"...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig." (Ap.Csel 1, 8)

- nem tudunk igazán elmélyedni az ünneplésben. Nem tudunk elcsendesedni, hogy lelkünk teljességével beteljesedjünk a Lélek erejével, és életünk kiteljesedjék az Isten akarata szerint.
Mi az, ami akadályoz bennünket? - nagyon sok ember világosan érti az igehirdetést, vagy akár a Bibliában leírtakat is. Sőt, még nagyon sokan helyeselnek is: a Bibliában csupa olyan dolog van leírva, ami jó az embernek. - gyermekeiket is beíratják vallásórára, konfirmációra hiszen „ott nem tanulnak semmi rosszat, aztán ha felnő a gyerek, majd eldönti, hogy akar-e ezzel foglalkozni”. De Isten Igéjét vagy a keresztyén hitet mégsem tartják fontosnak, hogy e szerint éljék az életüket.
Olyan korban élünk, ahol minden felől nagyon erős ingerek érnek bennünket, ezért nagyon magas lesz az ingerküszöbünk.
- hangosan szeretik hallgatni a zenét - egy-egy koncert után órákig csak kiabálni tudnak egymással - a halkabb beszédet már nem hallják meg.
- ha elénk kerül egy olyan film, amit 20-30 évvel ezelőtt készítettek, akkor azt látjuk, hogy a mai rendkívül eseménydús, és pergő filmekkel ellentétben, azokban alig történik valami. Kimutatták, hogy egy mai néző számára akkor élvezetes egy film, ha legalább 3-4 percenként történik benne valami.
- döbbenetett okozni: a hírműsorok ömlesztve tálalják elénk a döbbenetesebbnél döbbenetesebb eseményeket, és ráadásul egyre vulgárisabban. - gondolatainkba beleégetik az emberi tragédiákról szóló képsorokat.
- nem kell csodálkoznunk azon, ha egy istentisztelet nem eléggé mozgalmas és izgalmas a mai ember számára.
Mindezek mellett pedig ott vannak azok az események, betegségek, bajok és gondok, amelyekkel nekünk magunknak kell szembe néznünk, mert velünk vagy szeretteinkkel történtek meg.
- naponta milliónyi információval bombáz bennünket környezetünk. Az információknak csak elenyésző töredéke a valóban értékes hír vagy gondolat. De a sok felesleges szó és hír valóságosan eltompítja érdeklődésünket, és a végén már nem is vagyunk kíváncsiak az értékes és hasznos gondolatokra és hírekre.
- akadályok, melyek kívülről vagy belülről hatnak ránk, hogy ne halljuk meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek vagy személy szerint nekünk.
- történet egy különös állásinterjúról.
- a távíró - távközlési eszköz, egy fiatalember munkára jelentkezett, mint morzekód-operátor. Amikor megérkezett, egy mozgalmas irodába lépett, amit nagy zaj töltött be, és kivehető volt a telegráf hangja is a háttérben. A recepciós ablakon egy felirat utasította, hogy várjanak, amíg beszólítják őket a belső irodába. A fiatalember leült a már ott várakozó hét jelentkező mellé. Pár perc múlva felállt, odasétált a belső iroda ajtajához, és bement. Természetesen a többi várakozó felkapta a fejét, és csodálkozva nézte, mi történik. Valószínűnek tartották, hogy az a fiatalember, aki bement az irodába, hibát követett el, és ki fogják zárni. Ám e helyett pár perc múlva a munkaadó kísérte ki a fiatalembert az irodából, és így szólt a többi jelentkezőhöz: – Uraim, nagyon köszönöm, hogy idefáradtak, de az állás éppen most lett betöltve. A többi jelentkező zúgolódni kezdett, majd egyikük felszólalt: - Egy pillanat! Ezt nem értem. Ő jött utolsónak közülünk, és mi még csak lehetőséget sem kaptunk az elbeszélgetésre. Mégis ő kapta meg az állást. Ez nem tisztességes!
A munkáltató így válaszolt: - Sajnálom, de amíg itt ültek és várakoztak, a telegráf Morse-jelekkel mindvégig a következő üzenetet kopogta: „Ha érti ezt az üzenetet, jöjjön be. Az állás az öné." Önök közül senki nem hallotta vagy nem értette meg az üzenetet. Ez a fiatalember megértette. Övé az állás.
- az állás-interjúra érkező emberek többsége nem a lényegre figyelt. Csupán egyetlen egy volt közöttük, aki meghallotta és megértette, hogy hozzá szólnak, hogy övé lehet az állás.

Úgy gondolom, hogy a világot nem fogjuk tudni megváltoztatni, és el kell azt fogadnunk, hogy bennünket is túl sok információ, zaj ér nap mint nap. Viszont az már rajtunk múlik, hogy mire figyelünk oda. Rajtunk múlik, hogy a sok szemétre, haszontalan dologra is vevők vagyunk, vagy időben kiszűrjük az igazán fontos dolgokat.

Rajtunk múlik az, hogy szánunk-e arra időt, hogy elcsendesedjünk, és hogy lelkünket megnyitjuk-e a Szentlélek előtt? Keresd meg a helyet és a lehetőséget az Isten előtti elcsendesedésre! Mert ez a kulcsa annak, hogy szívünk és lelkünk értékes vagy haszontalan dolgokkal töltekezik fel, hogy vesszük-e a Szentlelket vagy sem.
Jézus határozottan beszélt az apostolokkal: „megparancsolta nekik”: várniuk kell az Atya Isten ígéretének beteljesedését. Ez az ígéret arról szólt, hogy erőt kapnak a Szentlélek által.

