2017. január 8.

"Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Kimenének azért a városból, és hozzá menének." (János ev. 4:3-30)

Lekció : Jelenések könyve 22:1-7

A vízkereszt lezárja a karácsonyi ünnepkört. A keleti egyház Jézus megkeresztelését ünnepeli, a nyugati egyház pedig a napkeleti bölcsek megérkezését Betlehembe. A mai vasárnapot az epifánia vasárnapnak is nevezhetjük, Jézus megjelenése az emberek előtt. Amikor János megkereszteli Jézust, az Úr belép a Jordán vizébe, azt is mondhatnánk, hogy az emberiség bűn tengerébe, hogy megtisztítsa azt, a mi dolgunk csupán abban áll, hogy utána lépjünk a vízbe. A Szentírás sokszor használja a víz szimbólumot, mint a bűnök lemosásának és az új élet elkezdésének jelképét.
Tudósok kimutatták azt, hogy a víz bizonyos rezgéseket észlel, és csodálatos dolgok történnek ennek nyomán. Egy Bach muzsika, vagy Mozart dallamaira más- más kristályszerkezetek alakulnak ki. Ha egy pohárra ráírja valaki azt, hogy Hitler, akkor a vízkristályok rettenetes formákat vesznek fel megérezvén a negatív rezgéseket, ami ehhez a névhez kötődik. Emberek szennyezett tavakat úgy tisztítottak ki, hogy körben állva, egymás kezét fogva imádkoztak és a vízkristályok ennek következtében gyönyörű formát vettek fel. Az emberi szervezet 70 százaléka víz, minél idősebb az ember annál kevesebb a százalék. A beteg emberek szervezetében a vízkristályok szervezetlen alakot mutatnak, míg az egészséges szervezetben rendezettet. Ezek alapján tudományosan is magyarázható, hogy gonosz gondolatokkal, csúf szavakkal akár saját magunknak, meg körülöttünk élő embereknek is árthatunk.
A felolvasott igeversben a víznek, az élet vizének központi szerepe van. Mielőtt beszélnénk a felolvasott történetről, kell tisztáznunk azokat a történelmi körülményeket, amelyek befolyásolták nemzetek együttélését. Kr.e. 720 -ban meghódították az asszírok Szamáriát, a lakosságnak nagy részét Asszíriába hurcolták. Némi lakosság visszamaradt és az Asszíriából hozott lakosokkal házasság révén összekeveredtek. Így kevert- néppé lettek, míg a fogságban lévők megtartották fajtisztaságukat. Amikor a babiloni fogságnak vége lett, hazajöttek a fogságból, de nem tudták megbocsátani az otthon maradottaknak, hogy keveredtek és nem tartották meg fajtisztaságukat. A fogság végeztével Ezsdrás, Nehémiás vezetésével újraépítik a templomot a szamáriaiak szerettek volna adni pénz, de a tiszta zsidók nem fogadták el. A szamáriaiak Garizim hegyén építenek maguknak egy templomot. Ez az ellentét Jézus koráig egyre nőtt. Aki Júdeából Galileába gyalogolt annak, hogy rövidítsen át kellett mennie a szamaritánusok földjén. Volt olyan zsidó is, aki hat órát is került, csak ne kelljen az utált Szamárián átmennie.
A történet szerint Jézus a tanítványokkal átmegy Szamárián, míg a tanítványok elmennek élelemért Jézus a Jákób kútjánál a tűző napon vár. Vár egy asszonyra. Sikár városa mellett van a Jákob kútja, valamikor Jákób ezt a vidéket vásárolta meg. A zsidók nagy kegyelettel néztek erre a kútra, mivel ezt Jákób ásatta, de a tiszta zsidók irigyek is voltak azért, hogy ez a kút a szamáriaiak oldalára került. A régészek szerint ez a kút 30 m mély volt, csak az tudott meríteni belőle, akinek volt vedre, és a vedret csak kötéllel lehetett leengedni. Így világos, hogy miért kért Jézus az asszonytól vizet.
