2015 augusztus 16

Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté ev. 6, 32)

Lekció: 2 Mózes 16, 13-19
Skandináv középkori történet: "... egy nagyon vallásos nemes ember – aki kevés emberrel tartotta a kapcsolatot, mert azt kutatta: mi lesz a halál után. Kabalisztikus számok, misztikus körök, ősrégi fóliánskötetek segítségét kérte. Majd, mint mindenki a Nagy Ítélő elé került, aki ezt mondta neki: -Te barátom, egy életen át csak azzal törődtél, hogy mi lesz az élet után, és így jóformán mindent elmulasztottál, ami életedben rád bízatott. Ezért az lesz a büntetésed, hogy háttal az örökkévalóságnak és az üdvösségnek: egyre csak visszafelé kell nézned, egyre csak azt kell szemlélned, mit mulasztottál el életedben népeddel, hazáddal, családoddal, gyermekeiddel szemben..."
Egyre inkább úgy élünk, mintha az egyetlen életcélunk az lenne, hogy mindent elvégezzünk a listánkon. Korán kelünk, későn fekszünk, kitérünk a szórakozás elől, megváratjuk a szeretteinket, mindig azt ígérve nekik, hogy több időt fogunk velük tölteni, de mégsem tesszük meg. Sokan elkövetjük ezt a hibát gyermekeinkkel, és megismételjük az unokáinkkal; az idő pedig lassan lejár!
Ismerősen hangzik?
Zorán – Üres bölcsőt ringat a Hold fénye zeneszáma gondolkodtatott el – nem használjuk ki megfelelően a napjainkat. Rohanunk, hajtunk – "az élet csupa kötelesség, de sokat leszünk együtt még" - közben a gyermekeink felnőnek – kirepülnek, s aggodalmaskodásaink miatt csodálatos pillanatokat veszítünk el, s "még mondanék valamit, de már letette..." mi mindent veszítettünk el a gyermekeink – szüleink kapcsolataiból... kulcsos nemzedék ....
Isten azt akarja, hogy vezetve legyünk - nem hajszolva; hogy legyen célunk, és hozzá békességünk és boldogságunk. Másképp fogalmazva, azt szeretné, hogy élvezzük az áldásait minden nap.
A legtöbb ember azért roskadozik az élet terhei alatt, mert a ma gondjaihoz hozzáveszi még a holnap gondjait is. Azokat a terheket, amiket az Úr Isten napokra és évekre bölcsen beosztva részletekben akar rárakni: egyszerre veszi magára és a túlterhelés következtében természetes, hogy összeroppan.
Nincs szükség arra, hogy a jövőből kérjünk kölcsön gondokat. Ne vedd hát magadra aggódó félelemmel azt a terhet, ami a holnapra tartozik, úgysem lesz az ez által könnyebb majd, amikor aktuálissá válik. Ne akarjad egyszerre magadra venni azt, amit Isten gondviselő kegyelme részletekben akar elhordoztatni veled!

Van egy görög monda, amely szerint az isten-atya, a föld-istennő és a gond istennője egyszer azon vitatkoztak, melyiküké legyen az ember? Végül is úgy döntötték el a vitát, hogy az ember halála után a lelke legyen az isten-atyáé, teste a föld-istennőé, mind a halála pillanatáig azonban legyen az ember a gond istennőjének a gyermeke. Így beszéli ezt el egy régi pogány monda. Az a nagy igazság jut benne kifejezésre, hogy az aggodalmaskodás pogány dolog, az aggodalmaskodó ember pogány ember.

A modern ember szívébe egy egészen különös érzés lopakodott be: az életfélelem. Régebben az emberek a halálfélelmet ismerték. A mai ember azonban az élettől fél. Nem azért, mert olyan félénk lenne, sőt a mai ember bátrabb, extrémebb, mint a régiek. És a modern embert mégis életfélelem gyötri, mert olyan világban él, amelyben minden lehetséges, és annak az ellenkezője is: felemelkedés, lebukás... siker, kudarc... boldogság, szomorúság. Egy kiszámíthatatlan világban él.
Ha legalább azt tudná, hogy van valaki mellette, fölötte, hogy valaki mozgatja, irányítja a dolgokat, tervszerűen dolgozik, valami célja van... ha még azt is tudná, ez a Valaki őt szereti, akkor egyszerre minden elviselhetőbbé válnék. De éppen ezt nem tudja a modern ember. Ezért kell összeroskadnia a gondok alatt, vagy elmenekülni előlük az alkoholba, mámorba, munkába, narkózisba, feledésbe... ha lehet!

Pedig van más megoldás is. Meghallani Jézus szavát: „Ne aggodalmaskodjatok...!"
Csak annak a keresztnek a viselésére kapok erőt, ami most ma nyomja a vállamat. Jézus kegyelmes, erőt adó jelenlétét mindig csak a jelenben várhatom és tapasztalhatom meg.
A Sátán fő törekvése az, hogy a valóságról, a meglévőről elterelje a gondolatot egy olyan valamire, ami nincs, legfeljebb csak esetleg lehet majd! Hihetetlen nagy eredményeket ér el, mert folyton csak azon tépelődünk, hogy hogyan is lesz majd holnap, vagy tavasszal, vagy az ősszel és az elképzelt problémák felőrlik az idegeinket. A meglévő bajok és nyomorúságok még sohasem szakítottak el egy igazán hívő embert az Istentől, de a még meg sem lévő, csak elképzelt bajoktól és nyomorúságoktól való félelem mindig elszakít az Úr Istentől!

