2014 június 8 Pünkösd

Lekció: ApCsel 2, 1 - 21 Textus: „A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk." (Róma 5,5)
Szép emlékeim között őrzöm a braziliai egyházak világtanácsának nagygyűlésén való résvételemet.Egyik alkalommal egy kiránduló helyre vittek el, ahol a közeli vendéglőben egy asztalhoz ültünk 5-ön le. A kárpátaljai püspök, a felvidéki püspök-helyettes, az amerikai magyar püspök, aki segédlelkészét is hozta magával. Annyi beszélnivalónk volt, hogy észre sem vettük: záróra lett. A pincérek türelmesen vártak. Sőt, asztalunkhoz jött a tulajdonos és megkérdezte, hogy melyik országból vagyunk, mert a nyelvünkre sehogy sem tud ráismerni, pedig ő már megfordult néhány országban és beszél is több nyelven. Elmondtuk sorban. Lajos bátyám Ukrajnából érkezett, László Szlovákiából, Attila, bár ő Ohio-ban él Debecenben született, a fiatal lelkész Zentáról, az akkori Jugoszláviából származott, jómagam pedig Romániából érkeztem. Az étterem tulajdonosa kérdően nézett ránk. Románia, Szlovákia, Jugoszlávia és Magyaroszág: és milyen nyelven értik meg egymást? Erre egyszerre válaszoltuk: hát magyarul! Még egy óráig ott kellett maradnunk, mert az ember mindenképpen meg akarta érteni azt a szomorú „csodát" – melyet immár 85 éve tanulgatunk, s melynek megértése nehéz. Az elválasztó határok felett van a közös nyelv, mely összetartja népünket. Épp így, egy közös nyelv tart szövetségben a Szentháromság Istennel, mert az Isten Lelke teremti az egységet.
1./ Pünkösdkor a Karácsony és a Húsvét ajándéka aktiválódik. Nemcsak „megjelent Isten üdvözítő kegyelme," hanem „Isten szerelme kitöltetett a mi szívünkbe".
Szeretet és szerelem, a legszebb valóság, mely az életet hordozza és meggazdagítja. Ez a legintenzívebb élet-sugárzás és energia, az összetartozás és boldogság forrása. Ebből az isteni szeretetből nem csak egy-két csepp hullott ránk, hanem mint áradás, mint zápor a magasból, ránk áradt, sőt belénk áradt: életünk közepébe, a szívünkbe, egész lényünket betöltve. Ahogy a kút vize megtölti az alatta levő üres edényt, úgy telik meg életünk Isten szeretetével és mennyei erejével. Ez a pünkösd lényege: a Szentlélek ajándéka adatott nekünk.
Most már nem testben jelent meg, de a testi ember számára érzékelhető módon. Istennek úgy tetszett, hogy a lelki ajándékot materiális csomagolásban osztogassa szét az emberek között. Test és lélek összetartozik: a test is megérzi, mikor Isten megérinti a lelkünket. Testünk megújul, életerővel telik meg, mikor szívünkbe árad Isten szeretete. Ezt a teljes ajándékot kaptuk ajándékba pünkösdkor.
Dietrich Boenhoeffer: „Jézus testben való eljövetele a világ számára szólt. Lélekben való eljövetele azoknak szól, akik szeretik őt." A szeretet nem valami, a szeretet történik. Két személy közti kapcsolatban valósul meg. Ez a kapcsolat a másikra való figyelésben, önmagam alárendelésében, a másik kedvében járásban realizálódik.
2./ Lelkiismeretünk igyekszik bennünket eligazítani a világ erkölcsi útvesztőiben, törekszik az Isten útján megtartani lépteinket. Ágoston nyomán pedig azt mondhatjuk, az igazsághoz való viszonyunk tesz igazán emberré. Isten Lelke meggyógyítja az embert. Mindennek azonban feltétele, hogy előbb az egyes ember „tegye helyére" a fejében és a lelkében a dolgokat. Azaz rá kell döbbennie, hogy ki az, akit valóban imádnia lehet, és kell; ki az, akire a lelkét bízhatja... Hogy az ember ilyen nehezen tudja Istent lényege szerint megismerni? Egy statisztika: az embereknek a válasza erre a kérdésre, hogy mikor gondolnak Istenre. 19 % azt mondta: amikor szomorú vagyok! 51 % vasárnap gondol Istenre. 20 % munka közben. 10 % amikor boldog, amikor örül! Lám a munka és az öröm milyen kevés embert vezet Istenhez. Jézus más Istenről beszél! Olyanról, aki mindig közöttünk van! Aki velünk van a megpróbáltatás idején, de nem "mutatványos".
Az utazás élethosszig tart. Isten azt akarja, hogy minden nap egy kicsit jobban hasonlíts hozzá.
