2017 január 29

"De most az én életem legyen drága előtted!" (2 Királyok 1,14b)

Lekció: 1 János 1

Az evangélium: győzelmi hír, örömüzenet, jó hír, örömhír. - Isten egyszerű megmentési terve az emberiség számára- az útra viszont nekünk kell rálépni. Szabad akaratunk van, Isten nem kényszerít senkit sem, hogy elfogadja Jézus Krisztust, mint személyes Megváltóját. Szabadon elhatározhatjuk a sorsunkat, így a döntés és a felelősség, - hogy hol is töltjük az örök életet, teljes mértékben a miénk!
A keresztyénségnek talán leggyakrabban használt kifejezése az evangélium, aminek hirdetését a hit képviselői a legfőbb földi küldetésüknek tartják. Az evangélium az egyike azon kevés közös dolognak, amelyben tökéletes és teljes az egyetértés a megszámlálhatatlan felekezet között. Vagy mégsem egészen így van? Ha ugyanis rákérdezünk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a különböző keresztyén felekezetek még csak abban sem egyeznek meg igazán, hogy mi is maga az evangélium. Mi tehát az evangélium? Talán az a népszerű tanítás, hogy halálunk után a "mennybe kerülünk", ha a "szívünkbe fogadjuk" az Úr Jézus Krisztust és "Istennek tetsző életet élünk"? Krisztus rövid emberi küldetésének egész ideje alatt ezt az evangéliumot hirdette: az Isten országának közeli eljövetelét.
Egy USA-ban élő, de világszerte ismert "evangélista" hosszasan azt fejtegette rádióműsorában, hogy az evangélium nem hozzánk, nem a mai emberekhez szól. A legtöbb felekezet csupán a teljes evangéliumi üzenet egy-egy kiragadott aspektusára koncentrál, s így gyakran hallhatunk a "kegyelem evangéliumáról" vagy az "üdvösség evangéliumáról". Vannak, akik a maguk adalékaival toldják meg az evangélium szót, amely csaknem egy gumifogalommá válva, újabb és újabb értelmet kap a konzumkeresztyének éppen aktuális "megújhodási mozgalmában". Ide sorolható pl. az egyre nagyobb teret hódító "bővölködés evangéliuma", ahol elsősorban a testi életben elért gazdagságot és jólétet jelenti az örömüzenet. Mások még radikálisabban eltérve a Bibliától, egyféle szociális evangéliumot hirdetnek, aminek célja a társadalmak "igazságossá tétele", gyakran politikai ideológiákkal és eszközökkel párosítva. Vannak, akik még ennél is tovább mennek, s az "elme szabadságának", vagy a "tudományos vallásosságnak" az evangéliumát terjesztik, önmegváltóvá téve az embert.
A fentebb elsorolt nézetek a legjobb esetben részigazságok, rosszabb esetben pedig hamis, emberek által létrehozott álevangéliumok! Természetesen ez egyáltalán nem mondható újkeletű jelenségnek, hiszen az elmúlt ezernyolcszáz esztendőben az igaz evangélium nagyrészt el volt fedve az emberek előtt.
Isten nem áll szóba álarcos képmutatókkal, akik csak fél szívvel jönnek Hozzá, és csak azt vallják meg amit akarnak Istennek, vagy olyan lelkülettel, hogy: „ próbáljam ki ezt is”. Egyesek felületesen veszik az egész evangéliumot, mások nem igazán hiszik, hogy ez valóság, és csak próbálgatják, kísértik Istent.
„Ha pedig a világosságban járunk, a mint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással". Ha nem, akkor érthetetlenül nézzük, miért is történik mindez?
Jó példa Ahazjá király. Egy olyan király, aki akkor uralkodik amikor már előre „megásták” az uralkodásának a „sírját”. Elődje Akháb király és Jezabel, akiknek „lelkiségét” ismerjük, épp ezért nem nehéz elképzelni, hogy milyen értékrendet vett ő át. Az erkölcsi züllés általános, millió istenség volt, teljesen bevett dolog volt, hogy az ember a kérdéseire a válaszokat itt is ott is kereste. Teljesen bevett volt, hogy ha egy asszony gyermeket szeretett volna, lépett kettőt talált egy termékenység-isten kultuszt a szomszéd városban, vagy ha valaki beteg volt, elment három sarokkal arrébb ahol éppen egy másik „gyógyító” istennek a kultusza volt. Az Istentől elforduló és Istenre nem figyelő vezetés ugyanis fertőzte (!) a társadalmat.
