2015 március 1

Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? (Lukács 5, 23)

Lekció: Jóel 2, 1-18

Ijedten látjuk, hogy a körülöttünk lévő világ milyen iszonyatos változásban, rohanásban van. Felgyorsultak a hírközlési, gazdasági, termelési, pénzügyi folyamatok, amelyek ma szinte teljes mértékben áthatják az emberi életet. Az egyes korosztályok egymástól nagyon eltérő életformát élnek, sőt az egyes nemzedékeken belül is állandóan változó életformával találkozhatunk, a divatos magatartásformák változásai miatt - idegen manapság a böjt: már nem is igen tudjuk, mi szükségünk lenne rá. A legtöbb embernek a böjthöz a lemondás, nélkülözés, veszteség fogalma kapcsolódik.

Közben sejtjük, sürget bennünket az érzés, hogy a feltámadásra, a Krisztussal való találkozásra készülve valamit tennünk kell, hogy el tudjuk viselni, sőt megtisztulva el tudjuk fogadni mindazt, ami bennünk és körülöttünk van. Valamit tenni szeretnénk a szentség, a tisztaság elérése érdekében, de mi legyen az?
A Hegyi Beszédben a Megváltó a böjtölés lehetőségét úgy állítja elénk, mint a hívő létünk, kegyességünk egyik alappillérét, az imádság és a javaink megosztása, az adakozás mellett. Nem véletlenül a Kijelentésben, mind az Ó, mind az Újszövetségben Isten emberei böjtölnek és tudatában vannak a böjt hatalmas lehetőségének. A böjt mind a személyes egyéni életükben, de közösségileg, az Isten népe, gyülekezete életében mindenkor jelen volt, mint hatalmas lelki fegyver. A megszabadulások, gyógyulások, győzelmek hátterében mindig ott állt az egyéni, vagy közösségi böjt. Nagyon gyakran éppen a böjt által fordult át egy-egy esemény.
Mit is ajánlottak régen böjt gyanánt? A magyar közmondások is megőriztek néhány böjti tanácsot: Jó az imádság böjttel. Részeg ember imádsága, beteg ember böjtje semmit sem ér. Teli hassal könnyű a böjtöt dicsérni. Aki sok zabáló csütörtököt tart, hosszú böjtre szorul. Minden farsangnak van egy böjtje. Ilyen és efféle mondókákkal különösen ínséges időben lehet bosszantani az embereket.
Vicc: Egy súlyos szárazság következtében nagy ínség fenyeget. A rabbi azonnal böjtöt parancsol. Ugyanakkor a szomszéd falu rabbija nagy lakomát rendez.
– Hadd lássak odafent, hogy mi enni is szoktunk - magyarázza a híveinek. – Mert ha folyton böjtölnénk, még azt hihetnék az égiek, hogy megvagyunk mi eledel nélkül is!

A hosszú múltú egyházi gyakorlat szerint a böjt megvonás, lemondás, nélkülözés, önmérséklet, sőt önsanyargatás, mégpedig leginkább az ételről lemondás, vagyis az éhezés formájában. Ez azonban a világ jóléti felén, ahol mi is élünk, nehezen értelmezhető, hiszen a lakosság egyre nagyobb része túlsúlyos. A magyar gondolkodás nem szeretné, ha éheznénk, és a jelek szerint nem is igen van részünk benne az utóbbi évtizedekben.
Természetesen a böjt legfőbb területe az étel szabad megvonása önmagunktól. A lemondás mozdulata kifejezi egyrészről, hogy bizalmunk van az életünket megtartó Istenben. Kifejezzük benne szabadságunkat az ételtől, uralmunkat hasunk felett. Az étkezés felszabaduló idejét pedig az imádságra fordítjuk. Egyben közösségvállalás is a szükséget szenvedőkkel, akik nem azért nem esznek, mert lemondanak róla, hanem azért, mert nincs mit enniük.
Azonban nem csak az étkezés területén élhetjük át a böjtöt. Íme, néhány példa.
Fogyasztás böjtje. Gondoljuk át, mire mennyi pénzt költünk. Hol van, olyan terület, ahol a szükséges és méltó örömet adó kiadásokon túl feleslegesen és túlzóan pazarolunk. A fennmaradó összegnek keressünk olyan célt, amellyel a szükséget szenvedőknek segíthetünk, illetve Isten országa dicsőségére ajánlhatjuk fel. Fogjuk vissza a fogyasztásunkat! A böjtöt ökológiai téren is éljük meg! A víz, az áramfogyasztásunk terén legyünk óvatosabbak. Legyenek napok, amikor a gépkocsit nem használjuk!
Szem böjtje. A külső látásunk túlzó hangsúlyát váltsa fel a „belső látás" erősítése. Vonjuk meg magunktól azokat a vizuális élményeket, amelyek zavart okoznak lelkünkben. Szakadjunk el napokra a televíziótól (a szappanoperáktól, a halállal és szenvedéssel kapcsolatos mindenféle műsortól), a számítógéptől, az internettől. Csak a legszükségesebbek elvégzésre használjuk az internetet!
Vonjuk meg magunkat attól, hogy azzal a céllal öltözködjünk, hogy az ember bombajól nézzen ki.
A fennmaradó időt használjuk fel az Isten népéért, a gyülekezet tagjaiért való imádkozásra! A szabaddá váló órákat, olyan beszélgetésekre, találkozásokra használjuk, amelyekre már régen sort kellett volna kerítenünk. Gondoljunk Alexandriai Philón szavaira: „Mindenkivel légy szeretetteljes, mert bárkivel találkozol, mindenki nagy belső küzdelmet vív".
A szó, a hang böjtje. Törekedjünk elcsendesíteni a saját világunkat, hogy megteremtődjön a „belső csend" lehetősége. Fiataloknak azt ajánljuk, tegyék félre az mp3 lejátszójukat. Idősebbek a folyamatos rádióhallgatásban tartsanak nagyobb szüneteket. A megteremtődő csendben figyeljünk oda a körülöttünk élők valódi szükségleteire. A csendben imádkozzuk Sámuel szavait: „szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!" Ha lehetséges kérjük meg a családunkat, hogy esténként legyen félórás, egy órás teljes csend.
Jegyezzük föl, hogy milyen gondolatok támadtak bennünk, a személyes csendességünk során. Vasárnaponként családi közösségben megoszthatjuk egymással és közösen imádkozhatunk.
A fül böjtje az, amikor nem hallgatunk szórakoztató műsorokat és mások vitáit, veszekedését.
A száj böjtje, amikor tartózkodunk a fölösleges beszédtől, mint pl. az élő- és internetes cseverészések, levelezések, fórumozások, chatelések.
Az akaratosság böjtje. Tudatosan figyeljünk oda, hogy önző, rossz értelemben vett önérvényesítésünk hol jelentkezik. Családunkban, szűkebb köreinkben, engedjük nagyobb teret a másik meghallgatásának, szólásának, véleményének. Gondoljuk át, mely területeken váltunk „urakká, zsarnokká" a másik élete felett. Legyünk ismét a szeretet szolgái az életükben!

