2017 október 29 Reformáció

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni." (Római levél 1,16-17)

Lekció: 3 Mózes 19

Gondolom senkinek sem mondok újdonságot azzal, hogy a mérsékelt égöv alatt a fáknak ugyanakkora gyökerük van, mint lombja. És ez fordítva is igaz, akkora a lombja, mint a gyökere. Ez a két látszólag ugyanazt jelentő mondat valójában legalább annyira különbözik, mint amennyire ugyanannak tűnik. Ha az egyház, ha TE csak a lombjaidra figyelsz, arra, hogy minél inkább előremutatóan, korszerűen gondolkodj és cselekedj a szolgálatban és szem elől téveszted a gyökereidet, akkor az egész összeomlik. Ha viszont állandóan csak a gyökereidre figyelsz, akkor hiába a biztos alap a felépítmény igénytelensége miatt senkit nem fog érdekelni. Fontos mind a gyökérzet, mind a lomb. De most a gyökerekre való odafigyelésnek van az ideje. Márpedig nekünk nem akármilyen gyökereink vannak.

Ötszáz évvel ezelőtt két nagy birodalom támadt az országra, amely három részre szakadt, és alig volt reménység arra, hogy valaha is újra egyesülhet. Sokszor két faluban, amelyek egymás szomszédságában voltak, és ahol rokonok éltek, egyszerre azt találták, hogy határt húztak közöttük, két szembenálló világ részei lettek, és többé nem látogathatják egymást. A háborús övezetekben a lakosság elhagyta a régi településeket, erdőkbe, mocsarakba menekültek.
Ekkor érkezett a reformáció nagy üzenete: az igaz ember hitből él.

De ez az üzenet nem ötszáz éve hangzott fel először. Pál apostol kétezer évvel ezelőtt, amikor Rómába készült, hogy az ott élő keresztyénekkel testvéri közösséget ápoljon, mintegy bemutatkozásként maga előtt küldött egy levelet és ebben szólaltatta meg ezt a csodálatos üzenetet. Vagy Mózes által törvényt adott népének és így hívta őket magához: szentek legyetek, mert én, az Úr szent vagyok. És azóta is így hív mindenkit, így hív bennünket is.
Az igaz ember hitből él. A legtöbb nyelvre jövő időben fogalmazva fordítjuk az igét. De ha a prófétai szöveget nézzük, akkor abban azt találjuk, hogy a jelen időt és a jövő időt ugyanúgy fejezzük ki. És ez így van a magyar nyelvben is. Ha azt mondom, hogy az igaz ember hitből él, akkor ez jelentheti azt is, hogy máris hitből él, itt és most. És jelentheti azt is, hogy hitből fog élni, vagyis a hit fogja megtartani a jövőben, amikor súlyos bajok érik, próbatételeket kell elszenvednie, egyszóval, amikor nagy nyomorúság következik be. De Isten új életet adott nekünk. Szeretetéből, hűségéből és irgalmasságából adta nekünk az új életet. Jézus Krisztusban adta az új életet. Az új élet tehát nem a távoli jövő ígérete, hanem bennünk megkezdett valóság és ez visszafordíthatatlan.
Gyökössy Endre egy képpel szemlélteti ezt, amely egy folyosóról szól, amin végig kell mennünk, de az ajtók egymás után záródnak be mögöttünk, s kinyitni újra már nem tudjuk. Ha elmulasztunk egy lehetőséget, az már nem jön vissza – Istennek mindig az aktuális üzenetét kell befogadnunk. Hitünket csak az Istentől rendelt hitvallási helyzetben és időben vallhatjuk meg hitelesen!

A hit magával Istennel kapcsol össze minket. Azt tudjuk, hogy aki hinni tud, az kitartóbb, erősebb, annak mindig van valami kilátása a tragikus élethelyzetekben is. És megfordítva: ahol hiányzik a hit, ott az életünk sötétebb, keményebb, ott kevesebb a reményünk. A hit nem valami emberi képesség, tulajdonság, hanem Isten ajándéka, hogy kapcsolatban legyünk Vele.
Tehát nem az a hit, hogy úgy általában hiszünk, hiszünk valami jobban, hiszünk valami szebben, vagy hiszünk a terveink megvalósulásában. A hit bizakodás és reménység Istenben. Isten pedig nem valami általánosság, hanem élő személy. A filozófusok szokták Istent kozmikus hatalomnak, legfőbb intelligenciának, világalkotó szellemnek nevezni, de mi tudjuk, hogy a hit azt jelenti, hogy hiszünk Istenben, és hiszünk Istennek.
Istenbe vetett hit az egyetlen út. Kortársaink öncsalásban élnek. Becsapják önmagukat, megcsalnak másokat, és az egész társadalom is csalások sorozatában él. Bálványimádók lettek.

