2014 szeptember 29

Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
(2 Timoteus 1,7)

Bibliaolvasás: Zsolt 23, Zsolt 27.
A nyáron a tengeren voltunk, s meglepődtem, hogy Eszter a nagyobbik lányunk valósággal félt a tenger vizétől. Igaz, hogy akkor először látott olyan nagy mennyiségű vizet, de félt.. Csak úgy, mert bemenni, ha én megfogtam a kezét. Feltettem magamnak a kérdést, hogy de vajon miért fél? Biztos azért, mert most látta először a tenger vizét, a nagy hullámokat, és hát mert még gyerek. Aztán tovább gondoltam a félelem kérdését és arra a következtetésre jutottam, hogy valljuk be őszintén, a félelem nemcsak a gyermekekre vonatkozik. Mert bizony tudunk félni mi felnőttek is! Félünk a sötétségtől, félünk a villámlástól, félünk a másik embertől, félünk a betegségektől, félünk az öregedéstől, félünk a haláltól.
- A félelmeink elkísérnek bennünket a bölcsőtől a koporsóig és nagyon széles skálán nyilatkoznak meg. Fél a hitetlen, Isten nélküli ember, de fél a hívő ember is. A hitünk ettől nem mindig ment meg. Ha nem, akkor miben vagyunk másak? Abban, ahogyan kezelni, földolgozni tudjuk ezeket a félelmeket. Abban, ahogyan Isten által meggyógyulunk a félelmeinkből.
Hármas ellentét található az Igében: „Nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Úr Isten, hanem, az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét." Vegyük sorra ezeket.
1. Nem a félelem, hanem az erő Lelke.
Gyökössy Endre hívja fel a figyelmet arra, hogy milyen bölcs a nyelv. A nyelvünkben, a szavainkban tulajdonképpen évszázados tapasztalat sűrűsödik össze: azokat az érzéseket, tapasztalatokat, amiket átéltek, szavakban fogalmazták meg. Miért pont így nevezték el? Azért mert nagyon találó: Fél elem. S ez arra utal, hogy a félelemnek az a sajátossága, hogy megfelez bennünket. Kettéhasítja lényünket, megcsonkít bennünket. S ilyen fél emberként már nem tudunk megfelelően működni a mindennapokban. A félelem gátol és lefékez bennünket.
- Nagyon jól nyomon érhető ez pl. a vizsgákon. Nem egyszer megtörtént az egyetemen az, hogy, annak ellenére, hogy alaposan felkészültem, a vizsgán mégis kisseb jegyet kaptam. S ennek a stresszes állapotom volt az oka. Hiába tanultam meg rendesen az anyagot, a bennem lévő stressz lefékezte és van olyan eset is, amikor leblokkolja a gondolkodását az embernek. És megtörténik, hogy fele annyit tudok elmondani vizsgán, mint amennyit megtanultam azelőtt. Bizony ilyen nagy hatást tud ránk gyakorolni a félelem.
Nos, amikor átéljük ezt a szétzilált állapotot, akkor mindig eszünkbe kell jusson az, hogy nekünk Jézus Krisztusban megváltott gyermekeinek az Úr Isten az erőnek a Lelkét adta. Ezekben a félelemkeltő helyzetekben elsősorban nem önmagunkra kell néznünk, sem arra a helyzetre amiben vagyunk, hanem az Istenre kell tekintenünk. Arra az Istenre, Akinek „adatott minden hatalom mennyen és földön." Mert Ő, nem küld el bennünket olyan útra, ahol ne látna el útravalóval is, ahol ne adná az Ő erejét. Pál ezt így mondja, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban." Ennek a feltétele azért az, hogy az Ő útjára megyünk. A magunk útján, lehet, hogy magunkra maradunk, de az Istenén útján kapjuk az erő Lelkét.
Nem a félelem lelkét, amely felapróz, széttör, kettéhasít bennünket, hanem az erőnek lelkét adta nekünk az Úr Isten.
2. A második ellentétpárban félelem és szeretet találkozik. Az egyik alapfélelmünk az, hogy nem merjük magunkat odaáldozni, szétosztogatni mások számára. Nem merjük vállalni a szolgálatot! Inkább az van, hogy félek valamitől, és őrzöm, védem önmagamat, nehogy velem valami baj történjék, aztán, hogy a többivel mi lesz, az engem már nem nagyon érdekel.
A szeretet kiűzi, ezt a félelmet is, és megtanít bennünket Krisztus szerint élni. A második világháború idején az egyik koncentrációs táborban történt meg, hogy az egyik rab megszökött. Amikor a táborparancsnok ezt megtudta, azt a döntést hozta, hogy tíz másik rabot végeztet ki a szökött rab helyett, úgyhogy halálra éhezteti őket. S amikor kiválasztották ezt a tízet, akkor az egyik rab felsóhajtott, hogy ha meghalok, akkor feleségem és két gyermekem egyedül marad. Meghallotta ezt egy lengyel szerzetes, és arra kérte a táborparancsnokot, hogy ő léphessen ennek az édesapának a helyébe. Megengedte neki, s helyette meghalt ott abban a szerzetes. Az apa viszont kiszabadult és ő mondta el, ami történt. Azóta ennek a szerzetesnek emlékére minden esztendőben istentiszteletet tartanak abban az egykori koncentrációs táborban.
