2015 január 18

"Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2 Kor. 4,6-7)
"....bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra".(2 Tim.1, 12b)

Lekció: I. Királyok 10: 1-10

Népmesék és kalandregények ősi témája a kincs, ami valahol rejtőzik, és a hős megpróbálja megtalálni. De a modern lélekgyógyászat és álomanalízis is arról tanúskodik, hogy az ember lelkében ott él ez a kép. Megjelenik álmainkban, mint az egyik leggyakoribb motívum, a kincs. És noha általában arany, ezüst, drágakő jelképezik, mégsem ez az igazi kincs. Ezek csak mutatnak valami még igazibb értékre. Mert az elveszett kincs, amit az ember próbál megtalálni, a léleknek állapota: életünk, emberségünk beérlelődése. Nem fizikai, anyagi gazdagság, azt sokan elérik az emberek közül – ha nem is mindig tiszta eszközökkel. A kincs, amit keresünk, az az igazi élet.
- Sába királynőjének Salamonnál tett látogatása: a kincs, az valahol mélyebben vagy magasabban, egy másik világban van.
- Sába népe - arab törzs országa - a Sínai félsziget része, amit ma Szaúd-Arábia és Jemen országa van - itt éltek a Sába-törzs tagjai. Virágzó országot létesítettek és mesés gazdagságot szereztek. Híresek voltak ékszereikről – Az Etióp király ettől a látogatástól vezeti le családfáját.
- Mi a kincset mindig valami elrejtett, titkos helyen keressük. Holott a kincs, amit Isten ad nekünk, közelebb van hozzánk, talán éppen a szemünk előtt. Nem kell érte leszállni a tenger mélyére, nem kell elutazni egy másik világrészbe, a sarkvidékre vagy az egyenlítői vidékre, nem valami sötét, ismeretlen barlang mélyén rejtőzik; itt van közel a szemünk előtt van. s ahogy a fától nem látják az emberek az erdőt, így nem látjuk mi sem a kincset.
Hindu tanmese:
Van két testvér. Mindkettő friss, életerős, bátor harcos. Az egyik testvér fogadást ajánl a másiknak:
– Tartsunk versenyt, melyikünk tudja hamarabb háromszor körülrepülni a világot.
A másik elfogadta, mire a kihívó testvér azonnal felpattant csodálatos pávájára és repült, repült, repült és nagyon hamar megvolt a világ háromszori körberepülése. Amikor visszatért, testvére már várta.
– Hát te? Hogyhogy már itt vagy? Háromszor körüljártad a világot? De hát hogyan csináltad?
A testvér így válaszolt:
– Egymás mellé állítottam apánkat, anyánkat, testvéreinket és háromszor megkerültem őket... Hiszen ők az én világom!
- Itt van életünk párjában, gyermekeinkben, itt van szüleinkben. Az emberekben, akiket ismerünk, akikkel olykor megütközünk, és emiatt, meg a mindennapok szüksége, megszokása miatt elfelejtjük, hogy lényük kincs, és minden nap, amit velük tölthetünk, ajándék.
A legértékesebb dolgokat csak ajándékba kaphatod. Sehogy másképp nem lehet a tiéd. Azon a helyen vagyunk, ahol reménytelen bármilyen más úton próbálkozni. A világ legértékesebb dolgai nagyon egyszerűen jönnek. A legegyszerűbben. Ajándékba kapod őket és rendkívül egyszerűek.
Vigyázzunk rájuk, vigyázzunk a velük való kapcsolatra, mert eljönnek az idők, amikor már csak az emlékük marad. Felnőnek gyermekeink és kiröppenek a családi fészekből, elmennek az idősek a minden élők útján- ők Isten ajándékát jelentik nekünk.
- De nem csak az emberekben, hanem a teremetett világ nagy kerek mivoltában is kincset bízott ránk Urunk. Föld, víz, levegő, napfény – Isten ajándékai ezek!
- De kincs rejlik a kultúrában, a muzsikában, az irodalomban, mind a művészetekben is, amelyek felemelhetnek minket a köznapiság szintjéről egy másik világba.
- És kincs rejlik saját egyéni lelki gazdagságunkban, a belső lehetőségeinkben is. Micsoda kincs tulajdonosa minden ember azáltal, hogy értelmes gondolkodást, felismerések lehetőségét kapta Teremtőnk szeretetéből!
- A legdrágább kincsünk – a hit, az a bizonyosság – ha eljutottunk ide – hogy sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem következendők nem szakíthatnak el minket attól a szeretettől, amely Krisztusban van. Ő a cél ahová szeretnénk eljutni, megérkezni.
- Manapság nagyon „divatosak" (már-már elengedhetetlen tartozékai életünknek) a szerződések. Kötünk: adásvételi, vállalkozási, megbízási, letéti, ajándékozási szerződéseket, és egyre gyakoribbak a házassági szerződések is. Nem akarok jogi paxusokat mondani, csak szeretném a figyelmet felhívni arra az elengedhetetlen szerződésre, amely még jóval születésünk előtt jogerőre emelkedett Krisztus 'elvégeztetett' kijelentése által. Sokszora legértékesebb és számunkra legkedvezőbb szerződésről feledkezünk el. Ha fáradtság, lelki teher, vagy rossz hangulat gyötör, vegyük kezünkbe az Istentől kapott ígéretek lenyomatát és érvényesüljön a mennyei jog. Ha nem tudunk kiszakadni az aktuális problémák forgatagából, de ha mindig csak halogatjuk, hogy figyelmet fordítsunk az Isteni szóra, akkor saját magunk és családunk boldogságát odázzuk el.
Sokszor nagyon nehéz, és szinte lehetetlennek tűnik, hogy a problémáinkon „átnézve" meglássuk, hogy mit is akar a Teremtőnk, de az Úr a kövekből is képes bátorító társakat az utunkba sodorni.

