2015 augusztus 30 Újzsenge

„Én vagyok az életnek kenyere." (János ev. 6,48)

Lekció: Márk ev 6, 35-44

Újzsenge – újkenyér. Ünnep és kenyér: a hétköznapok egymásutánjában megállni, együtt lenni, együtt örvendezni a Teremtővel, egymással, a világgal. Örvendezni egymásnak, és együtt az Istennek, és az Ő ajándékainak.

1./ A kenyér jelenti az életet, az isteni gondviselést, a munkát, a verítéket, az imádságot, az ígéretet és az áldást. E kettő együtt nem kevesebbet, mint az élet ünnepét jelenti.
A kenyérkérdés életkérdés, mely örökké foglalkoztatja az embert. Ma is, még akkor is, ha ma azt pénzkérdésnek hívjuk. Fontos a kenyérkérdés, hiszen a legtöbb esetben több kellene belőle, mint amennyi van. Még akkor is, ha talán több is van, mint amennyi elég lenne. Fontos a kenyérkérdés, hiszen a magyar embert a történelem megtanította arra, hogy milyen a kenyér hiánya, s talán ezért is ragaszkodunk túlzóan is a kenyérhez – apáink, amikor aratás után megálltak a csűr mellett, nem azt mondták, hogy itt a búza, vagy a kenyér, hanem azt, hogy itt az élet. Mert a kenyérkérdés életkérdés. A magyar nyelvünk szebben fogalmaz az európai nyelveknél a kenyérrel kapcsolatban, hisz, míg a német „pénzt keres" (Geld verdienen), addig a magyar „kenyeret keres".
- Már a középkorban is szokás volt az új kenyeret megünnepelni. A néphagyomány szerint július közepére esett az a nap, amikor bevitték az új kenyeret a templomba és megszentelték azt. A XIX. sz. végi történelem és gazdaságpolitika azonban átírta még az egyházi gyakorlatot is. Az elhíresült aratósztrájkok megfékezésére, a közhangulat javítására, a földesúr és az aratók közötti "patriarchális jó viszony- helyreállítására aratóünnepeket szervezett. Mindez akkoriban a "panem et circensis- (kenyeret és cirkuszt) jól bevált elvén működött. Ilyen történelmi háttérből nőtt ki az a gyakorlat, hogy az ünnepi szónokot nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel köszöntik a népviseletbe öltözött ifjak és lányok.

2./ A kenyérkérdés-e a legfontosabb kérdés az új kenyér ünnepén?
Igen nekem ma a kenyerem a legfontosabb.
Jézus felbátorít bennünket arra, hogy még ilyen hétköznapi, testi szükségletünkért is könyöröghetünk, mint a mindennapi kenyér. És ezzel együtt mindenért, amire az élethez szükségünk van. Jézus nagyon jól tudta, hogy jóllehet nem csak kenyérrel él az ember, de kenyérrel is. Az embernek nemcsak lelki, hanem fizikai szükségletei is vannak.
A kenyerünk kérdése nemcsak nekünk fontos, hanem a Krisztusnak is. Neki nemcsak a saját kenyere fontos, hanem a mi enyerünk is. Ez derül ki az 5000 megvendégeléséből - így tanított imádkozni: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" Neki nemcsak a lelki egszisztenciánk a fontos. Ott és akkor az 5000 éhes ember fontos volt Jézusnak és a mi életünk kenyérkérdése fontos is neki. Fontos Krisztusnak az, ami nekünk fontos!

3./ A kenyered kérdése Jézus kezében oldódik meg. Jézus kezében van jó helyen a kenyered. Jézus kezében vannak jó helyen a pénzügyeid, ha úgy tetszik. Szabad végiggondolni, hogy bár nagyon sok kézen megy át a kenyér, míg asztalunkra ér, a sor elején ott van a kenyér és munkaadó gazdánk: Jézus Krisztus. A kenyérkérdés ott dől el, hogy kinek a kezében van a kenyér. A tanítványok kezén lévő 5 kenyér és 2 hal csak néhány szendvicsre lett volna elég, de a Krisztus kezén 5000 embernek lett gazdag vacsorájává, sőt még felesleg is maradt.
Sarkítva a kenyérkérdésünk nem a világbank, az állam, a politikusok, a munkaadónk kezében van. Hanem a Krisztus kezében. Komolyan veszed ezt? Sőt továbbmenve számolsz-e azzal, hogy életed, családod kenyérkérdése nem az asszony kezében, de nem is a te kezedben van jó helyen, hanem a Krisztus kezében. Mert aki nem az ő kezébe teszi le kenyere kérdését, az a legjobb módban élve is szűkölködni fog. Aki viszont Krisztus kezébe teszi le élete anyagi kérdéseit, annak a legnagyobb szükség idején is lesz elég. Hiszem, hogy ebben az elanyagiasodó, mindent pénzzel mérő világban az lehet csak boldog ember, aki pénzügyeit, kenyérügyeit is a Krisztussal együtt intézi. Hiszen ő adja azt. Lehet hogy keveset, de mindig eleget.
Az új kenyér ünnepe úgy kenyérkérdés, hogy életfontosságú, mert rólunk szól. Megtalálni azt a jézusi többet, amit az Isten Fia az életről gondolt. S ha megtaláltuk ezt a kenyérnél is többet, akkor jön el számunkra az igazi ünnep.