- a Szentlélek munkája hasonlít az elektromos áramhoz. Az áram sem látható. Ránézek egy vezetékre, de ránézésre nem tudom megállapítani, hogy feszültség alatt van, vagy nincs. De az áram jelenléte vagy hiánya a hatásából kétségbe vonhatatlanul megállapítható.
A Szentlélek is láthatatlanul volt jelen, de kétségbe vonhatatlanul megállapítható volt, hogy milyenek voltak a tanítványok Szentlélek nélkül a maguk tanácstalanságában és erőtlenségében, és milyenekké váltak, amikor kapták a Szentlélek ajándékát, és mire tudta használni őket Jézus Krisztus.
Ahogyan az áram, a feszültség nem a vezetékből ered, hanem ha az a vezeték valami módon össze van kötve az erőművel, az erőforrással, ugyanígy ez az erő sem a hívőből ered, hanem aki kapcsolatba került az élő Istennel, abba beleárad ez a mennyei erő.

Az apostolok pedig nagyon komolyan vették Jézus parancsát. Kérték és hittel várták az ígéret beteljesedését. Az imádkozás pedig elcsendesítette őket, és felkészítette őket arra, hogy az igazán fontos dolgokra figyelhessenek. Megkeresték és megtalálták a helyét és az idejét annak, hogy kizárják a külső zavaró dolgokat, és így készek legyenek befogadni Isten Lelkét és mennyei erejét.
Ilyen várakozásban jött el Pünkösd napja az apostolok számára. Akkor sem tettek mást, minthogy „mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.” Isten Lelke pedig megjelent ott, és kiáradt rájuk. Majd az apostolok „különféle nyelveken kezdtek beszélni”. Annyira lelkesek lettek, hogy ettől kezdve nem bírták magukban tartani a Krisztusról szóló evangéliumot, és erről beszéltek mindenkinek, akinek csak tehették.
Ez az erő alakítja át azt, aki kapja ezt az ajándékot és ezzel az erővel hitelesen tud Jézusról beszélni másoknak.
Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más... (Reményik S.)

Az apostolokat az sem érdekelte, hogy éppen jeruzsálemieknek beszélnek, vagy máshonnan jött turistáknak. Csak elmondhassák a jó hírt.
Tanúk akartak lenni! Ki a tanú? Mit jelent tanúnak lenni?
A tanú arról számol be, amit hallott, látott, megtapasztalt. Aki Jézusról tanúskodik azt mondja el, hogy mit tett az ő életében az Úr. Amit ő hallott, látott, tapasztalt. Ahogyan őt megszólította Isten. Hogy betöltötte szívedet korábban nem ismert örömmel és hálával. Amikor mindez megtörténik, a tanú nem külső, hanem egy belső kényszer hatására cselekszik. Nem teheted, hogy nem mondod el, amit hallottál és láttál. Ha valaki volt már törvényszéken, az láthatta, tapasztalhatta, hogy nehéz dolog tanúnak lenni. A mindennapi élet vitás kérdéseiben is embert próbáló feladat elköteleződni valaki vagy valami mellett, más vagy mások ellenében. Ettől már csak az nehezebb, amikor az emberi történelem legproblematikusabb kérdése kapcsán kell tanúnak lenni. Ez nem más, mint a Krisztus feltámadása és az örök élet. Nem elhinni nehéz, hanem kitartani úgy e hitben, hogy naponkénti igaz és hűséges tanúi legyünk, félelmek, csábítások miatti megalkuvások névhlkül. Emberi és mégis emberfeletti feladat. Jönnie kellett a Szentléleknek, hogy az Atya akaratából, a Fiú útján, a Szentlélek erejével tanúk lehessünk és maradhassunk földi életünk végső határáig.

Az emberek Jeruzsálemben megdöbbentek azon, amit hallottak: voltak, akik azon döbbentek meg, hogy bár nem beszéltek arámul, mégis tökéletesen megértették az apostolok igehirdetését. Mások pedig csak úgy értetlenségük okán döbbentek meg.
Te, aki ma Pünkösdöt ünnepelsz! Te mi miatt döbbensz meg? És mire van még benned nyitottság?
Rá tudsz-e még csodálkozni arra, hogy Isten ma is cselekszik? Felismered-e azt, hogy Urunk a te életedben is cselekszik? Rá tudsz-e csodálkozni arra, hogy Urunk hogyan szólít meg ma is az Ige által, hogyan ad neked eligazítást, bátorítást, útbaigazítást?
Vagy már eltompította lelked érzékenységét ennek a világnak pörgős tempója, hangossága és zajossága? Érzékeny vagy-e még az Igére, vagy a gyilkosságok és terrortámadások naponta érkező hírei már érzéketlenné és keménnyé tették a szívedet?

Keresd annak az alkalmát, hogy minden zajt, gondot vagy örömöt félretéve tudj imádkozni Istenhez a Szentlélek keresztségéért, mellyel elpecsétel téged is az Úristen!
Adja meg neked és mindnyájunk számára az Isten, hogy eljöjjön hozzánk a Szentlélek, és kapjunk erőt, hogy a Krisztus tanúi lehessünk, bármerre járunk a föld végső határáig. Ámen