Egy Sikár nevű falu határában a samáriai asszony megy vízért, déli órában, ilyenkor senki sem jár arra a nagy meleg miatt. Éppen ezért ment ő ilyenkor, nem akart találkozni senkivel, elege volt az emberek megjegyzéseiből, hogy ő egy könnyű erkölcsű nő. Jézus megszólítja, vizet kér tőle. Ezzel kettős falat dönt le. Férfi szól egy nőhöz, zsidó egy pogányhoz. Korabeli rabbi nővel az utcán nem beszél, még az is tilos volt, hogy a rabbi a saját feleségét az utcán megszólítsa. Rossz hírű nőt szólít meg, lehetett kút a faluban is, de a nő ide távolabbra jött vizet meríteni a legnagyobb melegben, délben, azért, hogy ne találkozzon senkivel. Lebontja a falat a magukat igaznak tartók és a bűnösök között. Ha csak azokat szeretjük, akik minket is szeretnek, azt mondja, Jézus olyanok vagyunk, mint a farizeusok. Az asszony is elmondja csodálkozását, amiért Jézus egy idegen nőtől kér vizet. A csodálkozása egyre nő, amikor a férfi azt mondja: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, hogy ki az, aki így szól, hozzád adj innom, te kértél volna Tőle és Ő adott volna neked élő vizet.” Ki ez az ember? Milyen ajándékról és milyen vízről beszél? A víz Izráelben az élet jelképe volt, ma is a szó szoros értelmében minden élet feltétele. Már Jézus idejében is felfogtak minden csepp vizet az izraeliták, ástak nagyon okosan megtervezett ciszternákat, víztartókat a földbe, ahova összegyűjtötték a vizet, ide jártak az asszonyok vizet merni, reggel, meg este, amikor hűvösebb volt az idő. Ha sikerült valahova kutat ásni, úgy, hogy a kimert víz helyére pótlódott a víz az óriási kincs és nyereség volt, még akkor is, ha nagyon mélyen volt a víz és kötélre kötött korsóval kellett felhozni a vizet. Ez az asszony ilyen vízért ment ebben a nevezetes napon, délben. Az élő víz az, amikor felfakad a földből a víz, előtör a sziklák közül és folyik önmagától, az előbbi az halott víz, állóvíz, ez pedig mozog, pótolja magát állandóan, ezért nevezték el élő víznek. Mi a különbség a kettő között. Az előbbi mivel áll egy idő után állott lesz, korlátozott a mennyisége, megtörténhet az is, hogy az asszony jön nehéz korsóval a vállán és mehet vissza üres korsóval. Elfogyott nincs. Az élővízre még az aszály idején is lehet rá számítani. Ha a víz az élet jelképe, akkor az élő víz az el nem fogyó élet, az örökélet jelképe a Szentírásban, ennek az életnek a forrása maga Isten, aki vele kapcsolatban van, annak az életébe árad ez az élet. Ezért vagyunk mi mindig szomjasak. Mindannyian Istenre vagyunk szomjasak, de már mi sem emlékszünk rá, olyan nagyon régen volt ez, hogy elfelejtettük. Úgy kellene egy kis békesség a szívembe, úgy kellene egy kis biztonság, amikor ilyenekről beszélünk, már nem tudjuk, hogy ez megvolt az Istennek való közösségben, a paradicsomban, de elveszítettük. Ennek a helyén maradt egy szörnyű űr, amit próbálunk mindenfélével kitölteni, de nem sikerül. Ez az asszony is próbálta a lelkében lévő űrt kitölteni, cserélgette a férfiakat, próbálta megoldani az életét, de a szomjúság maradt, kénytelen ő maga is beismerni, hogy nem tudja életét megoldani. Ezért várta őt Jézus ott a kútnál. Először felcsillantja neki az Isten ajándékát, az élő vizet, az asszony nem érti. Nagyon tapintatosan, de határozott mozdulattal élete sebes pontjára ér Jézus. Kéri, hogy hívja oda férjét és feltárja előtte azt, hogy a múltjában még volt öt férfi és a mostani sem férje. Az asszony elképed és felismeri azt, hogy csak a Messiás lehet az, aki a múltját is ismeri. Annyira meglepődik, hogy teljesen más témára tér át. Ki ez, aki mindent tud róla és mégsem veti meg, egyáltalán miért beszél vele? Ilyenre nem volt példa abban az időben. Megpróbálja a nő teológiai témára fordítani a szót. Ha valóban próféta, akkor mondja meg, hogy hol kell Jeruzsálemben vagy a Garizim hegyén imádkozni? De az asszony emleget egy Messiást, aki majd mindent megjelent. Itt érkezünk a történet csúcsához. Itt Mondja, el Jézus:”Én vagyok az, aki veled beszélek.”Egy nyomorult, összetört életű asszonynak szól, Jézus:”Én vagyok.” Akire szüksége van, Ő maga az élő víz. Ha kell, az élő víz itt van maga személyesen. Kínálja önmagát. Itt születik a hit, akinek felborult a lelki egyensúlya, akinek elege van mindenből és mindenkiből, aki nem reméli, hogy lehet normális ember módján élnie, fölszabadultan, elfogadottan, Jézus megszólítja őt, a sebes pontra nyúl, de úgy, hogy a gyógyszert mindjárt kínálja.
