2017 szeptember 3

"Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött." (Ap. Csel. 19,20)

Lekció: ApCsel. 19,6-19)

Nemrég megállított egy diák - mondta, hogy nagyon szereti a kátéórát, de dilemmában van: Mert aura vizsgálatra jár is és kiderült, hogy lila az aurája, de ő nem tudja az mit jelent - a Biblia mit mond erről és hogy vajon Jézusnak is volt-e aurája. - szét tudjuk-e választani az összekeveredett dolgokat? - sokaktól hallom, tapasztalom, hogy keverednek a keresztyénség dolgai más vallásokkal, módszerekkel, szemléletekkel. -egy kis szeletét a keresztyénségnek kicsippentenek.
- tréningek, ahol megígérik, hogy egy délután alatt megtanítanak úgy gyógyítani, mint Jézus és az apostolok. Hasonló: mikor Dél-Amerikában forgattak egy dokumentumfilmet azokról a gyógyítókról, akikhez messze földön érkeznek a betegek, mert garantált, biztos, hogy gyógyulást élhetnek meg: a keresztyénségnek a gyógyítás részét ragadták ki.
1./ Sok szélsőség, keveredés abból fakad ma is, hogy a keresztyénségnek egy részét akarják csak az emberek „használni” és abból módszert szeretnének csinálni a maguk javára.
Efezusban is hasonló kavarodás történik. A helyi ördögűzők, zsidó varázslók, akik hallottak Pálról és arról, hogy nem mindennapi csodák történnek keze által Jézus nevében. - ezt beépítették módszerükbe, és kiragadtak egy dolgot.
A efézusiak Jézus nevét kipróbálták, hogy működik-e, mint varázslási módszer. Ez lett volna a javukra, de azt tapasztalták, hogy a gonosz lélek nem kiűzetik, hanem őket űzi el A módszerük bukása olyan széles körben elterjedt, hogy a többi varázslóban is félelem ébredt. Miért vallották meg ezt az eltévelyedésüket és miért égettek el több tízezer könyvet? Mert rájöttek, hogy ahonnan ki akartak emelni egy elemet, annak az egésze sokkal hatalmasabb és tisztelet támadt bennük.
Szkéva főpap mind a 7 fia bele is kezdett volna egyből ebbe. Csakúgy, mint Simon Mágus, meg akarták azt ismerni és szerezni maguknak. De nem az egész érdekelte őket, csak az a része, hogy gyógyítani tudjanak úgy, mint Pál. Szkéva fiai Pálnak csak a szavait tanulták el - Pál hite nélkül. A Jézus név kellett nekik, anélkül, hogy számukra jelentett volna bármit is ez. De rájöttek, hogy Jézus neve nem egy titkos kód, amit, ha beütünk kedvezményünk lesz vagy egyből kapcsolják számunkra a közvetlen vonalat. Nem módszer.
- ez a fajta módszerezése a keresztyénségnek sokszor előjön bennünk is. Egy-egy imádságban Jézus nevét sokszor nem hitből tesszük bele az imádságba, hanem mint apró módszert, amivel szeretnénk erősíteni a kérésünket. Sokszor nem feltétlen azért, mert hisszük, hogy segít, hanem néha azért is, mert azt gondoljuk a név önmagában segít.
Pál keze által történnek a csodák, de azt is olvassuk, hogy Isten tette ezeket a csodákat, a Szentlélek szállt le rájuk, amikor ajándékokat kaptak. Nem fordítva, hogy van egy név, ami hasznomra lehet és majd másodsorban lehet, hogy az valóság is. - az ember jelenléte Jézus nevével az ajkán hatástalan, ha nincs ott Krisztus ereje. - a démont a Jézus-formula nem tudja legyőzni, csak Jézus hatalma.
Pál a korinthusiaknak beszél: Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Nem lehet kiemelni Jézus csodái közül csak a gyógyítást és túlhangsúlyozni, mert Jézus ezt céllal tette és közben megkönyörült másokon is, és nemcsak gyógyított, de beszélgetett és tanított is. Sőt nemcsak gyógyított, de halálával százakkal történt csoda. Ez nem elválasztható.
Ahogyan nem szakítható részekre Krisztus, úgy nem szakítható részekre az sem, hogy ez csak értelem vagy csak érzelem kérdése. Sokszor az ember megérteni akarja Jézust, pedig nem minden lehetséges ebből. És ha csak részeket sikerül megérteni, akkor azokat kiszedi magának, és az ésszel felfoghatatlan dolgokat pedig külön helyezi. Jézus nem az észt és az értelmet vizsgálja egy hívő ember életében, hanem többször mondja, hogy az ember szívéből indulnak ki a gondolatok és később a tettek.