Olvatsam egyszer egy Denzel Washington nevű fiatalemberről, aki kissé elkenődve jött haza az iskolából, mert társai csúfolták és kiközösítették. Azon töprengett, hogy mihez kezdjen, nem volt világos célja. Egy napon az anyja szépségszalonjában volt egy Ruth Green nevű idős vendég, aki már többször is járt ott, most azonban különös módon elkezdte őt mereven bámulni. Denzel üdvözölte, de a hölgy csak nézett. Végül Miss. Green felhajtotta a hajszárítóburát és kérte, hogy valaki adjon neki egy tollat és egy darab papírt. Elkezdett írni, majd a kis papírdarabot átadta a csodálkozó gyermeknek. Azt írta: „Denzel, te emberek millióihoz fogsz szólni. Bejárod a világot és pozitívan fogod megváltoztatni." Akkor ez nem tűnt hihetőnek, de Denzel eltette a papírdarabot a pénztárcájába. Karrierje során, amikor elbizonytalanodott, maga alatt volt, mindig elővette ezt a „szerződést" és arra gondolt, Istennek nagy terve van vele, valaki hisz benne. Egy nemrég elhangzott interjúban megemlítette, hogy még mindig magával hordja az isteni üzenetet. Ki tudja, hol lenne ma, ha Miss Green nem szánt volna időt rá, hogy megáldja jövőjét? Ki tudja, hogy vajon elért volna-e ennyi sikert, ha a hölgy nem ültette volna el szívében a hit magjait.
Sosem tudhatjuk milyen hatása lehet egy apró feljegyzésnek, bátorításnak. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én megragadom a pillanatot, és bátorítalak Téged is, hogy Istennek terve van veled, boldogságra, sikerre, áldott életre hívott el.

