2015 március 29 Virágvasárnap

"Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek." (János ev. 15, 12-14)

Lekció: Luk.19, 28-38

A poros út hirtelen megtelik színes ruhadarabokkal. A pálmaágak teremtettségük és küldetésük legősibb célját töltik be: köszöntik a városba érkező Királyt. (gyermekek jönnek be a templomba virágokkal, kiáltva: hozsánna, hozsánna, - jön a Király, - aki jön az Úr nevében, stb.)
Virágvasárnap hangulata igazi ünnepi, örvendező hangulat. Fényt, meleget, ünnepi szikrázást várunk ettől a naptól, mert úgy érezzük, hogy teljesedik be a nagy váradalom: Jézus királyként vonul be a városba. A virágvasárnapi történet rejtetten magában hordozza azt az érzést, hogy Jézus életének ez a csúcspontja; nagypénteket nagyon nehéz csúcspontnak érteni, sokkal inkább vereségnek és kudarcnak; húsvét feltámadásos üzenete pedig messzinek tűnik a földi élet realitásaitól és tapasztalatainktól.
Virágvasárnap örvendező hangulata azonban egyben józanító és helyreigazító üzenet is. Köszöntjük a Király Jézust, de úgy gondolkodunk-e királyságáról, ahogyan ő szeretné?