Isten irgalmát és segítségét nem lehet tárolni holnapra, nem lehet összegyűjteni, elraktározni és holnap elővenni és fölhasználni azt, amit ma kaptunk. Isten soha sem ad megoldást az elképzelt problémákra, hanem mindig csak az aktuális, most és itt meglévő bajban várhatom a segítségét. Mint ahogyan a mannából sem lehetett annak idején többet szedni, csak egy napra valót, mert ami megmaradt belőle, másnapra elolvadt, mint a jég és megromlott. Minden reggel újra kellett kezdeni az aznapi adag szedését. A holnap gondjára holnap ad erőt az Úr. Isten sohasem ad a holnapra vonatkozóan tanácsot vagy segítséget, vagy világosságot, mert a holnap nincs, nem létezik, hanem mindig csak a mára, a ténylegesen meglévőre, a valóságra, arra, ami van! Isten nem adja már reggelire a vacsorát.
Mi, akik az időben élünk és azt a múlt, a jelen és a jövendő mértékével mérjük, mindig csak a most-ban, a jelen pillanatban kerülhetünk kapcsolatba az örökkévaló Istennel. A ma, a jelen az a pont, ahol az idő és az örökkévalóság érintkeznek egymással.

Ne félj attól, ami nincs, s ha majd mégis meglesz egyszer, majd akkor kapsz hozzá erőt is!
Valójában a legtöbb dolog várhat. Nagyon kevés dolog esik bele a sürgősségi kategóriába. Ha Istent teszed az első helyre, és átrendezed a fontossági sorrendet, akkor mindent, amit kell, el tudsz intézni. És amit nem tudsz megcsinálni
a.- azzal valószínűleg másokat kellene megbíznod vagy
b. - az ÚR elé kellene vinned, és feltenned azt a kérdést, hogy "Valóban arra hívtál el, hogy ezt megtegyem?"
Az életed célja nem az, hogy mindent megcsinálj a listádról, mielőtt az időd lejár, hanem az, hogy azzá válj, aminek Isten szánt téged - és, hogy élvezd az odavezető utat.

Az aggodalmaskodás ellentéte a hit. Az a hit, amely a sors szeszélyén és látszólagos bizonytalanságán keresztül Istent látják, az Atyát. Gondatlanná nem akkor válik az ember, ha a tenger nyugodt és a hajó simán úszik rajta, hanem akkor lehet gondtalan az ember, ha - csapjanak bár akármilyen magasra a hullámok, de tudja, hogy nem merülhet el a hajó, mert bent az ég, a föld s a tenger Mestere pihen!
Azt mondta egyszer valaki: ha gondjaid vannak, változtasd át imádsággá! Ha ezt teszed, akkor valóban valami csodálatos átváltozás történik, mint mindennel, amit Jézus elé visz az ember. Mert az történik, hogy ezek a gondok még közelebb visznek Isten szívéhez, mint e gondok nélkül lettél volna.

Ha ez ideiglenes, földi életedet nem mered rábízni, hogyan bízhatnád rá akkor a nagyobbat, a földöntúlit, az örökkévalót? Jézus üzen "Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől!" Aki elhiszi, hogy ezt Jézus mondja, annak semmi oka nincs többé szorongva nézni a holnap elé, annak minden aggodalma átváltozhat ebben a pillanatban nagy, nyugodt gyermeki bizalommá.

"Elég minden napnak a maga baja" – "elég neked az én kegyelmem" mondja Jézus Pálnak is: elég – arkos ugyanaz a görög szó. Titokzatos, szinte misztikus szó. Több dolgot is jelent azon kívül, hogy "elég":
- eltávolít!: amit már nem tudunk elhordozni, azt az Ő kegyelme eltávolítja. – megsegít!: segít elhordoznia a napi bajt. De nem a holnapit. – kitart!: minden nap kitart velünk a bajban az Ö kegyelme.
- Használ!: igen, használ minden napnak a maga baja. Nem bosszantásunkra van a baj, hanem hasznunkra. Csiszolásunkra – épülésünkre – növekedésünkre való minden napnak a baja. De a jövőből importált gondok idő előtt elhasználnak bennünket.
Minél inkább elmerülök az emberi lélek, az élet titkainak fürkészésében, annál inkább szent meggyőződésemmé lesz az az egyszerű meglátás, hogy a napi gondokhoz elég erőt, észt, idegzetet adott belénk a Teremtő. De a holnapihoz, holnaputánihoz nem adott! Mi pedig a jövőből importáljuk magunknak a gondjainkat és csodálkozunk, hogy nem bírjuk ésszel, szívvel, idegrendszerrel és egymás után borulunk ki.
És még egy gondolat: amikor meghalsz, még mindig lesznek feladatok a listádon. És képzeld el, valaki más fogja azokat elvégezni.
Ezért örvendezz, és élvezd a mai napot!

Mit csináljunk tehát, ha aggasztanak a bajok és keblünkből este, reggel szállnak nehéz sóhajok? Fogadjuk meg azt a tanácsot, amit Pál apostol akkor írt, amikor a legnagyobb életveszélyben volt: "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." ÁMEN