Napjainkban is ezt a helyzetet éljük, sokszor hivatkoztunk az előző évek istentelen politikájára, most látjuk hogy azóta sem változott a helyzet, mára pedig teljesen átitatta a társadalmunkat az erkölcsi romlás, ahogy a „nagy birodalom” eszméit, erkölcstelenségeit és utasításait követjük... Illés korához nagyon hasonló társadalmi berendezkedés van szerte a világban. Amikor egy erkölcstelen hatalom diktál, amikor egy hamis értékrendet képviselő, nyugodtan mondhatom sodomai értékrendet képviselő erkölcstelen világhatalom szabja meg a rendet.
1.Az a kérdés, hogy Illés miért is ennyire „szeretetlen”. Illés meglehetősen sajátos prófétai karaktert képvisel. Magatartását gyakran nem értjük. Nem értik azok, akik a „szeretet Istenét” keresik akik a keresztyénséget úgy képzelik el, hogy „keblünkre öleljük a világot” mert van egy olyan Istenünk, aki „mindent megbocsájt és mindenre szemet huny”. Ahelyett, hogy misszionált volna, ahelyett, hogy szeretettel győzte volna meg a gonoszt, stb. - nem. Illésnek egyet kellett eldöntenie. Azt, hogy az ő Isten-követése hogyan illeszthető be abba a világba amelyikben élt. És meg kellett értenie, hogy sehogy. Ne gondoljátok, hogy neki az volt a mániája, hogy rosszat akart saját magának, mert minden megnyilvánulásával szinte rosszat szerzett. Ne gondoljátok, hogy valami mazochista módon önmaga ellensége volt, egyáltalán nem. Illés a maga Istenét, az Urat egyáltalán nem tudta beilleszteni abba a társadalomba. Az erkölcs, a tisztaság Istenét az erkölcstelenségbe, a mocsokba egyáltalán nem tartotta beilleszthetőnek. Ez magyarázza az ő magatartását.
Mi is máshogy kezeljük Istenünket és máshogy éljük meg a kereszténységünket, mint Illés. A ma keresztyénei erőnek erejével törekednek arra, hogy hasonlóak legyenek a világhoz. A mai keresztyének, egyházak, gyülekezetek, keresztyén fiatalok beilleszkedni akarnak a világba, elfogadtatni akarják magukat a világgal, beilleszteni az istenüket a világba, beilleszteni az értékrendjüket a világba, a rendezvényeiket a világba – az Istenüket... csak kérdés, hogy Isten is ezt akarja-e, Isten erre adott-e nekünk megbízatást?

"Kínai tanmese A skorpió át akar jutni a tó túloldalára, de mivel nem tud úszni, megkéri a békát, hogy vigye át a hátán. – Dehogy viszlek! – ripakodik rá a béka. – Nem vehetlek a hátamra, hisz tudod! Te skorpió vagy! Megcsípsz, és én meghalok. – Ugyan, ugyan, dehogy csíplek! Nem lesz bántódásod, megígérem. Csak vigyél át a tavon, kérlek szépen! – könyörög a skorpió. – Nem, nem és nem! – így a béka – Olyan erős a mérged, hogy azonnal meghalnék tőle. A skorpió azonban nem adja fel ilyen könnyen. Tovább erősködik: – Én nem tudok úszni, ha megcsíplek és meghalsz, én is vízbe fulladok veled együtt. – és így folytatja a kunyerálást egész áldott nap, míg a béka beadja a derekát, és beleegyezik végre: – Jól van! Pattanj fel a hátamra! Átviszlek, csak már legyen vége! A skorpió nagy boldogan felmászik a béka hátára, az pedig úszni kezd szaporán, hogy minél hamarabb átérjenek a túlsó oldalra. Félúton vannak már, amikor a skorpió, minden fogadkozása ellenére, mégiscsak belecsíp a békába. Pillanatok alatt elgyengül a béka. Az erős méregtől és az elképedéstől bénultan, haláltusájában zihálva, alig jön már ki hang a torkán: – De Skorpió! Miért? Hiszen most meghalunk mindketten! – Nem tehetek róla, ilyen a természetem."