4./ Nem tudjuk, hogy az a kenyér, amit megeszünk, milyen módon válik erővé, látássá, szaglássá, életfunkcióvá bennünk, de kétségtelenül érezzük a hatását. Nos, a krisztusi bűnbocsánat bizonyossága is ilyen lelki kenyér. Én nem tudnám megmondani, miként válik ez mozgássá, cselekedetté, erővé, jósággá, szeretetté, de az kétségtelen, hogy akik ezzel táplálkoznak, azoknak az életében ez a táplálék csodálatos módon hatni kezd, azoknak az életét ennek a tápláléknak az ereje áthatja, átalakítja és megszenteli. Pótolhatatlanná teszi.
Éli könyve egy 2010-es amerikai poszt-apokaliptikus neo-western akciófilm. A főszereplő Denzel Washington. A lényege megvédeni a könyvet. A lelki táplálékot. Mert az pótolhatlan.
Spurgeon mesél el egy kis történetet, mely szerint egyszer egy vándor eltévedt a sivatagban, és amikor már az éhhalál közeledett hozzá, fáradt, nehezen vonszolt lába beleakadt egy kis elveszett csomagba. A fellobbanó reménység utolsó erejével nyúlt a csomag után, hátha talál benne valamit, amivel éhségét csillapíthatja, és kibontva a csomagot, csalódottan dobta félre a dobozt, mert drágagyöngyök voltak benne. Mennyivel többet ért volna számára akkor egy darab kenyér!
Ha egyszer eltiltanának bennünket Krisztustól, ha egyszer elégetnének minden Bibliát, ha egyszer csak feketén juthatnánk hozzá egy-egy rövid imádsághoz: akkor döbbennénk rá, milyen drága táplálék volt az Élet Kenyere, és hogy milyen bűnös pazarlást követtünk el, amikor nem éltünk vele, míg lehetett volna!

5./ Ez viszont hálaadásra kötelezi az embert kenyérügyben. Jézus nem csak hálát ad, mikor kezébe veszi a kenyeret. Hanem azt olvassuk, hogy megtöri. Mert a kenyérért való hálaadás legszebb kifejezése: annak megtörése. Az abból való továbbadás. És ez nem ugyanaz, mint a feleslegből való adakozás. A nagy dolog az a kenyér megtörése, az amúgy is szűkös fizetés, vagy nyugdíj megtörése! Te megtöröd a kenyeret? Adsz az Úrnak és felebarátodnak bibliai mértékkel?
Egyszer az angol uralkodó a dánokkal vívott csata után mindenét elvesztette. Nagy nyomorúságában egy koldus került elé, aki kenyeret kért őt le. Felesége elutasította a kérést, mivel már csak egy kenyerük volt. Mire a király: „Add oda neki, mert aki 5000 embert tudott táplálni 5 kenyérrel az minket is eltarthat egy fél kenyérrel!"
Ne gondoljuk, hogy ma másként működik a mennyei gazdaság. Az Isten gyermekeinek az életében más gazdasági törvényszerűségek vannak, mint a világban. Aki hálával áldozik az Istennek és megtöri a kenyeret, aki kenyér és pénzkérdéseit leteszi az Úr kezébe, azt megáldja, sőt mindig eléggel áldja meg az Isten.
Egyszer egy gyülekezetben a legtöbbet adakozó így szólt a lelkészhez: „Adok most az egyháznak egy millót és meg sem érzem!" Mire a lelkész: „Adjon annyit, hogy megérezze, mert akkor az áldást is megérzi majd!"
Törjük hát meg a kenyeret, mert ez az igazi hálaadás!

6./ A legfontosabbat a végére hagytam. Hiszen Jézusnak nemcsak fontos a kenyerünk kérdése, hanem neki mi magunk vagyunk fontosak, neki az életünk a fontos. Ezért a kenyérről beszélve azt is tudatosítja, hogy a kenyérkérdésnél is van egy fontosabb kérdés. Mert a kenyérkérdés életkérdés, de az igazán fontos életkérdés az Jézuskérdés. Ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere!" Nem a kenyér a legfontosabb, nem a megélhetés és a pénz a legfontosabb kérdés, hiszen olyan meztelenül megyünk ki ebből a világból, ahogy ide érkeztünk. Nem az a kérdés, hogy mink van vagy mink nincs. Mert az élet az több mint a kenyér és a pénz. A döntő kérdés az a Jézuskérdés. Vele hányadán állsz? Vele aki, ezt mondja nekünk igencsak anyagias, mindent kiszámoló, mindenben a kenyeret leső népének: „Én vagyok az élet kenyere!" Azaz, ha velem és belőlem élsz, akkor nemcsak kenyérből lesz elég, hanem életed lesz. Olyan élet, amely túlnyúlik az itteni kereteken. Olyan élet, amely nemcsak „biosz", nemcsak agyagi, nemcsak por és hamu. Olyan élet, mely örök, de már itt és most is tartalmas, megelégedett és boldog. Kell e neked az ilyen élet? Mert ha kell, akkor túl a mindennapi kenyéren élj a Krisztussal, igéjével, szavával, jelenlétével életedben.Ő az élet kenyere! Ő a te kenyered, nála van a kenyered! Élj vele, őt keresd! S vele együtt minden megadatik amire szükséged lehet.
Túrmezei Erzsébet gondolata:
„Kenyérnek jöttél éhező világba, világosságnak sötét éjszakába,...
Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen, mért tévelyegnénk világtalan éjben...?"
ÁMEN