Amikor ötszáz évvel ezelőtt elérkezett a hit nagy üzenete, akkor nem csupán arról volt szó, hogy széthullott az ország, hogy idegen hatalmak szállták meg, hogy elvesztette szabadságát, hogy az emberek menekülni kényszerültek, hogy elveszett a jövő reménye.
Egy magyar reformátor leírta, hogy amikor az erdőkbe és mocsarakba menekült embereket megkereste, evangéliumot hirdetett nekik és rövid időn belül több, mint százötven gyülekeztet szervezett, hozzáteszi azt is, hogy a megtérés evangéliumát hirdette nekik. Hiszen, amikor felragyog a csodálatos üzenet, hogy az igaz ember hitből él, vagyis abból él, hogy Istenbe veti bizodalmát, akkor ez tiszta tükröt is tart elénk, és rámutat betegségeink és nyomorúságaink okára; arra, amit az előbb így neveztem: öncsalás. Ezért kell összekötnünk az ígéretet Isten parancsával.

Kinek van kapcsolata Istennel? Az előbb azt mondottuk, hogy annak, aki hisz Őbenne - ez a hit bizalmat jelent, azt jelenti, hogy személyes kapcsolatunk van Istennel - Isten jó törvénye szerint szentté leszünk. Mert Ő szent. Ami szent, az az életünknek legfontosabb helyén áll.
Távolkeleten a templomokba úgy mennek az emberek, hogy leveszik cipőjüket. Ezzel fejezik ki, hogy Isten háza, a templom szent hely. Ami szent, az azt kívánja, hogy életünk másmilyenné legyen, megváltozzon, Istenhez igazodjon.

Az ember azt gondolhatja magáról, hogy milyen sokra vitte: elindult az űrturizmus – menetrend szerinti járattal a világűrbe... De milyen keveset ismer az ember saját belső világából. Mintha csak azért menekülne egyre távolabb, mert nem akar szembenézni önmagával. Jézus, mint világ világossága nem a tárgyak, vagy a környezetünk megvilágítására érkezett hozzánk, hanem azért, hogy belső életünket ragyogja be!

Meglátogattak a kisinyovi szociális munkások. Az egyik tiztviselő mondta, különösen jónak találja, hogy egyházunkban vannak olyan lelkészek, akik elkötelezettek a lelki gondozásában. Idősek, gyermekek, sérűltek, stb.

A reformáció tehát életformáló igazságot mondott ki. És akik befogadják, azoknak az élete elkezd megváltozni. Azért él az igaz ember hit által, azért lesz számára az Istennel való kapcsolata a változások forrása, mert éppen a hit teremti meg számára az igazi életformát. Az apostolok sok helyütt beszélnek arról, hogy mit jelent hitben élni. Néhány az igék fényében. Mindenek előtt azt jelenti hitben élni, hogy életünk középpontjában a szentséges Isten áll. Ő lesz a mi napkelténk és világosságunk, Ő a mi bizalmas barátunk, és jóra vezérlő Urunk. Ő a mi vigasztalónk, és törvényadónk. Tudjuk, hogy Isten nélkül csak hazugságban és öncsalásban élhetünk. És tudjuk, hogy ha hitben élünk, akkor Istenre támaszkodunk és szent életrendje szerint élünk.
Továbbá hitben élni azt jelenti, hogy képesek vagyunk Isten felől nézni önmagunkat, egyházunkat, társadalmunkat és az egész világot. Ez talán a legnehezebb. Meg kell tanulnunk Isten szent életakarata felől látni mindent.
Tudnunk kell, hogy mit jelent irgalmasnak lenni, szolidárisnak lenni, segítőnek lenni, önfeláldozónak lenni, minden jóra készségesnek lenni.
Isten felől nézni magunkat azt jelenti: megértettük, hogy miért teremtett minket Isten, és megértettük azt is, milyennek akar minket látni. Azt akarja, hogy szentek legyünk.

S végül hitben élni azt jelenti, hogy mi magunk is, Jézus szava szerint élő víz forrásaivá leszünk. Mert ahogyan Isten Mózes által népe tudtára adta parancsát, és ahogyan a próféta által megerősítette ígéretét és ahogyan az apostol által rámutatott ennek az ígéretnek a garanciájára, a megfeszített és feltámadott Krisztusra, és ahogyan ötszáz évvel ezelőtt a reformátorok újra az egyház elé tárták ezt az üzenetet, úgy szól most is hozzánk az örök érvényű ige, magának Istennek szava: legyetek szentek, mert az Úr szent, és az igaz ember hitből él.

Az embert mindig valami borzongás hatja át, amikor újra és újra rádöbben a gyökereire. Az év 364 napján arra figyel, hogyan tudja a lombját növeszteni, szépíteni, vagy éppen a végső elszáradást megakadályozni, de jó egy napot a gyökérzetre szánni. Ámen