-
Bejelentkezés
Login Login form
2015 február 8
"Uram nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám" (Máté ev. 8,8)
Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Mt. 8: 5-10)
Ez a történet Kapernaumban játszódik le. Kapernaum Jézus városa volt. Egy ismerősöm, aki járt Kapernaumban, meglepődve állt meg a város bejárata előtt ahova angolul ki volt írva: a Jézus városa. S akkor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha ki lehetne írni Brassóra is, Kolozsvárra is, Sepsiszentgyörgyre is a Jézus városa. Ha ki lehetne írni Erdélyre is és minden családi hajlék ablakára és ajtajára: a Jézus városa. Mi elfogultak vagyunk városunkkal, igazán szépek a hegyek, tavasszal a tulipánkkal tele parkok, de milyen emberek lakják, e szerint minek nevezhetnénk a várost ? Vajon illene-e rá a Jézus városa megnevezés?
Hol van ma már a Jézus városa Kapernaum már csak a régi zsinagógának vannak meg a romjai, ahol Jézus valamikor prédikált és egy régi keresztyén templomnak az alapkövei. Kelet- Európa és az emberiség a gyűlölet városa. És sok szív, sok város a fájdalom városa.
Azért jött Jézus vissza, hogy Kapernaum az Ő városa legyen. Hazajött. Hazajött ide Brassóba, ide a Reménységházába, a mi szívünkbe is, mert minden szív az övé. Jött ma újra az ő otthonába tanítani és felnyítja a Szentírást és tanít, hogy halljuk meg, ma teljesedett be az Irás hallástokra.
Ezért nyissuk ki fülünket hallásra, hogy halljuk meg amit tanítani kíván.
Kapernaumban szolgált egy római százados. A megszálló római hadsereg Kapernaumban állomásozó százfőnyi alakulatának volt a parancsnoka. A százados nemcsak katonai feljebbvalóinak, hanem Heródes negyedesfejedelemnek is engedelmességgel tartozott. A százados nem mindennapi ember volt. Bár pogány volt, mégis jó viszonyt tudott kialakítani a zsidó lakossággal. Mindenki nagy tisztelettel beszélt jócselekedeteiről, ritka az, ha a zsidó elöljárók elismerik azt, hogy egy pogány ember rokonszenves. A százados egy zsinagóga építését ajánlotta fel. Ennek a zsinagógának romjai ma is láthatók Kapernaumban. A romok között találtak egy homlokzati darabot, amelyen római sas képe volt kifaragva. Hogy ezt a zsinagóga falán elhelyezték az a kapernaumi lakosság rendkivüli hálájának a bizonyítéka.
A kapernaumi százados, nagy Úr volt akire rábízták az egész várost, Kapernaum . Ez a százados valahol a szíve mélyén érezte, hogy az a nép, akik közt ő megszálló ,ő hívatott a rendet fenntartani, a rendetlenséget elnyomni, egy ponton messzebb lát, mint a rómaiak, mivelhogy a zsidók egyisten-hívők.
Érintkeznie kellett zsidó emberekkel és elgondolkodott azon, hogy ezek egy láthatatlan egy-Istent imádnak. Azután azt hallotta, hogy itt járt egy vándorpróféta, valamikori ács, akihez tódulnak az emberek, mert Ígét hírdet, gyógyít, valami csodálatos erő sugárzik belőle, majd ő is megkeresi.
Mert a szolgája beteg volt.
A százados kereső ember volt. Pascal mondja azt, hogy mi azért keressük az Urat, mert Ö már megtalált. Mennyire örvendünk azoknak az embereknek akik minket megkeresnek. Amikor minden rendben van az életünkben lehet, hogy nem örvendünk azoknak akik minket megkeresnek? Talán terhünkre is vannak. De bizony ha idegenek között milyen jól esik az ha valaki megkeres, egyáltalán beszélget velünk. Az elmúlt héten egy hétig idegenben voltam, vizsgákat kellett letennem. A bentlakás szobájában tanultam és mennyire jól esett az ha időnként egy kollégám benyitott a szobába és megkérdezte, hogy miként haladok, jól esett a gondoskodás. Egy korházban levő betegnek jól esik egy jó szó, vigasztalás, ha keressük a mi gondoskodásunkkal. Jézus mindig keres és vár. Keressük-e őt vagy túl jó az életünk ahhoz, hogy mi is keressük az Igében, a világban, keressük-e az alkalmakat, ahol vele találkozhatunk.