„Atyám, nem azt akarom, hogy vedd ki őket a világból” hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól - ez egy óriási fontos mondat Jézustól, arra nézve, hogy mi a célja velünk, hogyan képzel el bennünket a világban majd száz, kétszáz, háromszáz, ezer, kétezer év múlva. Ha az lett volna a célja Jézusnak, hogy Őt, hogy az Ő értékrendjét illesszük be a világba és mi magunk is illeszkedjünk bele, akkor minek kellett volna ehhez az utolsó erejét felhasználni, hogy kérje a mennyei Atya erejét a számunkra... mihez? Ahhoz, hogy elfogadtassuk magunkat a világgal, hogy beilleszkedjünk a világba, hogy azonosuljunk a világgal? Ehhez miért kell isteni erő? Miért kell megőriznie Istennek a gonosztól minket, ha Jézusnak épp az lett volna a célja, hogy azonosuljunk a világgal? Nem. Isten célja, Jézus célja nem az volt, hogy beilleszkedjünk a világba és azonosuljunk vele, hanem, hogy különbözzünk a világtól, mert ehhez kell az isteni erő, különbözzünk ahogy a mi Istenünk különbözik a pogány bálványoktól. Illés ezt a karaktert képviselte, Keresztelő János is és Jézus is ebbe az irányba gondolkodott rólunk, későbbi követőiről.
2. A király Baál-zebub istenséghez fordult. Követeket küldött el, akiknek ezt mondta: Menjetek, és kérdezzétek meg meggyógyulok-e ebből a betegségből!”
A nehézség és a nyomorúság, a gond, a probléma elér mindenkit. Az életünk nem Isten sakkjátszmája, hogy fehér és fekete mezőkön lépked velünk, aszerint, hogy milyen kedve van. De valóban vannak az életben fehér és fekete mezők és valóban vannak olyan helyzetek, amelyek érnek és amelyek elérnek minket, amiket nem tudunk elkerülni, amelyek megtörténnek és kész. Kész helyzetek, amelyekre reagálni kell. Nem az nem mindegy, hogy ér-e ilyen helyzet, hanem az, hogy a nehézségre hogyan reagálunk.
Ahazjá rosszul reagált. A jövőt akarta tudni, a kilátásait akarta tudni, biztonságot akart, kérdése volt, de rossz helyre fordult a kérdésével. A kérdéseinket nem mindegy, hogy kinek tesszük fel. Nem mindegy, hogy kinek a válaszait fogadjuk el.
Hogyan találok társra? - kérdezi a fiatal, a keresztyén fiatal. És a világ máris adja a válaszokat: öltözz így, viselj ilyen ruhát, legyen jó szöveged, megnyerő Facebook oldalad, kövesd a trendet, stb.
Hogyan oldjam meg ezt vagy azt az üzleti nehézséget? - kérdezi a keresztyén vállalkozó. És a világ adja is a választ, csomagolj be egy drága bort elegánsan, kötelezd le magadnak, ne vallj be minden jövedelmet, ne alkalmazd legálisan a munkásaidat, hiszen élned kell és tőled függ a családod és az alkalmazottad élete, családja is.
Hogyan érjem el, hogy megbecsüljenek? - Illeszkedj be, legyél olyan mint a többi ember, kövesd az általuk elfogadott trendet.
Hogyan vigyem hozzájuk közel az Istenemet, hogyan fogadtassam el Őt a világgal, hiszen ez a küldetésem? - kérdezi a keresztyén lelkipásztor. És a válasz máris érkezik a világból: rendezz sportcsarnok-koncerteket, legyen ugrálás és hangerő, trendi ajándéktárgyak, menő ruhákban fellépő sztárok hogy a világ lássa, hogy a te istened is nyújt szórakozást, a te istened előtt is lehet táncolni, a te istened is trendinek tartja a piercinget a te istened is ugyanolyan „laza” mint az amit ő követ és máris közelebb hoztad a te istenedhez...
Kinek teszed fel a kérdéseket és kitől várod a válaszokat? Kitől fogadod el a válaszokat? Kinek a válaszai vezetnek? Sajnos napjainkban ugyanúgy ahogy Illés korában - a válaszokat nem az Úrtól kérik az Isten népéhez tartozók sem. Nem az Úrtól, hanem -mondjuk így- a világtól. És ezt Isten felháborítónak tartotta Ahazjá királytól. Gondolod, hogy megváltott gyermekétől, akiért Egyszülött Fiát adta – nem tartja felháborítónak?
