2018 január 28

"Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...” Mt. 6,9

Lekció: Máté 10,26-32

- a mai embernek szüksége van - időnként elcsendesedve befelé fordul önmagába.
Olyan az ember - aki az élet sötét erdőjén át megy éjszaka, körülötte nyugtalanító jelenségek leselkednek, ismeretlen veszedelmek lappanganak. A mai ember azt "tudja, hogy ilyen valaki nincsen, tehát egyedül kell áthatolnia azon a sűrű, sötét erdőn, az életen. Ezért hangosan beszél önmagával, hogy a saját hangja megnyugtassa, mert fél egyedül.
- érthetetlen tragédiák, megrendítően nehéz sorsok - váratlan szerencsétlenség, baleset, vihar sodor, szörnyű betegségek, fiatal életeket ragad ki a halál. Rosszindulat, bántás keserít néha egy-egy lelket, hogy az ember valóban ámulva kérdi: tényleg van egyáltalán Atyja ennek a világnak, vagy ki van szolgáltatva a vak sors szeszélyeinek?
Goethe mondta hosszú élete alkonyán, hogy ha jól meggondolja, egész életében alig volt több, mint négy hétnyi idő, amit igazán boldognak mondhatna.
Vajon az az ember, aki mégis, mindennek ellenére is, így szól: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” - az nemcsak önmagával folytat beszélgetést?
- lázadó érzések: ilyen egy Atya? - becsületesebb és őszintébb, ha másként szólítanánk meg: Ó, te hatalmas és rettenetes Isten! Ó, te érthetetlen Úr ott a mennyekben!
Azt, hogy van Atyánk csak egyetlen garancia van: Jézus maga. Istenről való minden más elképzelés csak illúzió. Jézus személye a hiteles bizonysága ennek.
Az egész Isten-hitünkben az a legdöntőbb jelentőségű bizonyíték, hogy maga Jézus tanította nekünk a Miatyánkot imádkozni. Jézus végigélte velünk az emberi életet, amely ezer sebből vérzik, amelyben betegségtől, háborúságtól, gonoszságtól, tragikus sorsfordulatoktól terhes a levegő. Együtt örült az örülőkkel, együtt sírt a sírókkal, együtt szenvedett a szenvedőkkel, együtt halt meg a haldoklókkal.
- nézzétek, engem az Atya küldött a mennyből ebbe a ti furcsa, sokszor oly érthetetlen és zűrzavaros világotokba, hogy az Atya földi képmása révén Isten benne van a sorsotokban, együtt érez veletek, együtt szenved veletek, ennyire szeret benneteket.
Van Jézusnak egy mondása, amit a helytelen bibliafordítás következtében szinte minden ember félreértett. Amikor azt mondja: “Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!”. - van egy fontos kis szócska: "akarat" - ez a szó nincs benne az eredeti görög szövegben. A jézusi mondás eredeti formájában így hangzik: “Egy sem esik le azok közül a földre a ti Atyátok nélkül”.
- egy támadás alkalmával, a rákbetegség következtében, egy földrengés: milyen sok kis ember-verebecske esik le, ezt bizony nem akarja az Isten! Ezt a Sátán akarja. De egy sem esik le a ti mennyei Atyátok nélkül! - amikor egy-egy ilyen szerencsétlen verebecske leesik, akkor nem közömbös az Isten számára, Ő ott van a szeretetével, vigasztalásával, erőt adó kegyelmével. - Isten atyai kezébe zuhanunk. Ő mellénk áll a balsorsban.
Picasso festménye: Guernica. megütközünk: Ezt Ön csinálta? Nem - mondta Picasso. Ezt önök csinálták.
Hajlandók vagyunk szinte számon kérni Istentől: Hogy tehetted ezt, Uram? De Isten visszamutat ránk, és azt mondja: Ti tettétek ezt. A ti bűnötök nyitott kaput annak a rossznak, ami rázúdult erre a világra. Áthágtátok az örök rend törvényeit, kitörtetek parancsaim védőkorlátjai alól, a magatok vágyai vezetnek benneteket, ezért van annyi civódás, háborúság, testvérgyilkosság, szenvedés és baj a földön - én mégsem hagylak el benneteket ebben a világban, elküldtem Jézust.
Ha mindent meg tudnánk érteni és magyarázni Isten atyai mivoltáról, nem is volna Isten és Atya a mennyekben, hanem valami bálványisten a földi keretek között. Ő más távlatokban és más dimenziókban gondolkodik és cselekszik, mint mi ezen a földön. De Jézus éppen arra bíztat ezzel a megszólítással, hogy akkor is bízzunk benne, ha nem értjük meg mindig. Egy dolog bizonyos: ha nem fordítja is el rólunk azt a rosszat, ami érhet, de mindig javunkra fordítja. Valahogy átváltoztatja úgy, hogy a veszteségből nyereség lesz. Így válik a szenvedés próbatétellé, amelynek a tüzében megtisztul az élet, amelyben megismeri az ember a jó Pásztor terelgető szeretetétnek a valóságát, az emésztőgondok olyan nyereséggé, amiből a bizalom és a hit kovácsolódik, a halál nyitott ajtóvá tárul fel előttünk.
A megváltás kegyelmét adta a világ számára. - a bajokat is szépen - sorsunk egy-egy disszonáns akkordját egészen váratlanul, magasabb összhangban oldja fel.
Milyen gazdag ez a megszólítás: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”. Az a puszta tény, hogy így szólíthatod meg az Istent, adjon erőt és biztasson imádkozásra. Ámen