A százados szolgája beteg volt. A szolga természetesen rabszolga volt és ne tisztilegény, mint az az újabbkori hadseregekben szokásos. Nem egy beteg katonáról van szó, hanem egy beteg rabszolgáról. Egymagában óriási feltűnést keltett, hogy egy római úr emberszámba vette a rabszolgáját. Egyébként ha egy rabszolga megbetegedett, az vagy meggyógyult magától, vagy elpusztult nyomorultan.
A százados kemény katona, mégis tud valamit, ami a legnagyobb ajándék ezen a földön, tud szeretni. Tud lefelé szeretni, mégpedig a szolgáját. Sokan hajbókolnak felfele egy jobb állásért több pénzért és úgy tesznek mintha szeretnének. Ez a százados az alattvalóját, a lenézett egyszerű embert szerette és képes érte mindent megtenni, cselekedni. Föl sem tudjuk mérni mit jelent egy római századosnak elindulni egy vándorprédikátor felé. Ez komoly megalázkodás a részéről. És miért teszi? Mert tud lefelé szeretni. Vegyük nagyon komolyan egyetlen igazi végső érték van és ez nem más, mint a szeretet. Ahogy János apostol mondja: Mert az Isten szeretet.
Hogy ki milyen ember, azt abból lehet megtudni, hogyan bánik a nála gyengébbel a neki alávetett felebaráttal. Ha úr a szolgájával, a férj a feleséggel, a nagyobb a kisebbel. A százados abban bizonyult nagyszerű embernek, ahogy a rabszolgájával bánt.
Keresztyén lelkigondozók beszélnek arról, hogy sok ember felkeresi őket, akik hitük felől panaszkodnak és kiderül, hogy a szeretetük körül vannak bajok. Ha a Bibliát figyelmesen végigolvassuk akkor észleljük, hogy a hit pistis szó és a szeretet mennyire egybe tartoznak, mert ha kezd kihűlni a szeretetünk, akkor kezd kihűlni a hitünk is.
A százados elindul a vándorpróféta felé. Odamegy elé alázatosan. Más dolog az alázat és más dolog
alázatoskodás. Alázat nélkül van vallásosság de igazi istenfélelem nincsen. Ő igazán alázatos. Egy katona nem szeretett alázatos lenni semmiféle világban. Rendíthetetlen hittel hitt Jézusban. Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.Hitt, csak egyet nem tudott biztosan, azt, hogy Jézus elmegy-e hozzá az ő házához, ahol a szolgája feküdt. Vajon vállalja-e, hogy egy bűnös pogány küszöbét átlépi. Tilos volt egy zsidó embernek pogány házába bemenni. Vajon méltónak tartja-e őt arra, hogy ezt megtegye. S amikor Jézus azt mondja Elmegyek és meggyógyítom a te szolgádat csodálatos mondat hangzik Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul a Te szolgád.
A százados nem tartotta magát méltónak arra, hogy Jézus megtisztelje a házát. Belátta, hogy ilyen pogány, tisztátalan létére nem kívánhat egy szent embertől, különösen akkor nem, amikor a zsidó barátaitól, közönséges földi halandótól sem várja el. Ez az alázatosság volt az első váratlan esemény.
Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul a te szolgád. Benne van a katolikus liturgiában, mondják, amikor magukhoz veszik az Úr szent jegyeit.
Valóban méltó ima ez az Úrasztalánál. A méltatlanságunk átélése tehet méltóvá bennünket. A százados tulajdonképpen nem hitet keres, hanem Jézust keresi. Valaki megkérdezheti igazából, hogy mi az, hogy hit. Vakon el kell hinni mindent, amit tanít az egyház, minden dogmatikai tételt, a kátét vagy a katekizmust? Ha ezeket hiszem akkor én hívő vagyok? Ki a hívő ember? Aki szüntelen keresi Jézust. Aki bizalommal van vele, aki hisz neki. A kereső ember a Jézusban bízó, a Jézus felé forduló ember az a hívő ember. Mit jelent hinni? Jézusban bízni, Jézust keresni, Jézust kérdezgetni, Jézus előtt alázatosan megállni, Jézussal kapcsolatba kerülni ez a hit. A hit nem hiedelem, mi néha a hiedelmet összetévesztjük a hittel
Nagy a hite, ami a következő szavakból derül ki. Csak szóval mondd és meggyógyul az én szolgám Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok és vitézek vannak alattam és ha egyiknek azt mondom eredj el, elmegy, vagy ha a másiknak jövel, eljön, és ha a szolgámnak szólok tedd ezt megteszi. Hiszi, hogy Jézus felette áll mindennek, minden erőnek, elég tehát, hogy akarjon, parancsoljon valamit és az meglesz, függetlenül attól, hogy hol tartózkodik Jézus. Nem kell neki cselekednie, hanem elég ha parancsol az alávetett hatalmaknak. Nem kell személyesen elmennie a házába elég ha parancsol a betegség őreinek, hogy távozznak el a beteg lelkéből-testéből. Hitte a puszta szava eldönt mindent.