A szív felől közelít a Biblia, hogy őszinte hittel vallja-e ezt vagy sem.
A némaság című film: A 17. század derekán két portugál szerzetes érkezik a távoli és titokzatos Japánba, hogy Isten igéjét terjesszék a helyi lakosság között és megtalálják mentorukat, , akiről az a hír járja, hogy kínzás hatására megtagadta hitét. Az ifjú jezsuita, és társa, a szamurájok kegyetlen és egzotikus világával találja szemben magát, ahol egészen más szabályok érvényesek, mint a keresztyén Európában. Rodriguest megrendítik a látottak, háborgó lelke válaszokat követel Istentől. Miközben megpróbálja kideríteni, mi történt Ferreirával, olyan megpróbáltatásokban lesz része, amely nem csak sziklaszilárdnak vélt hitét, de az életét is veszélybe sodorja.
Japánban az evangélium elkezd terjedni, nem tudnak sokat az emberek, nem ismerik a történeteket, de nagyon erős hitük van a Megváltóban, akihez imádkoznak, akiért kiállnak és felvállalják még üldöztetésben is. Elgondolkodtatott, hogy mi mennyi mindent tudunk Krisztussal kapcsolatban: a jezsuita szerzetesek sok mindent tudtak és tapasztaltak meg Krisztussal kapcsolatban, de az a fajta hit, ami a helyiekben volt az hiányzott belőlük. És itt nem az egyik vagy a másik a helyes, hanem a kettőnek a fontossága, hogy nem szakíthatóak ezek külön.
Jézus nem a részeit akarja megismertetni velünk, hanem az egészet. Az egészet, hogy kicsoda Ő. A részek ismerete vezet a fanatizmushoz.
Nem először olvassuk az Apcselben, hogy féltek és megtértek. Anániás és Szafíra története vagy sántát gyógyít a kapuban Jeruzsálemben, félelemmel telve csodálkoztak, ami vele történt. Talán negatívnak hat számunkra ez a szó, hogy félelemből hittek.
Egyszer egy ismerősömet megkérdeztem: „Hiszel Istenben?” Ezt válaszolta: „...hát...istenfélő vagyok”... Tovább nem firtattuk, de utána elgondolkodtam, vajon hogyan érhette ezt?
A hívő ember tudja, hogy minden Istené! Mi csak használói vagyunk a javaknak, amit kegyelemből ad, ami Teremtőnk!
A tanítványokat nem rettegésből, hanem tiszteletből, istenfélelem fogta el, ami mély tiszteletet váltott ki belőlük és ezért borultak le és magasztalták őt. A félelem is kiválthat Isten követést, megrendülést, követést bármilyen furcsa is ez számunkra.
Példát vehetünk Martin Luther Kingről, a faji megkülönböztetés ellen küzdő baptista lelkészről, aki úgy döntött, hogy nem fél azoktól, akik ártani akarnak neki. "Nehéz napok várnak ránk - mondta a tömegnek. - De most ez nem zavar. A hegytetőn voltam. Mint bárki más, én is sokáig szeretnék élni. A hosszú életnek megvan a maga helye. Ám én most nem törődöm ezzel. Csak Isten akaratát akarom tenni. És ő megengedte, hogy fölmenjek a hegytetőre. Szétnéztem, és láttam az ígéret földjét. Szeretném, ha tudnátok, hogy a mi népünk be fog jutni az ígéret földjére. Én ma este boldog vagyok. Semmi sem aggaszt. Nem félek embertől. Szemeim látták az Úr eljövetelének dicsőségét." King huszonnégy órán belül halott volt, de a neki ártani akaró emberek nem érték el a céljukat. Az életét kioltották, de a lelkét nem.
- kell az is néha, hogy ledöbbenjen az ember, hogy az a Jézus akiről szó van annak a valóságban a neve hatalom, ami által ördögök mennek ki, akinek a nevére emberek térnek meg. Ez a félelem nem rettegésbe megy át, hanem bűnvallásba, elbeszélésbe, megvallásba és az eddigi függőségek teljes felszámolásába visszafordíthatatlan módon. A félelem tiszteletet támaszt és meg akarjuk ismerni azt, akit előtte még nem teljességében ismertünk. Jézus az egész lényét adta, amikor eljött értünk. És teljes valóságban küldte el Szentlelkét, hogy megismerjük őt és pártfogónk legyen. Nem részekben és nem részleteiben jelentette ki magát az Atya Jézusban, hanem teljesen, mindent odaadva értünk, hogy nekünk is mindenünk lehessen.
Így tegyünk mi is, énekeljünk, és magasztaljunk, mert a teljes Jézust akarjuk megismerni. Ámen!