Az élet vizének kútjánál megszólít Isten minket. Most az újév második vasárnapján ezt a gyülekezetet Jézus megszólítja és megkérdezi, az elmúl évben milyen hiányosságaink voltak? Tükröt mutat elénk, hogy számot adjunk arról, amit megtehettünk volna, de nem tettük meg, le kellett volna mondjunk dolgokról, de nem tettük meg. Rátapint a gyengeségeinkre, éppen a fájó pontra. Ma beszámoló lesz a gyülekezet életéről. Mit hozunk elébe? Egy pillanatra mindenki életében felvillant nem kívánatos eseményeket, tetteket, amit a múltban elkövettünk, de rögtön kínálja az élő vizet. A mi nagy bűnünk, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy a múlt dolgain révedezzünk és elveszünk benne. Amikor Lót, felesége és két leánya menekülnek Sodomából, Isten az mondta, hogy ne nézzenek vissza, Lót felesége visszatekintett és sóbálvánnyá változott. Ha folyton csak hátra tekintünk, megbénul az életünk, megmerevedik az életünk. De az építő visszatekintésre szükségünk van. Vannak periódusok, mintha egy leplet levonnának tetteinkről, sorban megvillannak tévedéseink, de amikor elfogadtuk az élő vizet és tovább lépünk annyira jól érezzük magunkat. Ha összekavarodik életünk, csak Jézus segíthet. De a Messiás itt van. Én hiszem azt, hogy Jézus türelmesen vár mindenkire, mert nem mindenkiben születik meg a hit rögtön, mint ebben az asszonyban, hanem hosszabb időre van szüksége, amíg megemészti a múlt eseményeit. Vannak, akik hónapokon keresztül érlelődik a hit, de a lényeg az, hogy akarni kell, el kell indulni, kell apránként kortyolgatni az élő vizet. Jézus mindenkire vár, de te el kell indulj feléje, senki életét nem lehet megváltoztatni, aki nem akarja. El kell kezdeni, kortyolgat a vizet. Segítettél valakinek kortyolgatni az élő vizet, vagy abban segítetted, hogy a múltban tartsd? Hajlamosak vagyunk arra kíváncsi természetünknél fogva, hogy turkáljunk más múltjában, más érzelmeiben és e miatt késleltettünk, hogy a múltját a háta mögött hagyja. A múlt ledolgozása senki mást nem illett csak Istent és engem, csak Istent és téged.
Az asszony otthagyta a korsóját és bement a városba. Ma a múltat itt kell hagyni, a korsót a kútnál kell hagyni. Az asszony, amikor a múltját Jézusnál hagyja, szárnyakat kap, és már nem törődik az emberek véleményével, hirdeti Krisztust. Üres korsója megtelt Jézussal. Milyen csodálatos, az asszony maga is forrás lett.
Éppen a reformátorok mutattak rá 500 évvel ezelőtt arra, hogy az igazi forrás Krisztus, akit imádságban szólíthatunk meg és a Szentírás sorain keresztül szól hozzánk.
Legyen egy új kezdet a múltat Jézus segítségével zárjuk le és kezdjünk kortyolgatni az élő vízből. Kezdjünk el komolyabban az imaéletet, lehet eleinte így lesz: Ha Isten az apa, mi pedig a kicsik, ha haladni kezdünk, az nem azt jelenti, hogy megtanultunk járni, hanem, hogy az Isten karjaiba vett bennünket. De a kicsihez hasonlóan azt hisszük, hogy mindezt mi vittük végbe. Amikor boldogsággal tölt el az ima és hibáink eltűnnek, azt gondoljuk, hogy megtanultunk az Isten útján járni. A valóság más, Isten hordoz a karjában. Hibáink nem szűnnek meg, csak egy időre befedte Isten kegyelme. Ha újra a földre letesz, mi csak mászkálni tudunk, de rendesen járni nem. De ha egyszer megéreztük az Istennel járás örömét nem elégít ki, ha hason csúszkálunk a földön. Mindig arra fogunk vágyni, hogy az ölében maradjunk.

Siklós József
Nincs már szívemnek szégyellt homálya,
Gyötrő kérdőjele- Siessetek
Itt Járt, ti is találkozzatok vele!
Ámen.
Antal Tünde teológiai magiszter