Bizony, kiszárad az ember lelke, a belső, igazi, magasabb rendű élete, ha nem jut minden napra egy korty az élet vizéből, amely Isten igéje. "Jöjjetek ti szomjúhozók" – olvassuk Ézsaiás prófétánál. Ilyen Istenünk van! hívogat bennünket, olykor egy-egy hitben járó testvérünk szava által. Máskor életünk egy-egy eseménye által, ajándéka, vagy éppen megdöbbentő eseménye által. "Jöjjetek és igyatok, nem pénzért és nem fizetségért az élet vizéből!"
Mi hát az a kincs, amit valóban érdemes keresni az embereknek?: Amikor szeretjük életünket és szeretjük egymást. És szeretjük még a világot is, éspedig függetlenül attól, hogy éppen boldogok vagy boldogtalanok, gazdagok vagy kifosztottak vagyunk, – mert szívünkben összhang van.
- Mindannyiunkban megvan a vágy, hogy jók akarunk lenni valamibe, sikereket akarunk elérni. Mint egy jó edző, aki időt szán arra, hogy a csapatát bátorítsa, és a gondolataikat a megfelelő irányba terelje a nagy mérkőzés előtt, nektek edzenetek kell a gondolataitokat - tudatosan készüljetek a győzelemre! Fel kell tölteni a szívünket, elménket az Isten szavának az igazságával, ami azt mondja: Több vagy, mint amit az emberek látnak. Isten mindennel ellátott. Képessé tesz, hogy legyőzd az akadályokat, melyekkel szembe kell nézned.
Lehet, hogy igazságtalanságokat szenvedtél el a múltban. Lehet, hogy jogtalanul megvádoltak, elveszítetted a munkádat, vagy éppen valaki átgázolt a lelkeden. Ha nem engeded el a múltat, és őrizgeted ezeket a negatív emlékeket a szívedben, akkor azok le fognak nyomni, és megakadályozzák, hogy mindazzá válj, aminek Isten elgondolt. Ne hagyd, hogy mások szavai vagy cselekedetei elvegyék a célodat és a lelkesedésedet! Semmi nem csökkenti az értékedet Isten szemében!
A kincsről azt halljuk, hogy törékeny cserépedényben van. A Golgotán is megpróbálták összetörni azt az edényt, amiben a világ megváltását érő kincs volt. De Isten vigyázott erre a kincsre. Ha az emberi gonoszság el is akarta azt törölni, nem volt képes rá. Nekünk is vigyáznunk kell arra cserépedényre, amely az üdvöt hordozza. Emberi testünk határait ismernünk kell. A túldolgozás, a túlterhelés minden tekintetben káros, életellenes. Még az örömből és bánatból is mértéket kell tartanunk, mert törékeny ez a cserépedény. Néha elámul az ember, látva, hogy sokan két kézzel tékozolják testi életük kincseit, aztán váratlanul mégiscsak szembetalálkoznak saját határaikkal. Mások meg mértékletesen, óvatosan, gondosan élnek – mégis eljön a betegség, olyan is, ami ellen nincs orvosság.
Törékeny ez a cserépedény, nem biztos, hogy sok kell ahhoz, hogy megrepedjen. Vigyázzunk rá! Kincs van benne, kincset hordoz. Az az igazi kincs, hogy Isten világosságot gyújtott a mi szívünkben, hogy meglássuk dicsőségét a Krisztus arcán. Nem mindenki veszi észre ezt a világosságot, ezt a dicsőséget. Hogy el tudja az embert vakítani a világ fénye! Látunk embereket, mennyire megváltozik életük, amikor anyagilag sokra viszik. Vannak, akik egészen más emberré lesznek, amikor pozícióba kerülnek, mintha nem is ugyanaz az ember lenne: elvakította a világ fénye. Az új élet ott kezdődik, amikor az ember megpillantja a Krisztus arcán az Isten dicsőségét. Azt a fényt, ami utat mutat - Ezt a fényt sehol máshol nem lehet meglátni. Más fény félrevezet, eltévelyít, de ez a fény ott ragyog a Krisztus arcán.
"Vigyázzatok és imádkozzatok, mert a lélek kész, de a test erőtlen!" – tanítja Jézus a tanítványait. Igen, testünk erőtlensége alázatra tanít minket. Tegyük le a gőgöt, a mindentudás illúzióját, és annak téves képzetét is, hogy mindenre képesek vagyunk, minden kitelik testi erőnkből.