Ma a sebesség megszállottjai vagyunk, Istent viszont sokkal inkább az erő és stabilitás érdekli, mint a gyorsaság. Mi a gyors, azonnali megoldásokat, és a rövidebb utat akarjuk. Olyan prédikációt, szemináriumot, gyakorlatot akarunk, amely azonnal megold minden problémát, eltávolít minden kísértést, és felszabadít minket minden fájdalomból. A valódi érettség azonban soha nem egyetlen megtapasztalás eredménye, legyen az akármilyen erőteljes vagy mindent elsöprő. A növekedés folyamatos. Emlékezz, a személyiséged a szokásaid összessége. Nem lehetsz kedves, hacsak a kedvesség nem a szokásod – ez azt jelenti, hogy úgy mutatsz kedvességet, hogy nem is kell gondolkodnod rajta. Nem lehetsz becsületes, hacsak nem szokásod, hogy mindig őszinte vagy. A férj, aki csak többnyire hűséges a feleségéhez, nem hűséges hozzá mindig! A szokásaid határozzák meg azt, hogy ki vagy. Ez az egyetlen út, hogy Krisztusi jellem szokásait kifejleszd: gyakorolnod kell – ez pedig időt igényel. Nincsenek instant szokások. Pál sürgette Timóteust, „Gyakorold ezeket a dolgokat! Szenteld oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa a fejlődésed!" (1Timótheus 4:15)
Egy vihar korbácsolhat százméteres hullámokat is a tengeren, de a tenger mélye akor is nyugodt marad. Sok vihar lehet a keresztény ember életében is. Lehetnek ellenségei, rossz főnöke, kellemetlen munkatársai, összetört családi élete, érheti igazságtalanság, betegség, fájdalmas gyász, mégis, ha a Szentlélek békéje van a lelke mélyén, mindez fáj, de mégsem töri össze.
Pünkösdkor a jövőt ünnepeljük. Azt a holnapot, amit féltünk és sokféle szempontból egészen különböző hitű emberek megkérdőjeleznek: lesz-e egyáltalán jövő és ha igen, érdemes lesz-e abban élni?
A keresztyénség az "éltető" jövőt hirdeti. A tanítványok megteltek Szentlélekkel és elindultak hirdetni a jövőt, egy emberségesebb holnapot, melynek alapja a "lélek". Nem a gazdagság a hatalom, hanem a lélek. Az Újszövetségben a "lélekben" és "szeretetben" szavak felcserélhetők. A tanítványok nem az "extázist" élik át, hanem az Isten jövőre bátorító szeretetét!
3./ Az új szövetség megpecsételését jelenti a pünkösd ajándéka. Isten a szövetséget kiterjesztette minden időre és minden népre. Valamikor a szivárvány volt a jele az ősi szövetségnek. Majd hosszú időn át az áldozati oltáron égő tűz tette láthatóvá és érzékelhetővé a szövetségkötést. Most szél sebes zúgása és a tűzlángok voltak a kísérő jelenségei Isten útjának az emberi életekbe. Bár elemi erővel tud hatni a szél és a tűz, mint ezt a viharok jelzik is, itt a szél titokzatos, megtermékenyítő hatásához hasonlítható a Lélekáradás. És a lángok az Úrnak lángjai, a szeretet lángjai voltak.
Kálvin imádsága ezt erről a teljes odaadásról szól: „szívemet, mint égő áldozatot Neked adom, Uram!"
Pünkösd a szövetség jele lett nemcsak az Istennel, de egymással is, mivel megszületett az Egyház. Egy új létmódot teremtett Isten Lelke: egy Test tagjavá tette a Krisztusban hívőket.
Az égig érő tornyot, Bábel tornyát nem Istennel építette az ember, ezért a terv meghiúsult és az emberiség szétszéledt. Ennek a gyógyítását hozta Pünkösd: az egymástól elidegenedett, részekre szakadt, töredezett emberiség - új alapon, egymásnak testvérévé lehet. És egy nagy épületet építhet: a Lélek templomát – az Isten dicsőségére! Új test született, amiben minden tag, mint az épületben minden tégla, úgy összetartozott. A test organikusan egybe van szerkesztve és illesztve, így tartozik össze a szentek közössége, az Egyház.
Pünkösd dinamikus jövőt ígér - ezért van reménység, van jövő! Alap az örömre és optimizmusra.
Egy olyan világban találjuk magunkat, melyben szinte mindent lehet manipulálni, ha pénz és hatalom van, sok mindent be lehet biztosítani. Egyet azonban nem lehet megszerezni se pénzért, se hatalomért: Isten Lelke mindig ajándék marad! Sok mindent kértél már: kenyeret, pénzt, egészséget, de a Szentlélek ajándékát kérted-e már igazán?
A tanítványok vették a Szentlelket, fölragyogott bennük a Krisztus, s ennek nyomán megélték azt a csodálatos valóságot, hogy nem idegenek egymás számára. Lehet, hogy még soha nem látták egymást, hogy ismeretlenek egymásnak, de mégsem idegenek. Íme a pünkösd, a Szentlélek kitöltetésének egyik nyilvánvaló, megfogható ténye: előáll egy egészen új típusú emberi együttes, emberi közösség: a gyülekezet. Mi erdélyi magyarok mondunk: nem mi tartottuk meg az egyházat, - az egyház tartott meg minket.
Itt az alkalom: kérdd most, s megkapod! Akkor beteljesül az, amit így fogalmazott Ágoston a 4. századi imádságában:
„Lélegezz bennem, Szentlélek, hogy szentül gondolkozzam.
Vezess, engem, Szentlélek, hogy szentül cselekedjem.
Vonj, engem, Szentlélek, hogy szentül szeressek.
Erősíts, engem, Szentlélek, hogy, ami szent, arra vigyázzak.
Őrizz, engem, Szentlélek, hogy soha el ne vesszek!" Ámen