A százados hitt Jézusban, olyannyira hitt neki, hogy azt mondta nem is kell, hogy elgyere a házamba, csak egy szót szólj és meggyógyul a szolgám. És valóban meg is gyógyult. Egy szó elég. Sokaktól hallottam, akik elmentek táborokba, evangelizációs hétvégékre egy szó csendült ki számukra, az az egy szó szólt nekik és újra kezdődött az élet. Ez a Szentlélek csodája. Ugyanazt az igét , ugyanazt a mondatot, ugyanazt a szót hallom harminc éven át és a harmincegyediken meghallom. A harmincegyediken szívvé, életté válik számomra.
Egy érdekes mozzanat a százados történetéből, Jézus maga is elcsodálkozik. Hát ilyen hitet nem talált. Nem azt mondja, hogy ilyen vallásos embert nem talált, hanem azt, hogy ilyen hitet, ekkora iránta való bizalmat nem talált egész Izraelben. A zsidók nagyon betartották a vallást de ez hívő ember volt. Nagy különbség. Olvastam egy asszonyról aki nagyon haragudott a vejére, állandóan szapulta, reggeltől estig egyfolytában szidta, de az megszokta már, hogy befogja a száját, soha nem válaszolt, mert kénytelenek voltak egy házban lakni, és meg akarta őrizni a békességet. A mama vasárnap délelőttönként ránézett az órájára és így szólt. Na, fiam most megyek templomba, de ha visszajövök folytatom. Ez a vallás. Szépen elmegyünk a templomba , majd otthon ott folytatjuk, a szeretetlenkedést, ahol abbahagytuk. Pedig Jés us nem azt mondja, hogy legyen a te vallásod szerint, hanem, hogy legyen a te hited szerint. Legyen a te hozzám való kapcsolatod szerint. Legyen a belém vetett bizalmad szerint.
Az Ohio-i egyetemen az immunbetegségeket vizsgálták hogyan lehetne a természetes emberi ellenállóképességet fokozni? Vizsgáltak nem tudom hány egyetemi hallgatót. Vizsgálat közben kiderült, hogy vizsga előtt a diákok immunrendszerének védekező képessége csökkent, de a vizsga után, amikor túl voltak a stresszen , újra emelkedett. Kiderült, hogy ha valaki stresszben él a szervezete kevésbé ellenálló. A kutató orvosok azt mondták, érdekes, hogy akik gyakorló hívőknek vallották magukat, azok jobban bírták a feszültséget, a betegségeket és hamarabb meg is gyógyultak. Egy másik példa, ötszáz mellrákkal operált asszonyból azok maradtak életben, akik mélyen hívők voltak, akik hittek abban, hogy Isten segíteni tud rajtuk.
Milyen érdekes 2000 év után a modern orvostudomány mintha erre bíztatna Legyen a te hited szerint. Ha hiszel abban, hogy az áldott orvos meg tud gyógyítani, akkor meggyógyulsz. Nem a vallásosságod vagy a vallásoskodásod szerint, hanem a Jézusba vetett bizalmad szerint.
Ez fordítva is igaz. Legyen a te hitetlenséged szerint. Ha azt hiszed és azt gondolod, hogy most olyan szörnyű idők járnak, amit nem lehet kibírni, akkor nem is fogod kibírni Akkor kapjuk az idegösszeomlást a búskomorságot.
Inkább mondjuk Istenem ebben élünk, a Te tenyereden vagyunk, akármi lesz, mi a te gyermekeid vagyunk, Uran Jézus ne hagyj el, én sem hagylak el, hiszek benned.Mindig Téged kereslek, veled vándorolok. Amikor nagyon elcsüggedek, amikor valami bánt és már már feladnám, akkor mindig eszembe jut a kapernaumi százados. Mondjuk ki Rád bízom életem, hiszek Benned, szeretlek, halálomig szolgálni szeretnélek, és máris jobban érezzük magunkat
Kimondom csak egy szót szólj és meggyógyul az életem, a lelkem.
Ámen
Elmondta: Antal Tünde, V.éves teológiai hallgató, Komárom