3. És – mert ez az Ige nem ostorozásról szól, hanem az Élő Isten igazsága és az Ő kegyelme ez az Ige is a számunkra. Evangélium.
Isten Illés esetén keresztül szeretettel, de határozottan hív fel arra, hogy a keresztyén karakteredet ne Ahazjá királyhoz és az általa képviselt értékrendhez szabd, igazítsd, hanem Illéshez és az Ő értékrendjéhez. Isten ezt az illési hozzáállást, nem véletlenül viszi tovább Keresztelő Jánosban, nem véletlenül Keresztelő János Jézus útkészítője és nem valami „toleránsabb”, „megengedőbb” próféta. Hiszen Jézus maga ennek az útkészítőnek a munkájára építi az útját: sok keresztyén egy hamis Krisztus-képet dédelget magában, talán, hogy saját gyengeségeit is elfogadtassa a lelkiismeretével. Egy olyan Krisztusképet, amely szerint Krisztus a tolerancia „bajnoka”. Nem egyáltalán nem. Jézus nagyon is markáns és radikális tanító volt épp ezért is hívta ki maga ellen a kétszínűek haragját, mert leleplezte őket.
Igen, van ebben a történetben Evangélium, van egy örömhír és ez az Örömhír nem más, mint az, hogy most amikor „Illés napjait éljük” - a számunkra van egy olyan út amelyiken nem kell idegen istenek közé beszorítani a mi Istenünket, van egy olyan élet, amikor nem kell trendinek lennem, amikor nem a világ diktálását kell követnem, amikor nem a világ szerinti erkölcstelenség kell, hogy uralkodjon rajtam. Ez az út pedig az: merj elszakadni, merj különbözni a világtól. A te szívedben ugyanis te döntöd el, hogy mit engedsz be a világból és mit nem.
„Adjátok meg a császárnak ami a császáré és Istennek ami Istené”, - mondják mentegetőzve sokan, Jézus is ezt mondta. De tévedsz. Jézus nem azt mondta, hogy szolgálj két úrnak, hanem azt, hogy Istennek add meg az Istennek járó tiszteletet, a császárnak pedig add meg az Istentől kapott bizonyságodat, hogy te Isten gyermeke vagy ezért nem csalsz, akkor sem, ha a világban az divat, te Isten gyermeke vagy ezért tisztességes vagy, akkor is ha a világban más a divat. Jézus nem hatalmazott fel egy keresztyént sem, egy követőjét sem arra, hogy a világhoz akarjon hasonlítani, hogy a világhoz dörgölőzzön. Jézus radikálisan azt mondta, hogy lehet, hogy 99%-ban tökéletes vagy és nagyszerű, de ha én rámutatok valamire az életedben, abból meg kell változni és ha ezt nem teszed, akkor engem nem érdekel a 99%-os tökéletességed sem (gazdag ifjú). Ez az Evangélium, hogy igenis, van ilyen élet is és Isten felemel téged. Merj elszakadni a világ „trendjeitől” és a világ gondolkodásától. Nem a világ a gondviselőd, hanem Isten. Nem a világ tart meg Istenben, hanem Isten tart meg a világban. Ez az Evangélium, hogy van lehetőséged tiszta életet élni.
Figyeld meg végül a történetben: A király elküldi a parancsnokát ötven emberével. Parancsolnak Illésnek. De Illés nem enged a parancsnak. Odavesznek mind. Jön a következő, az is parancsolni próbál Illésnek, de Illés megint nem enged a parancsnak. Aztán jön a harmadik, az már kér. És Isten angyala meglágyítja Illés szívét és Illés szóba áll a királlyal és az igazságot mondja neki, nem azt amit ő hallani akar. Ez a keresztyén karakter. Diktál a világ, de se diktálásnak, se parancsolásnak ne engedj, ha az Istenedről van szó. Várd meg amíg a világ kér. Amig a világ felemeli a fejét, amíg arra vár, hogy kövesd, addig semmi dolgod a világgal. Amig a világ akar parancsolni neked, nem hajthatod meg a fejed a világ előtt. Addig semmi közöd hozzá. Amikor a világ meghajtja magát Isten előtt, mert élni akar – akkor szólj hozzá kedvesen, akkor mondd amit rád bízott.
Az Örökkévaló mondja: "Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és tanácsollak mit tegyél." ÁMEN