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom

1./ Jézus utolsó beszédei szép, magasztos, szentséges beszédek. Vannak a Bibliában "világiasnak- tűnő, modern kifejezések, mondások. Ezek a szavak azonban olyanok, amikor valaki hosszú időre látja el útravalóval a neki legkedvesebbeket. Ezek a szavak többek baráti beszélgetésnél, ahol csak „úgy" hangzik el vélemény, hogy nincs tétje, súlya.
Jézus újra fontosnak tartja elmondani mindezt. A tanítványok pedig megőrizték szívük mélyén, mert életet adnak ezek a szavak. Megtanulták, hogy lehetséges úgy szeretni egymást, ahogyan Jézus szerette őket, hogy meg lehet maradni Jézus szeretetében, lehet élni az ő örömében, s azt is, hogy a világ gyűlöli őket, mert nem a világból valók.
Amikor egy bibliai szöveget olvasunk, sosem szabad elveszni hagyni ezt a megvalósult fedezetet, ami mögötte van: Jézus kijelentette az igazságot és a tanítványok megőrizték mélyen a szívükben. Amikor "négyszemközt- maradunk a bibliai szavakkal, nagyon könnyen megszületik bennünk a kérdés, a kétség: tényleg igaz ez, nem túlzás ez?
Annál is inkább fontos ezt figyelembe vennünk, mert az utolsó órák szavai az emberi élet központi fogalmai is: szeretet, öröm, barátság, üldözés.
Amikor a Szentírás szeretetről és gyűlöletről beszél, elsősorban nem érzelmeket ért alattuk. Szeretni azt jelenti, hogy önmagam vágya, célja, elképzelése elé tenni valamit, valakit, gyűlölni pedig azt jelenti, hogy hátratenni, hátrányt okozni valakinek. Az érzelem kísérőjelenség, mint eső után a szivárvány. Nem mindig látunk szivárványt eső után, mert az csak kísérőjelenség. A fontos, a lényeges, hogy a most is szomjas tavaszi föld esőt kap. Amikor a bibliai szeretet és gyűlölet tartalmával ismerkedünk, az sokkal inkább ránk nézve üzenet. Különösen érvényes ránk egy olyan hitet követve, amelyben a központi parancsolat éppen így hangzik: szeresd az Urat teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Az ember hajlamos arra, hogy hallva ezt a parancsot, naivan keresgélje magában az érzelmeknek valami olyan vonatkozásait, amivel a házastársához, a szüleihez, gyermekeihez kötődik - és nem találja. A nagy parancsolatban úgy hallottunk, hogy teljes erőből, teljes elméből is tartsátok meg az én parancsolataimat, és az szeret engem, aki meg is tartja.
A gyűlölettel kapcsolatban is fontos magunkra nézve érteni és tudni, hogy mi is az elsődleges jelentése. A gyűlölet sem jelent mindig olyan indulatokkal terhelt, érzelmileg túlfeszített helyzeteket, amikben Jézusnak és tanítványainak volt gyakran része, amiről úgy olvashatunk, hogy az ellenségeiket esztelen indulat szállta meg, vagy a fogukat csikorgatták tehetetlen dühükben.Ránk nézve a gyűlölet sokszor csak azt jelenti, hogy hátratételt szenvedni, hátrányt vállalni Jézusért, a hitünkért.
2.- Ez azt jelenti, hogy örömprogramot kap az életünk: "ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen". Azt talán felesleges is elmondani, hogy az örvendezés, a vidámság mennyire kell a léleknek. Mint a vitamin, szokták mondani, kell az öröm, az egészséges, jó ízlés határain belül maradó humort is beleértve. Azonban Jézus ezeket a szavakat nem kell a tanítványoknak elszenvedni. Szavai mégcsak nem is arra mutatnak, hogy most egy kis ideig nehéz idő jön, ám azután, ha megmaradtok a szeretetemben, majd öröm következik. Jézus azt mondja: Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek. Meg kell látnunk, hogy az Isten Fiának és keresztyének ezreinek élete, szívbeli azonosulása van mögötte! Enélkül széttárjuk a kezünket és azt mondjuk, hogy ez képtelenség, ilyet csak azért lehet mondani, mert egy vallásalapítóhoz ez illik! Az elhagyatottság, a gyötrődés órája volt az, amikor azt cselekedte, amiről hangsúlyosan beszél: megtartom az én Atyám parancsait.
Mi úgy érezzük, hogy nem is igazi az öröm, ha valami szorongás árnyékolja be. Jézustól azt tanulhatjuk, hogy ez fordítva van: nem is igazi az az öröm, amit a küzdelmek, a szenvedés, az aggódás árnyéka eltüntethet! Ez lehet vigasztalás is, hogy akik szorongató helyzetben vannak, azok sem maradnak ki az örömmel megáldottak közül! Jézus nyomán járva az örömnek éppen a mélyebb rétegeit ismerhetik meg.
3./ Jézus szavai szerint valami más is születik közte és mindenkori tanítványai között, ami nagyon kedves a szívünknek: ti a barátaim vagytok! Amikor ezt egy zsidó ember meghallotta, nagyon mély rétegek mozdultak meg benne. Abban a korban másként gondolkodtak a barátságról, a barátság nem csupán egy személyes szimpátián alapuló kapcsolatot jelentett. Sokkal több volt. Az Írás a zsidó hit "szentjeit-, Ábrahámot és Mózest nevezi Isten barátjának. Maga Isten emeli a kiválasztottakat, Ábrahámot és Mózest maga mellé barátnak!
Múltkor egy holland újságban megrendítő történetet olvastam, amely bemutatja, mit jelent a gyakorlatban Jézusnak barátként, királyként. Messiásként való elismerése. Elmondja a rövid hír, hogy Stostokovszki rabbi, a tel-avivi zsidó szeminárium Talmud-tanára egyszer Haifából Jeruzsálembe utazott. Szemben ült vele egy fiatalember, aki éppen egy héber újtestamentumot olvasott nagy buzgósággal. A rabbi keményen megfedte érte a fiatalembert. Ő viszont azzal válaszolt, hogy Újtestamentumát neki ajándékozta a tudósnak. A rabbi még azon az estén, szobájába zárkózva, egyhuzamban végigolvasta a négy evangéliumot. Éjjel három órakor térdre borult és elkezdett imádkozni az Úr Jézus Krisztus nevében. "Több, mint 200 olyan helyet találtam az Új-testamentumban, amelyek a kétség egyetlen árnyéka nélkül bizonyítják, hogy Jézus valóban a Messiás!" - mondotta. Ennek az embernek az életében úrrá és baráttá vált a Krisztus ettől a perctől fogva. Hogyan vált azzá? Úgy, hogy meghódolt előtte, megadta magát Neki, olyan lenyűgöző, olyan rabul ejtő módon magasodott föl előtte Krisztus, hogy azt csak térden állva lehetett elviselni és fogadni!
Ismered-e Krisztusnak azt a lenyűgöző hatalmát, ami a szó szoros értelmében véve térdre kényszerít Előtte?

