök átka, mert nem írt végrendeletet, annyira félt még a halál gondolatától is és teljes a családi zűrzavar és gyűlölködés.
Mit mond Jézus ebben az adventben? Gyűjtsetek magatok kincseket ne a földön, hanem a mennyben. Mert ahol a te kincsed ott van a te szíved is. Állj meg az adventben és gondolkozz el azon, mi a te kincsed, mert ahol a te kincsed ott a szíved is.
A példázat végén szól Jézus: "Így jár, aki magának kincset gyűjt és Istenben nem gazdag."
Mi a helyes álláspont? Ha az ember nemcsak kincset gyűjt, hanem Istenben is gazdag. A kincs az élet örömét, kényelmét biztosíthatja, de magát az életet nem. Az örökkévalóságra teremtett lélek ne álljon meg az anyagnál. Mert az időnk arra megy rá, hogy kincseket gyűjtsük a földön.
Mit kellene tennünk, hogy legyen időnk? Más értékrendet kell felállítani. Hasonlók vagyunk ahhoz a repülő sportemberhez, aki Európa- rekordot akart dönteni, meleg levegővel töltött ballonjával, de azzal a rettenetes céllal kötötte össze, hogy egyik- másik homokzsákjába aranypénzeket csempésszen át vele a határon. Ám amikor ballonja egy hegy közelében ereszkedni kezdett és, hogy emelkedhessék homokzsákokat kellett volna kidobnia, hirtelen nem tudta melyikben rejtette el az aranyakat, mert azokat nem akarta kidobni, és már amikor rájött, akkor már késő volt. A süllyedő ballont a szél nekisodorta a sziklafalnak és az aranyát mentő halálát lelte. Mit kell tennünk? A süllyedő ballonból ki kellene dobni dolgokat, de időben, mert ha nem életünkkel fizetünk egy-két csempészárúért. Pál apostol, társaival együtt Málta szigete közelében nagy viharba keveredett, életveszélybe kerültek. A gabonát, a rakományt a tengerbe szórták, mert pillanatok alatt el kellett dönteniük mi a fontos a rakomány vagy az ember. S ők az ember mellett döntöttek és meg is menetültek. Itt az idő, hogy kidobjuk az úgynevezett homokzsákjainkat, ami életveszélybe sodorja a mi lelkünket. És idejében, mert ha nem akkor életünkkel fizetünk a csempészáruért. Bőven ellennénk fölösleges homokzsákjaink nélkül ki kell dobni az életünkből. A rakomány van az emberért és nem az ember a rakományért, még ha arany van is benne. A saját magunk élete érdekében meg tudunk-e szabadulni néhány ócska kacattól, hogy ne ütközzünk egymásba, készek vagyunk-e időnként homokzsákjainkat kidobni az életünkből, hogy emelkedhessünk, tovább repülhessünk a célig? Hogy ne törjük össze egymást, sem magunkat idő előtt.
Ha most ezen istentisztelet alatt jönne vissza Jézus és kérdezné meg tőled. Ki vagy te, mire, kire van időd? Mit válaszolnánk? Csűrépítők vagyunk, Uram nekünk csak arra van időnk. Csak az anyagiakkal vagyunk elfoglalva, mert csak arra van időnk.
De aki elveszíti kapcsolatát Istennel az elveszti a kapcsolatát embertársaival is, mint ez a példázatbeli gazda. Figyeljük meg a példázatot a gazdán kívül senki sincs benne. Se barát, se gyermek, csak a csűrről van szó és a gazdáról. Csak magáról beszél: Én csűreim, én vagyonom, én lelkem. Gondolatai, vágyai csak a testéig érnek. Jön a névadó éjszaka, amikor Isten nevet ad ennek a névtelen gazdagnak: bolond! Mert nincs ostobább dolog, mint Isten nélkül tervezgetni és élni!
A Példabeszédek könyve tisztán kimondja azt, hogy mindennek rendelt ideje van, a sírásnak, örvendezésnek, a gyásznak...stb.
Ennek az adventnek is rendelt ideje van. Túl vagyunk az advent felénél, a harmadik gyertyát gyújtjuk meg, egyre erősebb a fény. Az advent vasárnapoknak különböző neveket adnak, az egyik beosztás szerint ez az öröm vasárnap, a gaudete vasárnap. Örvendezzetek, mert közel az idő, amikor azt ünnepeljük, hogy az Ige testté lett. A karácsony üzenete, hogy Isten a te életedet kéri, a testedet, a lelkedet, hogy az Ő igéje a te cselekedeteidben megjelenjen. Kéri, hogy ajánljuk fel magunkat, hogy ez a bűnös portest bölcsővé legyen, hogy igazán testté legyen az Ige.
Most van ideje az örvendezésnek. Örvendezzetek, mert még tart a kegyelmi idő. Még van lehetőség arra, hogy az értékrenden változtassunk, hogy a fölösleges kacatot kidobjuk az életünkből.
Azért vagyunk itt, hogy az igazi értéket befogadjuk, ne legyünk bolondok, akik csak a földiekre nézünk, hanem akik tudunk áldozni időt, pénzt és lelki energiát szeretteinknek.
Világosodik, a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Amíg a földiek fontosabbak, addig a sötétségben maradunk.
Az iskolából az ifjak eljöttek bizonyságot tenni, az örvendezésről, amit éneklésben fogalmaznak meg. Utolsó énekük visszatérő sora: "Hordozd a gyertyát, lángoljon benned..."
Ma van a családosok vasárnapja is. A házasélet olyan, mint egy hullámos vonal. A házastársak egymást segítik, ha egyikük hullámvölgybe kerül, a társa, aki a hullámhegyen van, kisegíti. A jó házasság ilyen, ha a te szíved gyertyájának fénye már- már kialvó félben van, akkor jön a társad és meggyújtja azt, gyermekeid gyertyáját is így gyújtogatjátok együtt, hogy a kis szívekben is lángra lobbanjanak a fényecskék. Akkor van gond, amikor a fények teljesen kialusznak, mert akkor már nincs párbeszéd, nincs kommunikáció sem Istennel, sem a házastárssal. Mit ajándékozol karácsonyra? Időddel, pénzeddel, szíved szeretetével ajándékozd magad Istennek és szeretteidnek.
Mint ahogyan a gyertya is egyszer elfogy, testünk is megöregszik és odalesz, de aki nem csupán ezt az anyagi világot látja és tartja fontosnak, gyertyateste nem hiába égett el, majd élete végén be tud számolni Jézusnak, hogy hány más lángot gyújtott meg életében. Örvendezzetek, hogy van lehetőség arra, hogy kijöjj a sötétségből a világosságra, mert Jézus az igaz világosság.
Adventi időszakban be szoktam vinni egy gyertyát az osztályokba, vallásórára, hogy a gyertyának a fénye is jelezze a karácsony közeledtét. A gyermekek elnevezték Jézus gyertyájának. Az idén egy ötödikes kislány megjegyezte, milyen csodálatos ez a gyertya, öt éve ég és meg nem fogyott el. Egy gyermeki lélek fogékony, hiszi azt, hogy az igaz láng, Jézus lángja mindig ég és soha nem alszik el. Jézus lángja életben tartja a te lángodat is, ha engeded.
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vagy igen? A te döntésed! Ámen.

ANTAL TÜNDE TH MAGISTER