A kincs legjobb helyen nem is minálunk, hanem őnála van. az én "nála letett" kincsemet meg tudja őrizni ama napra. – mondja Pál. Az ember annyiban keresztyén, amennyiben élete súlypontja, igazi nehézkedési pontja nem magában, hanem Jézusnál van.
- Az ember élete teli van vággyal, hiánnyal. Mindig vágyunk valamire. Az egyik ember egy házat lát maga előtt: "Ha ezt megszerzem, boldog leszek." A másik egy pozíciót: "Ha oda eljutok, minden rendben lesz." A harmadik egy emberi lénytől várja, "ő majd biztosan megadja nekem, ami hiányzik." A negyedik egy másik országtól reméli: "Ha oda áttelepülhetnék, minden rendben lenne."
- Gyakran múló dolgokból merítjük az önértékelésünket – elért sikerek, külső megjelenés és a birtokukban lévő tárgyak. Akkor érzezzük fontosnak magunkat, ha a leggyorsabb autót vezetjük, vagy ha rendelkezünk a legújabb műszaki kütyüvel. Az a probléma, hogy ezek a dolgok változnak. Amikor mulandó dolgokból merítjük az önértékelésünket, melyek változnak, akkor az önértékelésünk is változni fog.
- Sok ember másokból meríti az önértékelését. Azonban, ha az határozza meg az értékedet, hogyan látnak mások, akkor nagyon valószínű, hogy magad ellen fogsz fordulni, amikor kiábrándítanak és megbántanak, és ezt fogod mondani: „Biztos, hogy valami baj van velem." A probléma az, hogy nem a megfelelő helyről merítjük az önértékelésünket.
Mire alapozzuk hát az önértékelésünket? Hol találjuk meg az önbecsülésünket? Az értékünket egyedül az határozhatja meg, hogy Isten gyermekei vagyunk. Tudnunk kell, hogy fontosak vagyunk, mert Isten azt mondja, hogy azok vagyunk. Az érték, amit Isten beléd helyezett állandó. Senki, és semmi sem változtathatja ezt meg, még te sem.
Azt mondtam, hogy nagy dolog, hogy itt vagy ma. Miért mondom? Mert ez a világ egyik legértékesebb dolga: Isten Igéjét hallgatni. Következetesen, évekről évekre. Őrizni a szavakat, megérteni őket, a szívedbe zárni őket és élni általuk. A legértékesebb dolog az életben. Miért? Mert ezen szavak által isteni természet részesévé leszel. Megkapod mindazt, ami csak van, ami csak létezik, ami csak kapható és adható. Voltak korok és lesznek korok, amikor ezt elveszik az embertől, amikor összegyűlni Isten nevében bűn lesz. Amikor az életünkkel fizethetünk érte, hogy még mindig hallgatni akarjuk őt, hogy az Ő életét akarjuk. Nagyon kiváltságos korban élünk. Szeretnék többet, szeretnék szebbet, szeretnék nagyobbat, haragszom rád, te bántottál engem. Én bántottalak téged... Ezek a gondjaink. Beteg vagyok, meggyógyultam, nem gyógyultam meg... Voltak és lesznek korok, amiket mi el sem tudunk képzelni. Csak azért mondom, hogy ne felejtsünk el hálásnak lenni. És ne felejtsük el, hogy az élet legértékesebb dolgait ajándékban kapjuk. És olyan egyszerűek. És csak fogjuk őket. Őrizzük őket.
Filmajánló: Éli könyve. Igazi véres, kaszabolós. Nagyon jó üzenettel, de nagyon egyszerű üzenettel. Az üzenetnek csak egy része van benne, nem az egész. Őrizd az írást, őrizd a szavakat, élj általuk.
A Földet 30 évvel a történet kezdete előtt atomháború pusztította el. A világvége utáni pusztaságban az erőszak az úr. Ha nem hord az ember szemüveget, könnyen megvakulhat. Az utakon lerobbant, holtestekkel teli autók állnak, fosztogatók leselkednek a vándorokra. Éli, a magányos harcos nyugatra akar eljutni, hogy beteljesítse küldetését. Van nála valami, ami értékesebb minden fegyvernél és az élelmiszernél is. Egy könyv utolsó példánya, amely hitet adhat az embereknek, hogy van remény az újjászületésre. Vannak, akik ölni is hajlandóak azért, hogy megszerezzék a Bibliát. Éli a kisvárosban keresztezi a környéket uraló hadúr útját. Carnegie a martalócaival megszállottan kutatja a könyv nyomát, a könyv segítségével akarja kiterjeszteni hatalmát.

"Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám – mondja Jézus – és igyon! Aki ebből a vízből iszik, amit én adok neki, meg nem szomjúhozik soha örökké." - életünk súlypontját tegyük át Reá.
Manapság, amikor a pénz mozgásának világában élünk, gyakran megtörténik, hogy a tehetős emberek, a befektetők, egy új terület, egy új ország felé fordulnak, mert jobban megtérül ott a befektetésük, és ezért kivonják az egyik helyről a pénzüket és átirányítják, átviszik máshova. Ehhez hasonló történik, ahol emberek rájönnek, hogy valóban Jézusnál van az élet. kivonják értékeiket, sóvárgásukat, reménykedésüket valahonnét, és átteszik életük értékét, súlypontját, vágyait őbelé.
Mi hát a kincs? Az Istenben való élet, ami közel van, egyetlen lépésre tőlünk. Itt van velünk a köznapokban, bárcsak vennénk észre! De törékeny cserépedény őrzi, s ezért vigyáznunk kell rá, mert azzal is el kell számolnunk, ami hordozza. Hová tegyük? Adjuk oda megőrzésre annak, aki nem fogja eltékozolni, akinél jó helye van. nála, megváltó Jézusunknál van a legjobb helyen.

A teáscsésze

Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.
A férj megkérdezte az eladót:
– Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet.
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze – legnagyobb meglepetésére – megszólalt:
– Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól!
– Hagyj békén! – üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt:
– Még nem.
Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe.
– Állíts meg! Szédülök! – kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta:
– Még nem.
Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot!
Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni.
Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta:
– Még nem.
Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.
– Most már jobb – gondoltam.
Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.
– Hagyd abba! Hagyd abba! – kiáltottam. De csak ingatta a fejét:
– Még nem.
Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok.
Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:
– Még nem vehetlek ki.
Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó.
A Mester kivett, és újra a polcra tett.
Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta:
– Nézd meg magad!
Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:
– Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én!? – hitetlenkedtem. – Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! – kiáltottam.
– Szeretném, ha emlékeznél arra, hogy fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős. Befejeztelek.
Olyan vagy, amilyennek elképzeltem akkor, amikor hozzáfogtam a munkához.
Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: „Engedj ki!". Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbeforgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: „Mi történik velem?" Minden olyan zavaros, de Ő tudja, hogy mit tesz, bízz Benne.
Mindent egyedül Isten képes elvégezni a szívedben, illetve azok a segítők, akik a mennyei jog képviseletében felhívják figyelmedet, hogy mi is a tiéd! „Kiválasztottalak... Ne félj, mert én veled vagyok...Megerősítelek, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak..." Ezek Neked-Érted íródtak! ÁMEN

Reménység Háza

Moldovei utca 2 szám
500205 Brassó
Románia
www.remenyseghaza.org

Elérhetőségünk

Lelkipásztor +40-745-011-632
Vendéglátás +40-723-254-227
Nikodémusz Idősek Otthona +40-754-058-971
Apáczai Csere János +40-740-420-638