2018 február 18 Böjtfő

"Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják." (Máté 13,47-48)

Lekció: 28.Zsoltár

Az egymásmellettiség jellemez bennünket.
Az egyházban is mind együtt vagyunk: jók és gonoszok, tiszta szívűek és romlottak, mélyen hívők és kevésbé. Addig maradunk együtt, míg partra nem érünk.

Konfirmációi órán: ki szeretne a mennyországba jutni? - mind/csak az egyik nem - kérdésemre: "ezekkel??" itt?? - soha!

Repülőgépi történet: az undok fehér és a néger.

A hálóban nemcsak te és én, a tieid és az enyéim, az "ezek" is ott vannak. -Kicsik-nagyok, ehetők - ehetetlenek, élvezhető - élvezhetetlen életek.
Ma még együtt vagyunk, még nem érkeztünk meg a túlsó partra. Egyelőre a példázat szerint, a hangsúly az együttlétre figyelmeztet. A jókké és a rosszakké is. "Élünk, mint hal a vízben".

Loyolai Ignác: Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében. Az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik.
A halászás személytelen - de a halak kiválasztása személyes. Nem a te dolgod! A te dolgod: indulj el halászni! Jézus rád bízta a háló kivetését. Gyűjts be jókat és rosszakat egyaránt.

Ez a missziói parancs. A háló az evangélium. Mást nem tehetsz, mint kiveted! Alkalmas - alkalmatlan időben. Mindenkit vezess Jézushoz. Te csupán eszköz vagy az Isten kezében! Hírdest az evangéliumot.

A költő figyelmeztet: keressem, mert meg kell találnom életem igazi értelmét: „Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.” (Vörösmarty). De mi az a „legnemesb”?
Korunk annyi "látszat-legnemesbet" kínál, és akik tudni véljük az élet igazi értelmét, akár belső, akár külső hangon keresztül mégis csak kapjuk a zaklató kérdést: „Mi az értelme az életnek?, mert szerintem semmi!” –Az Úr Jézus ma is visszavisz minket a Genezáreti-tó partjára, ahol először hirdette meg Isten evangéliumát: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15). Ez egy megismételt meghívás: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát...” (Mt 6,33).
De el ne bizakodj, és ne áltasd magad azzal, hogy azokat akiket hívsz valóban megtérnek és kitartanak az evangélium mellett.
Azt se gondold egy pillanatig sem, hogy fölösleges a munkád. Csak a tulsó parton lesz minden nyilvánvaló. A munkád sikere vagy kudarca a jövő titka.

A jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat kihányják. Kik? A tanítványok, a Krisztus-hívők? Nem! Ez egyedül Istenre tartozik. A különválasztás nem a te hatásköröd. Senkit nem zárhatsz ki, senkit nem írhatsz le - mert így neked könnyebb.
Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket... Az itélkezés nem fér össze Isten országával. Vagy szolgálsz vagy ítélkezel.
A "tiszta" egyház érdekében szívesen szelektálunk.
Mr. Jones kérése, hogy vegyék fel egy fehér gyülekezetbe. Isten: "magam is próbálkoztam nem is egyszer, de nekem sem sikerült".

Te csak halássz lelkeket és fogj ki mindent, ami csak elérhető számodra. Egyedül Istenre tartozik ki marad és ki repül.

Az utolsó nap! A beteljesedés napja - mindannyiunkat együtt fog találni. - De ez a pillanat is igehírdetéssel fog zárulni. Ekkor neked is, bármily parányi és jelentéktelen szereplője is voltál a történelemnek, számot kell adnod viselkedésedről, tetteidről.
Augustinus tanítja: "Aki megteremtett téged beleegyezésed nélkül, nem fog üdvözíteni hozzájárulásod nélkül.”
Kívánom, hogy mi mind, akik itt vagyunk legyünk az Atya áldottai: "íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig..."