Valóban, Jézus is úgy beszél erről, mint kitüntetésről. Ebben a kitüntetésben azonban az is benne van, hogy akármilyenek vagyunk, elvállal minket barátaiul. Ez nem valami új, huszonegyedik századi, emberi jogi gondolat, hiszen már az Újszövetség Zsidókhoz írt levelének íróját is foglalkoztatta: nem szégyen-e az Isten Fia számára, hogy az ember legyen a barátja?! És így válaszol: Jézus nem szégyellte az övéit testvéreinek, barátainak mondani. Másfelől azonban nem volt annyira vonzó, ha meggondoljuk, hogy Jézust milyen barátságokkal vádolták: hogy ő a vámszedők, hazaárulók, csalók, paráznák, méltatlanok barátja! "A barátom barátja mindig az én barátom is- elve akkor is érvényes volt. A Jézus által ajándékozott barátság olyan láncolat, amelyből kilépni nem lehet! Azt mondja, hogy Isten maga mellé emel minket; ám ezzel jár, hogy mi is, azokkal is, akik a világ szemében talán szégyenletesek, baráti közösséget vállaljunk! Jézus nem varrja a nyakunkba magát, nagyon finoman és elegánsan mondja: Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért. Nem követel, nem gyakorol ránk nyomást!
A barátok ugyanakkor mégis szolgák maradnak: Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
4./ Olyan világban élünk, ahol keresztyénnek lenni talán lassan inkább előny, mint hátrány, ez azonban nem teszi érvénytelenné Jézus szavait! Nagyon is hangsúlyosak maradnak, ha azokra gondolunk, akiket csak azért üldöznek, mert krisztuskövetők! Mi a nehézségeinket, a szegénységet, a betegséget, minden rosszat, amit nem mi választottunk, ami elől nem tudunk kitérni, külső kényszerként éljük meg. Talán ha Isten akarná, ha megengedné, kitérhetnénk előlük, de ha nem akarja! Kényszerűen vagyunk kiszolgáltatva ezeknek és mivel valamilyen módon "Isten az oka-, különösen nehezen viseljük.
De mi van Jézus szavaiban? Az, hogy mindig voltak olyan emberek, ma is vannak, akik nem kényszerből szegények, mert alacsony a fizetés, akiknek lehetne jobb állásuk, de el vannak tiltva attól, csak azért, mert keresztyének! Sokaknak nem kényszerből kell fizikai szenvedést hordozniuk, mert megbetegedtek és kikerülhetetlenül hordozniuk kell a betegséget, hanem csupán azért, mert Jézus követői. Vannak, akiknek nem csupán azért kell a gyerekeik miatt aggódniuk, amiért nekünk, hanem azért is, mert keresztyén voltuk gyermekeikre nézve is következményekkel jár. Egy olyan világban élve, ahol keresztyénnek lenni inkább előny, de legalábbis nem hátrány, amikor a kényszerűen átélt nehézségek között hajlamosak vagyunk Istent felelősségre vonni, gondoljunk erre! Vannak, akik mindezt elkerülhetnék és csak Krisztusra nézve vállalják, hogy gyűlölje őket a világ.
Végül egy igaz történettel szeretném befejezni igehirdetésemet. Egy focistáról szól ez a történet. A meccs elkezdődött, de még az első félidőben történt, hogy az egyik játékos, Roy megszerez egy eladott labdát, de valahogy összezavarodott és a saját kapuja felé futott és cselezett. Szinte az utolsó pillanatban tudta leszerelni őt az egyik csapattársa, hogy ne rúgjon öngólt. A csapat ettől kezdve teljesen szétesett és úgy tűnt, hogy biztosan el fogják veszíteni a meccset.
A félidőben mindenki találgatta, hogy az edző kit fog Roy helyett a pályára küldeni, hogy ne legyen olyan nagy a vereség, és mentsék a menthetőt.
Az öltözőben a szünet alatt néma csend volt. Még az edző sem szólt egy szót sem. Roy szégyenében úgy sírt, mint egy kisgyerek. Majd az utolsó pillanatban az edző kiadta az utasítást: ugyanaz a csapat megy fel a pályára. Roy nem akart hinni a fülének, és nem mozdult. Az edző azonban így bíztatta: Roy, menj vissza a pályára! A meccsnek még nincs vége!
Akik látták ezt a focimeccset, azt mondják, hogy még soha nem láttak embert olyan nagyszerűen focizni, ahogy Roy játszott a második félidőben.
Kedves Testvérem! Bízz Isten ígéreteiben! Bízd magad a megtartó kegyelemre! A meccsnek még nincs vége! Urunk azt szeretné, ha nem adnád fel, hanem győztes lennél.
Szeretet, öröm, barátság, gyűlölet, üldözés. Ma ezekről abban az értelemben hallottunk, ahogyan Jézus értette és meg is valósította. Abban az értelemben, ahogyan tanítványai is megértették és be is teljesedett rajtuk. Tartson meg minket is Isten Szentlelke abban, hogy ne tévesszük szem elől mindezt, mert életet, élhető gyakorlatot jelentenek e szavak. Hozsánna, hozsánna !

ÁMEN