Mindenképpen érdemes megfogadni az alábbi tanácsot: "Ha két napig böjtölsz, ne képzeld, hogy különb vagy annál, aki nem böjtölt. Te böjtölsz, de haragszol, ő ugyan eszik, de kedves. Te szíved kínját és gyomrod korgását civakodással emészted meg, ő mértékletesen eszik, és hálát ad Istennek." (Jeromos egyházatya)

- a böjt szó megértése. Az első: a „bű-ét", azaz, bűvös ét-el, olyan étel, melynek bűvös, szent erő tulajdoníttatik, s ebből összehúzva lett volna: böjt. Milyen egyszerű megoldás! Legyen egy bűvös ételünk, amely segítségével megtisztulhatunk. - az étrend helyes megválasztásával nem csak a testet lehet rendbe hozni, hanem a léleknek is segíthetünk.
A böjt: megfontolt józanság, ésszerűség, előrelátás, ami a javunkat szolgálja.
A böjtnek két nagy összetevője van, ezek egymástól elválaszthatatlanok, egymást erősítik. Az egyik a lemondás, a másik a betöltekezés. A második nélkül, a böjt elviselhetetlen teher, megterhelő szokás! Az Isten szerinti lemondás, mindig megteremti az életünkben a teljesebb betöltekezés lehetőségét. Azért mondunk le az étkezésről, a fogyasztás sokaságáról, hogy lehetőséget kapjon az életünk, hogy felszabaduljon új, teljesebb lehetőségekre, valami teljesen másra.
A böjt a szabadság ünnepe! A böjt emlékeztet a hajdan volt bűn előtti állapotunkra, és az eljövendő üdvösségünkre, ahol a szabadság teljességét éljük át. A világ elemei, semmilyen teremtett dolog nem lehet úrrá rajtunk! A lemondásban az Istentől kapott uralmunkat éljük meg, és azt a szabadságot, ami Isten gyermekeinek tulajdona.
A személyes és közösségi böjtünk alapja az Isten hatalmas böjtje, aki „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel". A böjtben, a böjt nyomán születendő gyümölcsök, nem magában a böjti cselekvésünkben, hanem Jézus Krisztus személyében, az Ő böjtje által keletkeznek.
Hogyan gyógyítod magad? Gyógyszerekkel? Mindenféle régi és új módszerekkel? Természetes gyógymóddal? Csak a testet, vagy csak a szellemet, vagy csak a lelkedet gyógyítod, vagy teljesen meg akarod gyógyítani az életedet, még akkor is, ha úgy tűnik, már késő? A böjt a gyógyulás kezdete. A böjt egy hang: Kelj fel és járj !

Jézus parancsa a régóta beteg emberhez nem tilt, hanem megoldást mutat, nem elvesz, hanem ad. Pontosabban van, ami elvész: a betegség, a betegségbe menekülő ember hamis biztonsága, az addigi bevált módszerek, a részvét kényelme - és van, amit nyer a beteg: a járás örömét, a Jézusban megtalált újfajta életet. A böjt a korábbi lerakódásokat segít ledörzsölni, azoktól megszabadulni, segít sérüléseinket, régóta tartogatott haragunkat elveszíteni, hogy aztán megnyerjük a megtisztulást, a közeledést, a feltámadás közelségét, és így gazdagodjunk új felismerésekkel, lehetőségekkel, elhatározásokkal. A böjt eredménye nem lehet veszteség, csakis az Isten szeretetében való bővölködés. ÁMEN