- Féltjük önmagunkat, de az igazi szeretet kiűzi a félelmet. Igen, oda lehet adni az életet így egyetlen pillanatban, de sokkal gyakoribb az, amikor egy életen át osztogatom szét önmagamat. Amikor egy életen át oda áldozom önmagamat a gyülekezetért, családomért, gyermekeimért, a másik emberért. Félünk ettől, de a szeretet nagyobb, mint a félelem.
És a másik, ahol ez az ellentét nagyon élesen jelentkezik, az a halálfélelem. Miből is áll ez a halálfélelem? Úgy gondolom, hogy 3 fő szála van.
a.) Elszakadástól való félelem. Mert itt kell hagyjam ezt a földet, amely otthonommá lett, amely minden nyomorúság ellenére mégis jó volt számomra. Ragaszkodunk ehhez a földhöz, ehhez a földi élethez. Továbbá félek, mert itt kell hagynom egyszer a szeretteimet is. És mind a kettő félelmetes esemény, mert innen át kell lépni a másik világba.
b.) Aztán a másik szála ennek, a büntetéstől való félelem. Lehet, hogy Isten nélkül éltem le az életem, de ahogy a halálhoz egyre közelebb kerülök átfut a szívemen az a gondolat és nyugtalanít, hogy: mi van, ha mégis létezik? Mi van, ha számadásra von? Vagy akár a keresztyén embert is nyugtalaníthatja: mi van, ha becsaptam a másikat és a pokolba kerülök?
c.) S a harmadik fontos szála ennek a félelemnek, az az ismeretlentől való rettegés. Ezt a világot már ismerem, el tudok igazodni benne, otthonosan mozgolódom benne. De hogy részleteiben, vagy alapvetően milyen a másik világ, nem tudhatom. Mindannyiunkban ott van a halálfélelem.
- De, aki teljessé lett a szeretetben, annál ez a szeretet kiűzi a félelmet. Aki átélte és megtapasztalta az Isten szeretetét és elmélyült ebben, annak a szívéből távozik ez a félelem. Az ilyen ember tudja, hogy Isten nem csak ezt a világot tartja a kezében, hanem azt a másikat is, ahová átkerülök halálom pillanatában.
Az ilyen ember tudhatja azt, hogy Jézus meghalt értem. Jóllehet gyarló és bűnös ember vagyok, és majd szégyellni fogom magam Isten előtt, de Jézus Krisztus tisztára mosta a lelkünket és ezért Isten tisztának fog engem is látni. Az ilyen ember tudhatja, hogy mennyi veszélyen vezetett át engem Isten és vele volt, ugyanígy velem lesz abban az ismeretlenben is, ami felé halad az életem. Így sem könnyű meghalni, de könnyebb. És Istennel egészen más.
3. S végül a harmadik ellentétpár így áll előttünk, nem a félelemnek a lelkét adta az Úr Isten, hanem a józanságnak a lelkét. Ez a szó egyfelől jelenti az önfegyelmet, másfelől pedig az önuralmat. Miért kell ez nekünk olyan nagyon? Azért mert képesek vagyunk belelovalni magunkat a félelmekbe.
Azt mondta valaki, hogy legnagyobb válságokat életünkben nem a bajok okozzák, hanem a bajoktól való félelem. Érdemes erre nézve statisztikát készíteni: hogy mondjuk két hónapra előretekintve összeírom mindazt, amitől félek. S aztán az időszak lejártával nézzük át, hogy vajon mindaz, amitől tartottam, előre féltem melyik teljesedett be? Higgyük el, ki fog derülni, hogy csak a töredéke. Ha bajt ad az Úr Isten, a bajban mellénk áll!
A félelem nem kimondottan rossz, hanem van ennek egy jó oldala is, egy pozitív funkciója, amiért az Isten ezt az életünkbe építette. S ezt megint Gyökössy Endre mondja, hogy olyan a félelem, mint egy csengettyű, amely figyelmeztet, hogy vigyázz, mert veszélyes talajra készülsz lépni, vagy pedig olyan valami várhat reád, ha nem vigyázol csapdába esel.
- Vigyázz gyermek, az a belső szorongás azért van benned, mert rosszat tervezel és rosszat akarsz csinálni.
- Vigyázz édesanya, jól fogd meg a gyermeked kezét, mert könnyen kihúzhatja a tiedből, lelép a járdáról és kész a baj.
- Vigyázz te férj, vigyázz te feleség, mert a kísértés és a Sátán kopogtat szíved ajtaján, be ne engedd.
- Vigyázz ember, hogy milyen műsorokat nézel a televízión és az interneten. Vigyáz, mert sok minden beszennyezheti a lelkedet. Csengettyűnek használja az Úr Isten, hogy legyen fék az életünkön, ami megállít a veszedelem előtt.
A félelmek születésünktől halálunkig végigkísérnek. Nagyon széles skálán mozognak. Fél az Isten nélküli ember, de fél a hívő ember is, ebben nincs különbség. Abban viszont igenis van, hogy számunkra az Úr Isten megmutatja a gyógyírt, hogy hogyan orvosolhatjuk.
Nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem gyógyírként, orvosságként, az erőnek szeretetnek és józanságnak lelkét. Nyíljon meg a mi lelkünk mindezeknek a befogadására. Ámen.